Josh M. Schott

Teljes név:Josh Michael Schott

Becenév: Josh

Faj:Nelapsi

Nem: Férfi

Kor: 20

Születés helye/ideje: Olaszország (Milánó) 1900.08.25.

Képesség:

Foglalkozás: Eladó egy sport boltban.

Hobbi: Gyakran jár ki a barátaival focizni, de leginkább snowboardozni jár, mert imádja az extrém sportokat.

KÜLSŐ:

Szem: Barna, amivel elbűvöli a lányokat.

Haj: Rövid, szőkés-barna.

Alkat: Izmos testfelépítésű, átlagos magasságú srác (185 cm).

Viselet: Farmer, egy fehér vagy fekete pólóval. Nem gyakran szokott kiöltözni.

Különleges ismertetőjegy: Egy fekete tetoválás a vállán.

CSALÁD:

Édesapa: meghalt.

Édesanya: Él,de nem tartja vele a kapcsolatot.

Testvér: nincs.

Hozzátartozók: Bácsikája New Yorkban él, akihez gyakran eljár segíteni egy műhelybe.

Jellem: Igazi macsó srác. Imádja a nőket és a nők is őt. Ezt ki is használja, így nagyon népszerű a csajok körében. A legtöbben nőcsábásznak hiszik, ami részben igaz részben nem. Ha megtalálja az igazit vagy jól működő párkapcsolata van, sosem csalná meg barátnőjét. Szereti, a kedves, talpra esett lányokat. Utálja, ha egy lány kényeskedik.





Egy szegény családban nőttem fel egy farmon. Édesanyám már születésemkor meghalt. Egyke voltam. A suliban nagyon sok barátom volt. A legjobb haverom sok hülyeségbe belerángatott, de ennek ellenére sose veszekedtünk. Nagyon szerettem focizni. Mondhatni ebből állt az életem. Aztán később megismerkedtem egy lánnyal, akit nagyon szerettem. Mindig, mindenhova együtt jártunk.
Aztán egyszer, amikor egy buliból jöttünk hazafelé(nem volt nagy buli, csak a szomszéd sráchoz mentünk át), azt mondta menjek fel hozzá. Az egész házban nagy volt a sötétség. Kicsit féltem, de nem mondtam vagy mutattam ki, mert hát mégiscsak férfi vagyok. És akkor... A sötétből tűnt elő. Rám vetette magát. Éreztem, ahogy fogai a húsomba vájnak és éreztem a fájdalmat. De nem sokáig volt ez kín. Egy idő után már élveztem. Aztán egyszer csak elmúlt a mámor, mert elengedett.
Reggel nála ébredtem. A fény úgy éreztem megvakít. Mindent sokkal jobban érzékeltem. A szagokat, a hangokat egy szóval mindent. Arcomat a párnába fúrtam, hogy el tudjak menekülni a vakító fénytől. Aztán nagy nehezen sikerült kinyitnom a szemem. A bőröm furcsa volt. Már nem volt puha. Kemény volt és viaszos. Megijedtem magamtól. A tükörben egy tökéletes arcot láttam, de nem hittem el, hogy az enyém. A párnán felfedeztem egy üzenetet. Elmondta mi lettem és hogy mit kell tennem az életben maradáshoz. Ekkor kezdtem el a sötétségben maradni és egyúttal sokkal több szerepet kaptak az életemben a könyvek is.
Eddig minden szép és jó volt. De aztán...a torkom, mintha kiszáradt volna. Kapart és égett. nem tudtam mitől van, de aztán eszembe jutott, hogy ennem kell. Ennem kell, különben meghalok. Nem akartam embert ölni és próbáltam vissza tartani magamat tőlük. Elköltöztem egy kicsit messzebb, mint a város.
Egy nap bementem, hogy szétnézzek, mert rég jártam ott. Tudtam, hogy rossz ötlet és nem kellene, de megtettem. Azokat az embereket is hallottam, akik a fentebb lévő utcában beszélgetnek, vagy két sarokkal feljebb. Úgy éreztem a fejem szétrobban.
Aztán az étteremből megláttam kijönni egy nőt. Egy sikátoron keresztül ment valahova, azt nem tudtam hova. Utána mentem. Nem tudtam mit teszek. Nem akartam bántani, de az ösztöneim azt súgták egyek. Bekerítettem. Rávetettem magamat és inni kezdtem. Egy pillanatra hallani lehetett a nő sikolyát, aztán meghalt. Otthagytam és elfutottam.
Nem bírtam tükörbe nézni, annyira undorodtam magamtól. Utáltam magamat. Utáltam Nataliet. Óriásit csalódtam benne, hogy itt mert hagyni, de nem érdekelt. De aztán megszoktam ezt az életet. Elfogadtam, azt ami vagyok. Többé nem érdekelt a lány aki ezt tette velem és talán ezért is nem merek közelebb kerülni a nőkhöz, mert nem bízok bennük. Tisztelem őket, de nem merek szerelmes lenni. De mint mindenki én is keresem azt a lányt, aki elcsavarja a fejemet és nem tudok majd nélküle élni.