Alix Sarah O'Flanagan

Teljes név: Alix Sarah O'Falangan.

Becenév: Alix.

Faj: Ember.

Nem: Nő.

Kor: 20 éves vagyok.

Születés helye/ideje: 1991.Február 6-án születtem Washington-ban.


Képesség: Nincs.

Foglalkozás: Dekoratőrként dolgozom, egy cégnél, ahol elég rendesen megkeresem a betevőt. Imádom a munkámat, azért is csinálom.

Hobbi/kedvenc dolgai: Imádok a szabadban lenni és szobákat tervezni.

Külső

Szem: Gleccserkék, csillogó kerek szemeim vannak.

Haj: Szőkés-barna, vállig érő egyenes fürtjeimet általában kiengedve hordom, ha dolgozom vagy gondolkodom pedig össze van fogva egy laza kontyba.

Magasság, alkat: 175 centiméter magas vagyok, vékony testalkatú, kecses még is nőies. Feszes combjaim és fenek van, a sok sport miatt.

Viselet: Általában narancssárgát viselek, mivel az a kedvenc színem és mert azt jellemez engem leginkább, persze nagyon sok más színű ruha is megtalálható a szekrényembe.

Különleges ismertetőjegy: Egy fekete skorpió van a jobb csípőcsontomon, és azt jelképezi, hogy sikerül túlélnem majdnem mindent.

Család:

Édesapa: Alexander O'Falangan, él és a legjobb apa a világon.

Édesanya: Sarah O'Flanagan, él és a legjobb anya.

Testvére(i):
Sebastian Max O'Flanagan, él és nagyon szeretjük egymást, igazán jó testvér.
Eric Jack O'Flanagan, elhunyt, de nagyon jó viszonyba voltunk.

Egyéb hozzátartozók:
Kisfiam: Nick O'Flanagan, él és nagyon jó a viszonyunk.
Sógornőn: Lea O'Flanagan él és nagyon jóban vagyunk.
Unoka öcsém: Ash O'Flanagan, él és nagyon szeretem.

Jellem: Kedves, figyelmes, gondoskodó típus vagyok. Minden jó mókában benne vagyok, amibe csak bele lehet menni. Őszinte, még is tapintatos vagyok másokkal szemben. A véleményemet sosem mondom meg, ha negatív, mindig csak a pozitívat közlöm az illetővel. Nagyon szeretek állatokkal foglalkozni, többek között azért is vonz annyira a természet. Nem vagyok egy ijedős típus, sőt szeretem a jó tréfákat és a vicceket. Kedvencem a szőke-nős viccek, amiken mindig jót mosolygok, de közben tudom, hogy azok a viccek nekem is szólnak, ha szőke vagyok, ha nem. Alapjában véve, nyitott vagyok, mindenki felé, de aki egyszer megsért, vagy a lelkembe tapos, annak nagyon nehezen bocsájtok meg. Ennek ellenére utálok haragban leni másokkal. Szerintem az élet túl rövid ahhoz, hogy egy nézeteltérés miatt ne beszéljünk egymással. Ha a szeretteimet sértegetik, vagy azokat az embereket, akik közel állnak (álltak) hozzám, könnyen bepöccenek és akár még arra is képes vagyok, hogy behúzzak az illetőnek, és addig verjem, míg nem kér bocsánatot. Társasági ember vagyok. Szeretek koncertekre,- moziba,- és színházba járni. Kiállok azokért akiket szeretek, és mint egy nőstény oroszlán a kicsinyeit én is úgy védem és óvom őket a veszélyektől.

Felszerelés/ fegyverek: Nincs.

1991-ben láttam meg a napvilágot Washington-ban. A szüleim egyszerű emberek voltak, édesapám autószerelő, édesanyám pedig tanár. Két bátyám van Sebastian és Eric. Mindig is én voltam a pici húgi akire vigyázni kellett. Egy nyári nap éppen a gimibe indultam volna, de Eric nem engedett el egyedül.
- Nem vagyok már csecsemő.- Kiabáltam vele.
- Nem, de a húgom vagy.- Förmed rám ugyan úgy..
- Utállak, bár csak ne születtél volna meg..- Mondtam és elfutottam az iskolába...Aznap volt a suli legnagyobb bulija. Nem is érdekelt, hogy mi van Eric-el, csak arra gondoltam mi lesz este...A bulin mindenki részegre itta magát és nem is egy fiú próbálkozott nálam..ezt megelégelve összeszedtem a holmijaimat, majd elindultam hazafele...Félúton észrevettem, hogy három fiú követ. Próbáltam nem figyelni rájuk, de nem volt egyszerű...Már csak pár sarok választott el a házunktól, mikor utolértek. Az egyik...srác a falnak nyomott és erőszakosan ráncigálni kezdett. Sikítottam és kapálóztam, ahogy csak tudtam, mire kér pofon volt a válasz. Az összes energiámat megpróbáltam felhasználni, hogy kiszabadulhassak, de nem ment. A földre taszítottak és megerőszakoltak....Nem tudom mennyi ideig feküdhettem ott, mikor meghallottam Sebastian hangját, majd azt, hogy valaki betakar. Minden porcikám remegett.
- Alix...- Szólongatott és láttam, hogy a keze felém nyúl.
- Ne....ne érj hozzám...ne érj hozzám..- Sikítottam. Lassan Eric is odaért hozzánk. Szemeibe könnyek szöktek, mikor meglátott a földön fekve. Térdre rogyott, majd megfogta a kezemet. Mikor először hozzámért megremegtem...féltem minden egyes érintéstől...kegyetlen volt...Három hetet töltöttem kórházba...Ezalatt a három hét alatt kiderült, hogy aki ezt csinálta velem...teherbe is ejtett...Sokat gondolkodtam, hogy megtartsam-e a babát, vagy sem....de mindig az volt a válasz, hogy igen..ha megölném, akkor súlyos hibát követnék el...A szüleim és Sabestian elfogadták a döntésemet, de Eric nem tudta felfogni miért akarok egy olyan gyereket, aki miatt egy életre összetörtem...Miután kikerültem a kórházból sehova se volt kedvem egyedül elmenni...így begubóztam a lakásba és tanultam, mivel iskolába se mehettem a baba miatt....Végül lassan, de eltelt az a kilenc hónap is...és megszületett Nick...Nagyon sokat voltam vele...volt mikor több éjszakákat töltöttem az ágya mellett...Gyűlöltem, hogy valaki ezt tette velem, és hogy Nick apa nélkül nő majd fel, de bíztam benne, hogy nem így lesz...A bátyáim elköltöztek otthonról így én is úgy döntöttem, így tovább állok. New York-ba költöztem Nick-el, és most dekoratőrként dolgozom...Remélem, itt majd előröl kezdhetek mindent...