New York, Nemzetbiztonsági hivatal pszichiátere

- Most arra kíváncsi doktor úr, hogy tegnap mi történt velem, vagy miután megszülettem?
- Hogy mindkettőre? Lehet kicsit sokat akar tudni.
- Nem, nem volt rossz gyerekkorom. Esterhasy –n születtem, Kanadában. Ott nőttem fel. A fél gyerekkoromat erdőkben töltöttem.
- Hogy érte-e ott valamilyen baleset? Nem. Még csontom se tört soha.
- Higgye el doktor úr, nem vagyok agresszív ember, én csak a gyereket védtem meg. Teljesen nyugodtan. Megfontoltam minden lépésemet mielőtt megtettem.
- Mégiscsak el kell mondanom az életem?
- Akkor hát rajta!
- Egyszer volt, hol nem….
- Ne így kezdjem, de ön mondta hogy meséljek!
- Rendben, ne kapja fel a vizet! ~Na ki is az aggresszív?~
- Már említettem hogy Esterhazy-n születtem, szüleim egy Kelet európai kis államból költöztek Kanadába még a születésem előtt.
- Hogy a nevem? Fogalmam sincs milyen eredetű, sejtésem szerint felvett név, soha nem érdekelt honnan származik. Folytassam?
- Jó gyerekkorom volt, élhettem gyerekként boldogan, nem tudva a felelősség súlyáról. Elvoltam a három évvel fiatalabb hugommal. Apróbb gyermeki viták voltak közöttünk, de melyik családban nincsennek olyanok?’
- Tehát semmi különöset nem éltem meg. Nagyszüleim nem ismertem, rokonaim csak a szüleim és a hugom volt.
- Ma merre vannak a szüleim? Esterhazy körül mindenhol, elhamvasztattuk őket a baleset után.
- Medvék. Mindenki szerint medvék voltak. Darabokra tépték őket, a kis vadászházban. Sokat jártak oda, főleg miután a Torontói egyetemre mentem tanulni.
- A húgom? Nem láttám már vagy másfél éve, úgy tudom Ottawában él.
- Most meg ugorjunk az egyetemre? Miért akar arról hallani?
- Orvosok. Nem lehet magukat kiismerni. Torontó szép város, pezseg az élettől és a frissességtől. Nem annyira a tudás és a tanulás városa, mint gondolnák. Maga nem ott tanult? Pedig olyan ismerős nekem. Jól van. Nem térek el a témától.
- Nem volt könnyű oda menni, az otthon biztonságát elhagyni, de sikerült. Nem szaladt ki a lábam alól a talaj. Nem lett gondom ott sem több. Megtanítottak mindenre, amit tudnom kell. Az ösztöndíjjal nem szűkölködtem semmiben, meg amúgyis apámnak jó munkája volt. Nemhiába tudott összehozni három házat egy nyaralót és vagy nyolc autót.
- Mit tanultam? Régi kultúrák elméleti elemzését. Egyesek ezt történelemnek hívják.
- A latint tanultam jobbára, a görögbe csak belekontárkodtam.
- Milyen nyelvet beszélek még? Az éhesek nyelvét még töröm. Nem érti? Tudja honnan jöttek a szüleim? Magyarországról. De már ott sincsenek gyökereim. Kanadában sok magyar van, többnyire tudósok. Alkalmazott történelemből volt közülük nem egy tanárom. Az egyetemi évek elteltek, nem csak tanulással, hanem szórakozással is. Kamatoztathattam minden tudásomat, és egyre inkább nem érdekeltek a tudományok. Inkább az emberek. Akikkel együtt dolgoztam, akikkel tanultam, akiknek segítettem.
- Igen talán ezért lettem pont az ami, tanár.
- Dolgozom tanársegédként, de ez inkább kutatás, mint tanítás. Középkort kutatok, ott is jobbára a fegyvereket és a fegyverhasználat tudományát.
- Jó munka, sokat kellett hozzá olvasni, és mozogni. Csak alkalmazva lehet az ilyen dolgokat megismerni.
- Nem annyira pontosan, de azt mondhatnám néhány régi mű még anatómiai ismereteket is tartalmaz.
- Á az agyról semmi nincs. Az nem tartozik ebbe bele.
- Hogy meglehet-e ebből tanulni gyilkolni? Vagy olyan sérüléseket okozni, amit én okoztam azoknak a barmoknak? Igen meglehet. És mielőtt megkérdezné, igen így tudtam, hogy hova kell ütnöm.
- Erre volt kíváncsi? Még ez nem elég? Mit mondjak még el?
- Oh hát ez érdekli? Mit kerestem annál az iskolánál? Mondtam már: tanár vagyok. Besegítettem egy – két kollegának.
- Olvasta a rendőri jegyzőkönyvet, nem?
- Akkor tudja mi történt, meg akarták a gyereket késelni, nem volt idő a rendőrséget hívni. Tehát cselekedtem.
- Nem, nem Bronxban élek, A kertvárosban. A munkahelyem közelében. A Columbia egyetem könyvtárától nem messze van egy családi házam.
- Tehát uram akkor megkapom a papírt?
- De minden rendben van, megérti hogy nem tehettem mást?
- Én is remélem. Ezzel az engedéllyel sikerül továbblépnem egy kicsit a szakmámon túlra.
*Roen a papírra nézett, a sok orvosi maszlag után ott volt az ami neki kellett:

Mentális betegségektől mentes, kiegyensúlyozott személyiség.

Nemzetbiztonsági hivatali igazolvány joghasználatára alkalmas.*

~ Ha a nemzetbiztonság ezt akarta, most már alkalmazhat. De drága lesz nekik.~