Az elhagyatott rendház

~Ez jó lesz menedéknek~
*Gondolta Arysha s belépett az épületbe. Késő volt és már sötét. Nem volt hely,ahová menekülhetne a zuhogó eső elöl.Nem egy luxus szálloda,de a célra éppen megfelel.* Az épületben sem volt fény,ezért meggyújtott egy gyufát.Körülnézett. Mindenhol hideg kőfalak,s csak egy rozoga ablakot talált. Az ablakhoz sietett friss levegőért,amikor belerugott valamibe.*Egy félig leégett gyertya hevert a padlón.
*Meggyújtotta,így talán többet lát majd.* És valóban többet látott. *Friss lábnyomokra bukkant a földön.Nagyon friss volt. Talán pár órányi.
~Járt itt valaki, előttem egy-két órája?~
*Gondolta Arysha.*
~Vajon mit kereshettek itt?~
*Azzal követte a lábnyomokat*A lábnyomok egy szekrényhez vezettek. *Belenézett Arysha* Csak szétszort papírokat látott.
~Akármit kereshetett megtalálhatta.~ *Gondolta, s egy szél befújt a kis, rozoga ablakon,elfújva ezzel a gyertyát.
~Mára elég a kalandokból.Jobb lesz ha lefekszem, s majd holnap hazamegyek.~
*Azzal elhelyezkedett a hideg földön s lehunyta barna szemét.*

*A szakadó eső elöl Russel is,az elhagyatott házba sietett be. Mikor beért észrevette hogy vannak bent. Nem látott az orra hegyéig sem,csak egy női hangon vacogott,halott.*
~Na ez mi?~*Gondolta majd oda siet de úgy hogy,ne halja meg az idegen.Őnála a zsebben,másik telefonja volt. Nem volt egy szupi telefon, mint az új de volt rajta lámpa. Mikor oda ért bekapcsolta és a földön fekvőre irányította.*
~Nini egy hölgy!*Jött rá s így szólt.*
-Bocsánat látom maga is ide menekült,az eső elől.*Kis szünet majd így fojtatta.*Ó be sem mutatkoztam Russel Olivér Donnel.*Mutatkozik be és leguggol a nőhöz.*Ne takarjam be? A kabátom belül száraz és jó hőszigetelő.Itt úgy is csak megfázna.*Ajánlja fel meleg kabátját. Nem szeretné ha egy ilyen csinos hölgy meg fagyna.*

-Csak ma éjjelre jöttem menedékért, reggel el is megyek.*Vágta rá habozás nélkül Arysha.*Elveszettnek érezte magát a férfi tekintetében. És ez az udvariasság teljesen lekötelezte.
-Örvendek a szerencsének *csillant fel Arysha szeme,amint meghallotta a férfi nevét-Arysha Wolf vagyok.
Általában harcias tipus és egyáltalán nem afféle barátkozós természetű.De ez a nyíltság,ami a férfiból áradt,teljesen átváltoztatta. Rég nem találkozott már egy ilyen őszinte,kedves és udvarias emberrel. Egész pontosan anyja halála óta. A család egyik igen kedves barátja segítette át Aryshat azon az időszakon.Segített neki elfogadni azt a tényt,miszerint anyja már nincs köztük. De amikor segített megszökni a támadók elől,őt is megölték.*Arysha szemébe egy keserű könnycsepp szökött.*
-Tudja nagyon hasonlít valakire,akinek sokmindent köszönhetek és sajnos már... .Elharapta a fájdalom a szót,de mikor a férfi felajánlotta kabátját,hálából nem beszélt erről a szomorú történetről. A vihar már úgyis elmosta a jó ahngulatot. Inkább bebújt mellé. És valóban,nagyon meleg, száraz és puha volt a kabátja. Nagyon jól esett neki ez a kis törődés.

*Russel nem szólt mikor Arysha kicsit szomorúan befejezi,mondatát.Hisz nem akarja elszomorítani a hölgyet. Mikor a kabátba bújik mellé jól át öleli Arysha hisz, kell e a nőnek a törődés. Ezt nagyon érzi, de nem csak ez neki is voltak dolgok az életében amik nem felhőtlenek.*
-Nem lenne e baj ha tegeződnénk?*Kérdezi Arysha-tól.Soha nem szeretett magázódni. Ez csak egy kötelező dolog,az életében.De mivel senki olyan nincs itt így mért ne?Hisz sose volt az az ember aki eltűrte ha más beleszólt az életébe.Egy egér szalad el előttük majd eltűnik. Russel ekkor így szól.*
-Ön mióta van itt?*Kérdezi majd hallgat és csak mosolyog Arysha-mára. Elég kedves és udvarias. Mondjuk a nevelők ezt bele nevelhették még mikor a gyermekotthonban élt.*

Nagyon jól esett Aryshanak ez a kis törődés,hiszen évek óta egyedül küzd a problémákkal és senki nem könnyíti meg a dolgát. Amióta az apja elhagyta csak az anyjára számíthatott. De most már ő rá sem...
Már egy jó ideje nem gondolt a szomorú múltra,de most a férfi karjaiban jó volt egy kicsit feleleveníteni,ami annyira fáj.
-Nem,már én is kérni akartam,a magázás olyan hivatalos*felelte Arysha és rámosolygott a férfira.*
-De látom,hogy az élet téged is megviselt. Szeretnél beszélni arról hogy mi bánt?*majd gyöngéden megszorítja a férfi karját.* Arysha nagyon jól tudja,milyen jólesik az ha valaki meghallgatja őt.
-Csak az eső elöl menekültem ide ma éjszaka. Amint eláll az eső már útnak is indulok.*Majd Arysha belenézett Russel szemébe és rámosolygott:
-És mondd csak,téged mi űzött ide?*Körülnézett és így fojtatta*-Csak azt ne mondd,hogy ez a szép palota csalogatott ide.

*Russel el mosolyodik,Arysha ma szavain majd így szól.*
-Nos igen az én életem se olyan jó.*Sóhajt majd Arysha -re pillant és így szól.*
-Hát nem egy érdekes dolog csak annyi hogy gyermek otthonban nevelkedtem.Se anyám se apám nak nem kelletem,nos van egy féltestvérem. Christopher Ben aki miatt vagyok most New York-ban. Én már laktam itt de elmentem. És nem ez a csodás palota vonzott.*Mosolyodik el és öleli magához Arysha -mát.*
-És? Te? Mesélj ha akarsz mi a baj?*Kérdezi kedves lágy férfias hangján. A kabát jó meleg így a kinti hideg nem éréi őket. Nem csoda így össze bújva.*

Arysha-nak ismerős ez az érzés.Őt is elhagyta az apja,így tudja,hogy mit is érezhet Russel.
-És nem kerested fel a szüleidet?*Kicsit elhúzódik Russeltől,hogy jobban lássa arcvonásait.*
-Talán adnak majd értelmes magyarázatot,hogy miért is hagytak el.Vagy nem is vagy kíváncsi a gyökereidre?Ez jellemző Aryshara. Ő mindig tanácsokkal látja el a barátait,ha bajban vannak,de önmagának soha sem tud tanácsot adni.*Arysha félre néz,lehajtja fejét,majd újra Russelre néz.*
-Persze az egészen más,ha nem is kíváncsiak rád.
-De nézd a jó oldalát:neked legalább vannak szüleid és ,habár nem ők,de a gyermek otthon nevelt téged.*Arysha egy röpke eröltett mosolyt villant,majd folytatja.*
-Hát az élet nekem sem adott,.csak elvett.Apám tőzsdével foglalkozott,csakhogy egy zűrös ügybe keveredett és ahelyett,hogy megoldotta volna,inkább elmenekült és itthagyott minket.Egyedül maradtunk: anyám és én.Szerencsénkre egy jóbarátunk mindig segített nekünk,ha tudott.*Arysha a hideg kőfalakra néz,és boldogítja a tudat,hogy ő melegben lehet.*
-Egy nap,berontottak a házunkba és azt kérdezték,hol van az apám.Anyám még akkor is megakart védeni,így beparancsolt a szobámba.Én onnan néztem hogy mi történik.Anyu nem tudta,hogy hol lehet apu,de ezt a fegyveres emberek nem hitték el és...*Arysha összeszorítja fogait.Erőt vesz magán és így folytatja*
-...lelőtték.Akkor tobbant be a család barátja,s látván hogy mi történt odajött hozzám és kiakart vinni a házból.A fegyveresek őt is kérdőre vonták,s miután ő sem tudta,hogy hol van apu,így őt is lelőtték. Én meg elszaladtam,be egyenesen az erdőbe.Egy darabig engem is követtek,de nem találtak rám,így feladták.
*Arysha elhallgatott egy percre s halkan ennyit mondott:Talán jobb lett volna,ha megtalálnak*
-Jó kis történet mi?S hogy megtörje ezt a szomorú pillanatot ezt mondta.-Könyvet is írhatnék,s ki tudja? Talán híres író leszek.
*Arysha Russelre nézett és elmosolyodott*

*Mikor Arysha eltávolodik Russel bal lábát följebb húzza majd bal kezével a térdére támaszkodik.*
-Nem ilyen egyszerű biztosan tudom hogy nem érdeklem őket. Öcsém is saját akaratából keresett meg.
*Mondta mindezeket elcsukló hangon könnyes szemmel. Nem filozofált sokat ezen. Inkább Arysha-t hallgatta, de el szomorodott mikor ezeket hallotta. Átöleli majd így szólt hozzá kedves hangján.*
-Nyugodj meg itt vagyok és én mindent elkövetek hogy veled maradjak, nyugi.
*Mondta kedves hangon és magához ölelte a lányt. Ekkor egy autó jött Russel a férfi ak hangjára óvatosan ki nézett. Több fegyveres férfi jött de nem rendőrök az biztos.*
-Erre erre itt kell lennie!
*Hangzik a kiáltás Russel gyorsan Arysha -hoz sietett. Mivel elég romos volt a hej így a nőt biztonságba helyezte hogy semmi baj ne érhesse. Mikor lehelyezi kabátját a nőn hagyva így szólt.*
-Bármit látsz hallasz elő ne gyere csak ha elmentek.
*Határozottan szólt Russel, nem akar hősködni elvégre nem rendőr hanem színész de azt sem akart hogy Arysha-át bántsák. Így inkább ő marad a veszélyes helyen. A férfiak meg lepődnek Russelen sőt volt aki fel is ismerte a színészt. Kerestek valamit amit Russel orrára nem kötöttek, majd mikor elmentek volna az egyik fegyveres heccből szíven lőtte Russelt. Aki úgy esik össze mint egy zsák krumpli, majd így szólt a férfi.*
-Figyi sose szeretem a filmjeidet.
*Mondta azzal magára hagyták a sebbel.*

Jó érzés volt tudni,hogy Russel legalább velemarad és segít neki.Oly rég hallott ilyen kedves szavakat,hogy szinte új neki ez az érzés.Megszokta már,hogy mindenért neki kell harcolnia foggal- körömmel,s most teljes biztonságot élvezhet.Itt és most minden olyan tökéletes volt.Csak attól félt,hogy ez elmúlik majd,hogy jön valami rossz és eltűnnek ezek az érzések.Próbált nem rosszakra gondolni,s átadni magát a pillanat hevének.Ám ekkor zaj csapta meg a fülét.
-Mi ez?*Aggodalmaskodott Arysha.Rossz érzése volt*Nagyon megijedt,mikor Russel idegesen felé sietett és biztonságos helyre helyezte.*
-Rendben.*Fogadott szót Arysha,akár egy gyerek a szüleinek.*Olyan ismerős volt neki ez az érzés.Ugyan ez történt akkor is....Megpróbált nem gondolni erre.Fogalma sem volt,hogy mi folyik kint. A relytekhejről nem lehett látni semmit.Csak hangokat hallott.Valamit kutattak.Arysha szíve hangosan zakatolt.Durva hangokat hallott,amelyek arra késztették,hogy csatlakozzon Russelhez.
Hírtelen egy lövést hallott.*Idegesen emelte fel a fejét.*A szeme megtelt könnyel.Nem akarta megint azt ami az anyjával történt.Mostmár nem érdekelte.hogy mit is mondott Russel.Nagyon félt,sőt rettegett attól.hogy Russellel is ugyanaz történjen,mint az anyjával.*Idegesen ledobta magáról a kabátot,és Russelhez sietett*
Russel ott feküdt a padlón és körülötte vértócsa állt.Mintha valaki szívenszúrná,úgy hasított Arysha lelkébe a fájdalom.*A férfi mellé térdelt és sírva segíteni próbált Russelen.*
-Bocsáss meg kérlek.Én sodortalak veszélybe.Mindenkit bajba keverek.Jaj kérlek,ne add fel,tars ki.*Könnyektől alig látva,visszarohant a relytekhejre,s a férfi kabátjából kivette a telefonját.Tárcsázta a 911-et*
-Háló!Kérem jöjjenek ide gyorsan.Egy férfit szivenszúrtak az elhagyott rendházban. Siessenek ,kérem!Kétségbe esett,nem akarta őt elveszíteni.Végül is ő legalább mellette állt.
-Kérlek,Russel,tars ki.Mindjárt jönnek segíteni.*Arysha megnézte a férfi pulzusát.
-Alig van pulzusod!*Kiáltott fel Arysha.Úgy érezte nem jön ki időben a mentő és tennie kell valamit.Körülnézett.Az egyik sarokban talált egy vasdarabot.*Odament érte,majd újra letérdelt a férfi mellé.
Megkereste a golyót a szívében.*Még az egytemen tanult orvosit és nagyjából tudta,hogy mit kell tennie.*Beleszúrta a sebbe a hegyes vasdarabot.*De hiába volt minden erőlködés nem tuddta kivenni a golyót.*Ekkor eszébe jutott,hogy a farmerzsebében van egy csipesz.Hátha azzal kitudja majd szedni.*Azt is beleszúrta a sebbe,majd pár percnyi szerencsétlenkedés után elcsípte a golyót,és krántotta.*Egy picit megkönnyebbült,hogy a golyó már kint van.Ekkor hallotta meg hogy megjött a mentő.Berohantak az épületbe ellátni a sebesültet.

*Russel végig magánálvolt. Nem érzett fálydalmat de ez annak tudhatóbe hogy alig élt. Arysha ki vette a gojót a sebből, és így Russel sebéből már a mentősöknek nem kellet. A helyszínen kapott vérátömlesztést mivel szükségvoltrá.*
-Hölgyem a férje nem biztos hogy életben marad.
*Jelenti ki az egyik mentős Arysha-nak. Ami fura hisz Russel nem vette feleségül Arysha-mát. De jól eset hallania azt hogy a felesége. Russelt lélegeztetőre kapcsolják majd elveszítette eszméletét.*
-Rendben úgy tűnik szálítható Mr Donnell.
*Mondta az egyik mentős a másiknak. Arysha nem kérdezte de besegítette a mentőbe. Mivel azt hitte a felesége így nem kérdezte meg, sőt azt hitte más miatt van a sztárral mint véletlen. Ami persze egyik se volt igaz. Russel egy kis időre magáhoztér, Arysha-ára mosolyog s majd eveszti ismét eszméletét.*