Szabad Strand

*Meg lepődik mikor a nő ebédre hívja. De nem hagyna sose ki egy potya kaját, így a hölgy után ered és megy mellette. Fura volt neki a helyzet de ha a nő így akarja ki ő hogy ellent merjen mondani.*
-Rafael Olivér Simon vagyok.
*Mutatkozik ő is be és elmosolyodik, hisz szinpatikus volt neki a nő és kedves. Végre egy ember a ki nem fél megtenni amit akar. Nos ez igazán Ralf nak jó hisz végre ehet, egy keveset és nem éhezik egy időre.
Persze az is igaz hogy nem mindig volt ő ilyen rossz hejzetben. Volt mikor volt egy kicsivel jobb, de az élete egy merő katasztrófa. Így marad ez az élet meg majd a keserves halál, mivel neki ez jutott ki.*
-Ön régóta él itt?
*Kérdezte hogy hamár meghívta beszélgesenek is egy kicsit. Ha persze Isabella-ának is megfele. Mert nem mindenki beszédes ennyire mint ő, bár nem szokott ilyen esetlen lenni de most még is az. Az élység nagy úr ezt Ralf tudja is.*

*Amikor megkérdezte mióta élek itt, be kellett látnom, hogy nem lesz csendes a délutánom. Ha már elhívtam beszélgetnem is kell vele. Aminek kevésbé örülök, de legalább helyes pasi és a látványt élvezni fogom.*
-Nem túlságosan.
*Fogtam rövidre a választ. Amikor odaértünk a büféhez megfogtam a karját, mint egy kisgyereknek, mikor rosszat csinált és az óriási táblához vezettem, amin a kaják voltak.*
-Mit kérsz?
*Kérdeztem, mert minél előbb vissza akartam menni a helyemre. Elvégre pihenni jöttem vagy mi. Én kértem egy pohár kólát és vártam, hogy ő mit választ.*
-Sok minden van, úgyhogy nehogy azt mondd, hogy nem tudsz választani.
*Figyelmeztettem.*

*Mikor rövidre fokta Isabella a válaszadást akkor Raf már sejtete hogy csak a gyomra miatt van a büfé előtt. Nos választani tudna de nem igen akar ő, így Isabella-ra néz majd arra gondol hogy rá bízza a választást. Hisz nem igen szeret más kontójára választani. Nos de de ezzel a nővel más volt és vele már nem tüntolyan jó ötletnek, és mivel mindent megeszik így meg szólalt.*
-Inkább válasz te. Bízom az izlésedben.
*Mondta és át adta neki a helyet, hisz meg bízik benne. Elégé vissza fogott bár tud ennél erőszakosabb is lenni. De nem akar csak minnél előbb túl lenni rajta. De fél is mert ki tudja mi lessz még itt, lehet hogy lőttek mindennek. Pedig Isabella szinpatikus neki és szívesen beszélgetne tovább vele.*

*Nagyot sóhajtottam. Reméltem, hogy nem sértettem meg a válaszommal, de most erre nem akartam gondolni. Kértem neki cordon bleut egy kis hasábbal. Persze az egész mellé adtak még zöldség
köretet, így reméltem, hogy nem marad éhes. Elétettem és rámosolyogtam.*
-Tessék. Jó étvágyat.
*Leültem vele szemben, mert nem akartam itt hagyni. Nem lehet olyan pofátlan. Magam elé tettem a kólát és iszogattam. Közben, hogy ne legyen akkora csend, feltettem neki egy kérdést.*
-Miért jöttél ide? Úgy értem, hogy kikapcsolódás vagy vársz valakit?
*Fogalmam sem volt, hogy mit válaszol, azt viszont tudtam, hogy kizárt, hogy nincs barátnője. Annyira nem is idegesítő, mint gondoltam. De az a korgás már nagyon az agyamra ment. Talán így majd jobban kijövünk, ha jól lakik.*
-Jaj bocsi. Mit kérsz inni?
*kérdeztem, mert elég rossz lehet ital nélkül. Én legalábbis nem tudok anélkül enni semmit.*

*Kicsit izgulva de elkezdtem enni és nagyon jó volt hisz rég ettem na meg ezt nagyon szerettem. Ahogy eszek mikor meg halottam azt hogy várok e valakit elmosolyodtam. De azon hogy barátnőm nos azom nincs de nem csoda. Na mind egy is volt nagy levegőt vettem majd így szóltam.*
-Nem nincs senki. és pihenni jöttem.
*Mondtam majd ettem tovább de mivel még egy kérdést kaptam meg szólaltam. ismét.*
-Fantát ha lehet.
*Mosolyogtam rá és ettem tovább. Gondolkozott hogy megkérdezzen valamit de inkább nem,Hisz mikor a büféhez mentek akkor pont érezte hogy jobb ha halgat.*
-És neked van barátod?
*Végül kérdeztem rá és próbáltam mosolyogni. Ami elég erőltete volt.*

*Hoztam neki gyorsan egy üveg Fantát, remélve, hogy mindegy milyen ízű. Nagyon jóízűen evett, amin elmosolyodtam.*
~Kedves srác és még helyes is.~
*Mondtam magamban. Aztán feltette nekem ugyanazt a kérdést, amit én neki.*
-Nem, nincs.
*Bár már jó lenne. Nagyon rég volt barátom. Még mielőtt ilyen lettem. Azóta nem is gondolok rá, hogy lehetne valakim. Mostanáig, mert most valahogy megint vágytam rá, hogy legyen valaki az életemben, aki szeret és foglalkozik velem. Erre gondolni is csak nehezen tudtam, mert mindig eszemben kellett jusson az, hogy nem tehetek ki senkit akkora veszélynek, amekkora mellettem lenne. Mert hát még is csak vérmacska vagyok. És még én is akármikor bánthatom akaratom ellenére.*
-Öhm...mivel foglalkozol?
*kérdeztem.*
-Ó! Bocsi, egyél nyugodtan.
*Mosolyodtam el. Olyan jóízűen evett, nem akarta zavarni.*

*Boldog volt Raf mert hát nagyon bejön neki Isabella és örülne ha őlenne az. De tudta ha meg tudná hogy mi is van a háttérben lehet akkor nem örülne. De elmosolyodik a lányra és nagyon örül hogy útjába került. Igen ám de amikor meg halja hogy mivel foglalkozik akkor majd nem félre nyelt.*
~Most mi legyen? Gondolkozz!~
*Gondolta de nem tudott semmit ki találni. Hát nem volt mit tenni mikor befejezte az evést sóhajtot majd meg szólalt.*
-Hát már évek óta nincs melóm.
*Felet neki kissé zavartan és nem is mert Isabella szemébe nézni. De mit volt mit tenni ez van. Jobb mint ha azt mondta volna zseb mecő, de akkor is.*

*Ez mindent megmagyaráz. Valószínűleg nem volt pénze kajára. De nem értem. Hisz modellnek simán elmehetne. Azzal is keresne egy kis pénzt. Nem tudtam mit mondjak. Nekem sincs munkám, de mivel táncolni járok, így azzal elég pénz jön be, hogy elég legyen mindenre, amire szükségem van.*
-Aha. nekem sincs melóm.
*Vallottam be, majd folytattam.*
-Én a táncból élek meg.
*Azért még sem akartam, hogy azt higgye nem keresek pénzt. De reméltem megvigasztalja, hogy tánccal keresem azt is ami van.*
-Hogy-hogy nincs barátnőd?
*Kérdeztem, mert elég fura volt és kíváncsi lettem. Meg persze el akarta valahogy terelni a témát. Már nem sok volt a kajából, nem sokára végez. Kortyoltam még egyet a kólámból és magam elé tettem vissza.*

*Boldog lett hogy nem érdekli sőt örült neki egy jó fej akivel el lehet. De meg lepte hogy Isabella-ának sincs melója hisz olyan dolgos csaj nak tűnik. De nem baj hisz van ez így na abarátnőn el mosolyodik hisz mivel csóró ez az igazi ok amiért nem nagyn van neki nője de hát válaszol.*
-Mivel nincs pénzem így általában nőm se nagyon van.
*Mondta és fantájába iszik egyet, ami jó hűvös volt. és finom. Nagyon bírta Isabella át hisz egy fain csaj és kedves volt. És ő bont az ilyen tipust szerette. Attól hogy zűrös volt a gyerek kora neki ez nem gátolta abban hogy jó izlésű legyen a nők terén.*
-Kérdés neked hogyhogy nincs senkid? Hisz hejes és kedves vagy?
*Kérdezett vissza mert ez egy jó kis téma, volt szerinte.*

*Na jó. Most talán egy kicsit elpirultam, de próbáltam nem a szemébe nézni, hogy ne vegye észre.*
-Hát...öhm...nem sok időm van olyan helyekre menni, ahol ismerkedni tudnék. Most is csak véletlenül tudtam eljönni ide.
~Na meg a múltkori vakrandi sem sikerült valami jól. Köszönet ezért kedves barátnőmnek.~
*Mondtam magamban. Tetszett a srác. Túlságosan is. Nem kellene, hogy ennyire...tetszen. Pedig én komolyan próbálok nem beleszeretni senkibe, de olyan nehéz az egész.*
~Talán távol kellene tartanom magamat a pasiktól.~
*Vetettem fel magamban az ötletet.*
-De biztos volt már barátnőd. Nem minden lány olyan, hogy csak a pénzre hajt.
~Itt az élő példa.~
*Gondoltam és közben kortyoltam a kólából. *