Josh lakása

Amélia

*A hazafelé út kicsit csendesebben telt, de nem zavart. Inkább üljünk csendben ketten, minthogy egyedül legyek. Nm szerettem a magányt. Bár hozzá szokhattam volna annyi idő alatt, mint amennyit egyedül töltöttem.
Megálltam a házam előtt és vártam, hogy kinyíljon a nagy vaskapu. Nem kellett sokáig várnunk, mert már bent is álltam a garázsban. Onnan egy lépcső vezetett fel a házba. Átkaroltam a derekát és úgy kísértem felfelé. A házam nem volt kicsi, de nem is lehetett villának nevezni. Nem sok időt töltöttem itthon, mert akkor magányos lennék. Inkább amikor csak tudtam kimentem.
Belül is tágas volt, de általában csak tv-zésre használom. Bulikat nem tartok. Odakísértem az egyik kanapéhoz.*
-Parancsolj! Ülj le nyugodtan.
*Mondtam és kiszaladtam a konyhába, hogy hozzák neki egy pohár gyümölcslevet. Tudtam, hogy ha nem akarja nem issza meg. Az meg a másik, hogy nem tudtam, fogyasztanak-e ők emberi kaját.
A kezébe adtam és leültem.*

A Josh lakásába vezető út alatt nem nagyon beszélgettünk, de ezt nem éreztem bajnak. Úgy is élveztem a társaságát, hogy nem szólaltunk meg, nem éreztem úgy, hogy beállt volna közöttünk a kínos csend effektus, amit egyébként nagyon is utáltam. Hol az éjszakai tájat néztem hol pedig Josh arcát amint vezet. Egy félmosoly futott az arcomra, majd örömmel vettem tudomásul, hogy megérkeztünk. A kapu kinyílt és begördültünk. Lassan kiszálltam az autóból és körbenéztem. Gyönyörű és szerintem nagy méretű lakás volt. Körbenéztem, aztán követtem a férfit.
-Szép hely. -mondtam, de nem csak udvariasságból, tényleg tetszett, bár nem úgy nézett ki mintha túl sokat használná. Sóhajtottam egyet, majd bent is körbenéztem és egy mosollyal nyugtáztam, hogy pont olyan stílusos mint amilyennek gondoltam. Felvontam a szemöldököm, majd mikor a kanapéra mutatott, hogy üljek le, haboztam egy kicsit, de aztán helyet foglaltam. Egyik lábam átvetettem a másikon, majd ismét körbehordoztam a tekintetem. Elfogadtam a gyümölcslevet, majd elég gyorsan el is tüntettem, mert szomjasnak éreztem magam és íze is bejött. Josh-ra néztem kissé tanácstalanul.
-Sok embert szoktál ide hozni? -kérdeztem meg az első dolgot ami az eszembe jutott, majd elmosolyodtam, és eltűrtem pár rakoncátlan fekete tincset az arcomból, hogy ne takarják el kék szemeim. Kicsit elgondolkozva néztem a férfi arcát, majd mikor rájöttem, hogy bémulom inkább a padlót kezdtem el nézni.
-Bocs, azt hiszem most már kicsit zavarban vagyok. -vallottam be egy mosoly kíséretében.

*Hamar eltüntette a gyümölcslevet, amin elmosolyodtam.Végül is biztos szomjas volt. Elmosolyodtam, mert észrevettem, hogy engem bámul...Zavarba jött.*
-Ne legyél zavarban.
*Nyugtattam mosolyogva.*
-Én is szoktalak téged bámulni.
*Mondtam végül és közelebb ültem hozzá. Elvettem a kezéből a poharat és letettem az asztalra. Majd válaszoltam kérdésére, egy nagy mosoly kíséretében.*
-Igen sok embert.
*Aztán hozzátettem.*
-Főként lányokat.
*Itt már majdnem elnevettem magam, de egyébként igazat mondtam. Nem szokásom hazudni, csak ha nagyon muszáj. Ránéztem és feltettem neki én is egy kérdést.*
-Hol élsz? Mármint nem láttalak még a városban.

-Ez megnyugtató tény.-mosolyogtam rá. A zavarom kezdett egyre jobban elpárologni, nem tudom, hogy ez most a nyugodt csendes környezetnek köszönhető e vagy annak, hogy Josh ilyen felhőtlenül és meggyőzően tud mosolyogni. Arra jutottam aztán, hogy lényegtelen, a lényeg, hogy nem érzem olyan zavarban magam.
Mikor meghallottam a kérdésemre a válaszát csak elmosolyodtam. Sejtettem, hogy ezt fogja válaszolni, hiszen csak rá kell nézni. Egyből rájöttem, hogy ő az a fajta férfi, aki csak úgy cserélgeti a nőket, mint a cipőjét, és igyekszik megragadni a kínálkozó alkalmakat. Egy kicsit el is gondolkoztam ezen. Sosem voltam az egy éjszakás dolgok híve, nem is próbáltam és arra jutottam, hogy nem valószínű, hogy most akarnám elkezdeni. Josh-ra néztem.
-Azt hiszem erre a válaszra számítottam. -mosolyogtam rá, majd körbehordoztam tekintetem a lakásban, majd figyeltem ahogy közelebb ül. Mikor feltette a kérdést kicsit elmerengtem azon, hogy erre mit is válaszoljak, hiszen eléggé bonyolult volt.
-Hát, nem a városban lakom. Vagyis, mikor majd elkezdődik az egyetem megint, akkor néha a kollégiumban alszok azt hiszem, de egyébként a falkával élek egy kastélyban.
Azt hiszem korrektül megválaszoltam a dolgot. Persze gondolkoztam azon, hogy kéne egy saját lakás, mert néha idegesített a sok farkas és a nagy tömeg, de kezdtem megszokni. Viszont egy saját lakás túl sok gonddal járna, így maradtam a kollégiumos verziónál, majd csak túlélem és igyekszem úgy intézni, hogy ne kapjak szobatársat.

Elmosolyodtam. Nem igazán voltam benne biztos, hogy jó ötlet volt felhozni a lakásomra egy farkast. Nem azért, mert engem zavart. Nem...tényleg sok vámpír barátom volt, akik igen nagy előszeretettel jöttek hívatlanul is látogatóba. Biztos voltam benne, hogy ha arra kerülne a sor megvédeném, így nem lenne gond. Meg persze ő sem gyenge. Sőt! Nagyon erős farkasnak látszik.
-Kíváncsi lennék milyen egy farkasokkal teli házban...vagyis kastélyban lenni. Nem túl...zajos?
Kérdőn néztem rá. valószínűnek találtam, hogy a válasz igen lesz. Meg hát büdös is lehet. Nekem mindig facsarta az orromat a szaguk. De neki. Améliának nem volt különösebben rossz illata. Kellemes volt. Bár lehet, hogy megpróbáltam ezt bemesélni magamnak, de hát teljesen mindegy. ha nem zavar, akkor kit érdekel, hogy mi miatt nem találom rossznak a szagát.
-Nem rossz a szagom...vagyis szagunk? A fajtámnak.
Muszáj volt fel tennem a kérdést, mert nagyon zavart, hogy nem tudom. A fejében nem lehet olvasni, így hát csak kérdezni tudok.
Karba tett kézzel vártam, hogy elmondja-e vagy sem.

Elég furcsán éreztem magam. Nyilván ez nem csoda, ha azt veszem, hogy egy nelapsi házában vagyok de akkor is, gőzöm sincs mit tennék, ha valamelyik barátja megtámadna, mert nem vagyok az erőszak híve. Persze elég valószínű, hogy ezzel a dologgal fel kéne hagynom, mert lehet én nem vagyok az erőszak híve, de mások ezzel nem igazán fognak törődni, legalábbis ez eléggé valószínű. Egyik lábam átraktam a másikon úgy néztem Josh arcát. Megnyugtató volt, hogy itt van mellettem, de akkor sem hagyhattam figyelmen kívül,hogy ez egy nelapsi lakás. A kérdése elgondolkodtatott, ugyanis még nem is gondolkoztam ezen. Végül csak megráztam a fejem.
-Valójában nem. tudod a falka olyan, mint egy nagy család. Mindenki odafigyel a másikra. Persze az étkezések, feltéve ha együtt eszünk, elég zajosak, de egyébként senki nem zaklatja a másikat, ha az nem akarja és elég sok nyugodt hely van ahova menekülhetsz, ha már eleged van.-válaszoltam egy mosoly kíséretében.
Persze ezt valószínűleg neki nem olyan egyszerű megértenie, mert nelapsi és nem osztja meg a házát állandó jelleggen rengeteg másikkal. Hátradőltem.
Nem tudtam, hogy fognak alakulni a dolgok még az este folyamán sem, de reméltem, hogy azért nem lesz gond, mert jól érzem magam Josh-al.
-Nem...mármint elvileg rossz szagot kéne éreznem, de inkább csak kicsit furcsa, viszont kellemes. Nagyon zavar a farkas illat?
-kérdeztem kicsit zavarban, mert én nem éreztem, de nem akartam, hogy esetleg neki gondja legyen a szagommal.
-Sok farkas járt már itt? -tettem fel az első kérdést ami eszembe jutott egy mosollyal.