Szabad Strand

Ralf boy ^^


*Az időjárást leginkább New Yorkban az elképesztő hőség jellemezte. Persze ez engem nem igazán zavart, de a legtöbb ember nem volt oda ezért a klímáért, és a rengeteg napsütésért. Nem is értettem őket, idióták. Mivel dolgom most nem igazán akadt, úgy döntöttem egész délután a strandon fogok lazítani. Napozok, pihizek, meg ilyenek. Mindig is szerettem a vizet, az óceánt meg főleg. Felpakoltam tehát egy táskányi cuccot, aztán kerestem egy tökéletes helyet a strandon, közel a vízhez, béreltem egy nyugágyat és letelepedtem. A naptejem a nyugágyam mellé raktam és napszemüvegem is felkerült az arcomra. Egy aprócska fekete bikini takarta csupán a testem. Egy napernyőt is felállítottam azért, de én inkább a napra toltam a nyugágyam. Úgy döntöttem megkérek valakit,hogy kenjen be naptejjel, így az első arra tévedő szabadnak tűnő pasinak odaszóltam aki persze egy szép fiatal lány testét, szíves örömest kenegette. De persze a kenegetésből a drága átment tapogatásba, ami már kevésbé tetszett nekem, és a bennem élő farkas sem volt oda a dologért. Kicsit mérgesen fordultam a pasi felé, majd megráztam a fejem és egy jó nagyot behúztam neki.*
-Bekenés nem tapizás. *Közöltem vele nemes egyszerűséggel, mire felállt és inkább elpályázott. Elgondolkoztam,majd a félig bekent hátamra pillantottam. Aztán végül is csak vállat vontam, lefeküdtem a nyugágyra és vártam, hogy történjen valami, mert kezdtem unni magam. Nem is értem miért nem hívtam magammal senkit, ennyire is csak én lehetek hülye. Egyik lábam féloldalasan felhúztam, kezeim magam mellé ejtettem, és félig ülő helyzetbe állítottam magam, így jól láttam a sétáló és fürdőző embereket.*

*Kezdtem szétunni a fejem, ráadásul a Nap is inkább kezdett égetővé mint kellemessé válni. Na mindegy, annyira nem érdekelt a dolog, így nem is mozdultam meg, csak feküdtem és unalmamban azzal játszottam meddig tudom visszatartani a lélegzetem. Hülye játék az tény, de eléggé untam a fejem, ami pedig még egy tény. Gondolkoztam azon is, hogy mivel hülye fejjel nem hoztam szörfdeszkát, bérelnem kellene egyet, de úgy döntöttem, hogy ma lusta vagyok és nincs hozzá energiám, ugyanis a bérlőstand kb 200 méterre volt a nyugágyamtól, ami ebben a pillanatban felért volna 2 kilométerrel. Furcsa érzés kerített hatalmába, miközben az embereket fürkésztem,és majdnem elnevettem magam a 16 éves kis csitriket látva akik tényleg alig takaró kis tangás bikinikben flangáltak. Tény, hogy az én bikinim sem volt az a nagymami típus, de szerintem teljesen normális volt, és pont annyit takart amennyit kellett. Az ismerős hang hallatán egy mosoly költözött az arcomra, majd a kijelentésre csak vállat vontam.*
-Tudod a kenősegédemet sajnos orrba kellett vágnom, mert nem fogadott szót, és nem volt kedvem még valakivel eljátszani.
*Jelentettem ki egy mosoly kíséretében. Biztos voltam benne, hogy Ralfnak is feltűnt, hogy ahogy hozzájuk kerültem eszméletlen iramban kezdett változni a stílusom és az egyéniségem, bár nem hiszem, hogy ez nagyon ellenére lett volna, hiszen így legalább lehetett velem kommunikálni és a többieket sem küldtem el a francba, bár tény, hogy legszívesebben vele beszélgettem. Végigfuttattam a férfin a szemem, majd a tetkó láttán elmosolyodtam.*
-Csinos tetoválás. *Jegyeztem meg, majd beleszimatoltam a levegőbe és finom illatot éreztem. Nem sokkal később egy hot-dog árus sétált el előttünk, mire egy mosoly kíséretében felpattantam és oda sétáltam hozzá.* -Helló!Két hot-dogot szeretnék. *Mosolyogtam a férfire, mire ő a kezembe nyomta a kért dolgokat.*
-Az egyik az én ajándékom.*Mondta, mire én csak vállat vontam és vissza sétáltam Ralfhoz, és az egyik hot -dogot a kezébe nyomtam.*
-Remélem szereted.

-Szerintem egyszerűen csak nem bírják, ha valaki nem könnyen becserkészhető. *Mosolyogtam lankadatlanul. Nem is tudom, a kedvem határtalanul felhőtlen volt, amin még én is meglepődtem és már tényleg örültem neki, hogy azon az éjszakán épp ott voltam és ilyenné válhattam. Azt hiszem sokat segített dolgokban. A múltamat így már csak egy idegesítő árnyfoltnak találtam és nem is igazán tartottam már hozzám tartozó elemnek, pedig tagadhatatlanul hozzám tartozott, és a változás ellenére, néha azért kijöttek ennek a jelei. Például annak a következménye az is, hogyha valaki egy kicsit is úgy nyúl hozzám, ahogy én nem szeretném, annak beverem a képét. Ez mostanság alap dolog volt nálam. Végignéztem ismét rajta, majd pár percig a hegeket kezdtem el nézni.*
-Talán, de szerintem a hegekkel sincs semmi baj. Hozzád tartoznak, a múltad egy részei, még ha rossz emlékeket is ébresztenek.
*A hangom most a dallamosan csengőből komolyabbra váltott. Tudtam én ha akartam azért, csak mostanában elég ritkán akartam.* -Ha kérsz még szólj, talán kicsikarrok még párat ingyen. *Vigyorogtam rá, majd mikor közölte, hogy majd ő beken és, hogy nyugodjak meg nem tapiz engedély nélkül csak elnevettem magam. * -Reméltem. Nem szívesen ütnélek meg épp téged. Na meg akkor asszem pasigyilkosnak neveznének ki a strandon.
*Jegyeztem meg, majd szépen megfordultam és lefeküdtem a nyugágyra. Nem zavart az érintése, mert nem volt sem durva sem pedig erőszakos és semmi olyat nem tett ami kiverte volna a biztosítékot, nem úgy mint az előző srác, na azt tényleg nem tűrhettem.*
-Köszi. Így kevésbé éget. *Mosolyodtam el, majd figyeltem ahogy Josh-al beszél, majd lefekszik és nyugodtan napozik. Most nem tűnt gondterheltnek mint általában, hanem inkább nyugodtnak, aminek most kifejezetten örültem. Felé fordulva feküdtem le, úgy, hogy nagyjából egyenletesen érjen a Nap, majd egy pár percig csak némán néztem, majd úgy döntöttem megtöröm a csendet, ami egyébként nem volt kellemetlen, nekem legalábbis.*
-És csak pihenni jöttél ki ide? Kellemes hely, csak túl sokan vannak. Neked is kijár egy kis pihenés. Túl keveset törődsz magaddal. *Jelentettem ki komolyan, majd a napszemüvegemen át a Napocskát kezdtem el bámulni.*

-Igen. *Bólintottam a heges dologra. Nem akartam tovább firtatni a dolgot, hiszen tudtam, ha túlságosan belemegyünk ilyen dolgokba, akkor csak lehangolom vagy ilyesmi és ezt most egyáltalán nem akartam. Nem mintha sűrűn leszerettem volna hangolni, jobban szerettem mikor mosolygott, de néha kénytelen voltam komolyabban közölni a véleményem vele, ami nem feltétlenül volt olyan remek ötlet, tekintve, hogy ő az alfa. Na mindegy, előfordul. Mindig is hajlamos voltam nálam erősebbekkel is szembeszállni.* -Persze, fordulj! *Mosolyogtam rá, majd ha ezt megtette, lassú finom mozdulatokkal kezdtem a naptejet a bőrére kenni. Majd mikor végeztem egy mosoly kíséretében felálltam és leültem a nyugágyra.* -Hmm faház...kiskoromban sokszor álmodoztam róla, de mondjuk nem nagy csoda, hogy nem jött össze. *Vontam meg a vállam, miközben elhúztam a szám, majd mikor a deszkát említette megcsillant a szemem, bár ez nem igazán látszódott a napszemüvegen keresztül.* -Szeretsz szörfözni? *Kérdeztem egy mosollyal.* -Tudod imádom az óceánt, és a hullámokat és a szörföt. *Körbenéztem és megpróbáltam elképzelni a helyet emberek nélkül a Hold fényével betakarva.*
-Csodás és nyugodt lehet itt éjjel. Maga a paradicsom. *Ez persze tényleg nem csak süket duma volt, nagyon is így gondoltam. Az óceánpart éjszaka, emberek nélkül a holdfényben lehengerlő látványt nyújthatott. * -Nagyon kedvesnek tűnik a csaj, alig ölt meg a szemével.*Húztam el a szám, a barna lányt látva, majd elmosolyodtam és vissza feküdtem a nyugágyra ugyancsak féloldalasan.* -Igen, téged is! *Mosolyodtam el, majd a vizet kezdtem el kémlelni, majd Ralf arcát.*

-Hát akkor iagzán megérdemled, hogy jó alaposan ki is használd. *Mosolyogtam rá. Amióta megismertemmindig úgy gondoltam,hogy elég bonyolult és komoly lélek. Ez persze tetszett mert nem volt olcsó és tucat, és sosem szerettem az olyanokat akiket túl könnyen kiiismerhettem. Nem szokott túl sokat törődni magával éppen ezért úgy gondoltam igazán megérdemli, hogy egy kicsit a falka terhei ne nyomják a vállát, hogy egy kicsit ne farkas legyen, ne az alfa, hanem egyszerűen egy ember, egy férfi aki szimplán élvezi az éltet és magával is törődik, a saját boldogságával.* -Hmm...akkor majd kihívlak egy versenyre. *Vigyorogtam rá. Gőzöm sem volt arról, hogy mit is gondol rólam, de elég sokszor voltam biztos abban, hogy sikerül elég idiótán és gyerekesen viselkednem ahhoz, hogy ne tartson épelméjűnek. Mikor aztán elkezdett a vízről, az óceánról és az éjszakáról beszélni, éreztem a szenvedélyt és áhitatot a hangjában. Emiatt egy mosoly jelent meg az arcomon majd komolyan néztem rá.* -Ez tényleg megnyugvás neked. Azért jó, hogy van egy ilyen hely. *A barna nő után néztem, majd Ralf mondatain önkéntelenül is elnevettem magam.*
-Hát, asszem sosem tudnálak elképzelni hímringyóként. Egyébként meg ostoba aki azt hiszi, hogy a szerelmet meglehet venni. Bár nem mintha nekem olyan ok tapasztalatom lenne ilyen téren. *Gondolkoztam el, majd mustráló tekintetét látva kezdtem kissé zavarba jönni, és ez azonnal meg is látszódott, főleg mivel enyhe pír ült ki az arcomra. Kissé zavartan fordítottam el a tekintetem és kezdtem el erőteljesen bámulni a talajt, miközben a napszemcsim felcsúsztattam a hajamra.*

-Hm...veszíteni...akkor emberedre vagyis farkasodra akadtál, mert én sem szeretek veszíteni. *Néztem rá komolyan. Túl sokszor veszítettem már, persze reménytelen csatákat, és megtanultam gyűlölni a vereséget. Bár azért egy Ralfos szörfversenyt nem tudtam véresen komolyan venni és nem is akartam. Ezt is szórakozásnak tartottam és valószínűleg ő is. Sosem gondoltam rá úgy mint valami őrült vérengző szörnyetegre, még akkor sem, ha ő néha annak tartotta magát. Nem is értettem miért, hiszen a mi létünk talán még természetesebb mint az embereké.* -Én azért drágábban adnám magam. Meg nem tudlak elképzelni kiöregedett magányos nők szórakozásának. Egyszerűen csak...nem. *Jelentettem ki mosolyogva, majd elgondolkoztam.*
-Bár a fekete ing és az öltöny biztosan jól állna neked. *Néztem rá komolyan elgondolkozva a dolgon. Na jó, azért filozófiai mélységekbe nem mentem bele, de tény és való, hogy jó volt elképzelni öltönybe. Mikor felemelte az állam és egyenesen a szemembe nézett, kék pillantásom próbáltam elkapni, de nem igazán sikerült, így még jobban elpirulva ugyan, de álltam a tekintetét. A szavai enyhén szólva is megleptek. Szép vagyok? Na jó mostanában a bnnem lapuló farkas szinte követelte, hogy elhiggyem ezt, de akkor is furcsa volt így más szájából hallani, főleg épp az ő szájából. Kissé elfordítottam a fejem.*
-Lehet, csak...tudod nem egyszerű hozzászokni. *Mondtam meg őszintén, majd mikor meghallottam az utolsó mondatot végképp lemerevedtem és meglepődtem, bár nem tagadom, nyilván jól esett, hogy szépnek talál. Én nem is mondtam rá semmit, hiszen ő olyan nyilvánvalóan volt minden porcikájában tökéletes. * -Igazad van...tényleg...nem...kellene. *Mondtam kissé zavartan, majd mikor olyan 1 méterre kb megláttam a hot-dogost, ralfra néztem, majd szó nélkül felálltam és a hot-dogoshoz futottam. Nem is főként a kaja miatt, hanem igyekeztem leplezni, hogy zavarban vagyok. Kértem négy hot-dogot és elindultam vele vissza, majd lefeküdtem a nyugágyra és kettőt átnyújtottam a férfinek.* -Tessék, hoztam még. Fincsi. *Vigyorogtam rá most per pillanat kislányos bájjal, majd jóízűen kezdtem el falatozni.*

-Hát, ne is próbáld ki. Eléggé fura lenne, de most komolyan. A katonáskodás tényleg jobb. *Mosolyogtam rá. Tényleg úgy gondoltam, hogy akatonáskodás azért jobb, bár sosem szerettem a harcot. Talán mert gyerekkoromba túlságosan is kijutott belőle és ezért nem akartam még többet, egyszerűen nem.
Mikor aztán azt mondta, hogy talán tényleg nem kellett volna, már éreztem, hogy esetleg kicsit megbántottam. Persze nem azért mondtam neki, mert ellenemre lenne a dolog,meg ilyenek, de hát, szabályok meg minden, plusz ő az alfa, én meg lássuk be, csak egy kis senki. Lassan ettem meg az ennivalóm, majd mikro bocsánatot kért ismételten sikerült meglepnie.* -Hé...ugyan, semmi baj. Az én hibám, a legtöbbször túl komolyan veszek mindent.
*Mosolyogtam rá, majd a papírhalomra tekintettem ami a hot-dog miatt került mellénk. Elgondolkoztam, majd felálltam és megfogtam a papírokat.*
-Mindjárt jövök. *Mosolyogtam rá ismét, majd körbenéztem, hogy találjak egy kukát. Kb 30 méterre sikerült találnom egyet, így odamentem és lazán beledobtam. Aztán elindultam vissza, de persze a gravitáció erős késztetést érzett arra, hogy lehúzzon, így természetesen sikerült megbotlanom a saját lábamban, esnem egy hatalmasat, és bevágni a térdem, a vállamat meg egy kagylószerűvel elég erőteljesen felsérteni, úgy, hogy a vérem is kicsorduljon. Kicsit mérgesen néztem magam elé, majd reménykedtem, hogy Ralf nem vette észre a bénázásom,de biztos voltam benne, hogy nincs ekkora mákon.*
~Francba már...nem lehet ilyen béna.~*Morogtam magamban, és szidtam magam, hogy olyannyira szerencsétlen vagyok, hogy sikerült 30 méteren elesnem, és szétzúznom magam, ráadásul halálosan beégni épp Ralf előtt. Totál vörös fejjel sétáltam vissza a nyugágyhoz, majd a vérző vállamra néztem. Kivettem belőle a kagylószilánkot majd kicsit felszisszentem aztán úgy döntöttem nem izgat így csak bámultam magam elé.* -Most sikerült halálosan leégetnem magam ugye?
*Kérdeztem Ralftól, majd egy lemondó sóhaj kíséretében megráztam a fejem.*-Tényleg egy mozgáskoordinációs csődtömeg vagyok.*Morogtam magam elé..*

*Még mindig halál vörös fejjel ültem és igyekeztem nem nézni semerre. Nagyon égőnek éreztem és valahogy totál igazságtalannak éreztem, hogy mindig épp Ralf előtt sikerül hülyét csinálnom magamból, bár gondolom már kezdi megszokni és megtudja állni röhögés nélkül a dolgot. *
-Hát nem tudom, bár mindegy, már megszoktam, hogy esek kelek. *Mosolyogtam rá, majd mikor közelebb húzta magához az ágyat velem együtt, kissé megleődtem, hát még akkor mikor a vállamhoz hajolt és közölte, hogy csípni fog és nemes egyszerűséggel lenyalta a vért. Persze tudtam, hogy semmi egyéb oka nem volt rá, hogy ezt tegye, csupán az, hogy begyógyítsa, én mégis eszméletlenül zavarba jöttem. Kezdtem elképesztően ostobának érezni magam, egy ostoba kislánynak, aki mindentől zavarba jön, főleg ha egy ilyen férfi teszi mindenzt. Kicsit tényleg csípet,de ennek jelét sem mutattam, a zavarom ugyanis sokkal nagyobb volt. * -Kö...köszö...nöm.*Mondtam szaggatottan dadogva, majd mikor rájöttem, hogy megint hülyét csinálok magamból megráztam a fejem.*
-Sajnálom, nem szoktam dadogni...*Jelentettem ki, majd egy zavart félmosolyt is megejtettem a férfi felé. Aztán kezdett már tényleg égetni a Nap.*
-Nem megyünk valami árnyékosabb helyre? Nagyon meleg van itt, de még nincs kedvem hazamenni...ha nem gond.
*Mosolyogtam rá. Tényleg nem akartam még elmenni, élvezni akartam az óceánt és mindent ami vele járt. Most nem vágytam vissza a falkába, egyszerűen csak élveztem az itt létet, és nem akartam,hogy ilyen gyorsan vége legyen.*

*Tény, hogy nem számított ez a dolog nálam természetesnek. De ez érthető is, főleg, ha azt nézzük mik is történtek már velem, nyilvánvalóan féltem mindenféle érintéstől, bár az is tény, hogy Ralf jelenléte elég erősen fokozta a biztonságérzetem. Mondjuk mostanában egyedül is egyre jobban elvoltam és a Sikoly mondhatni törzshelyemmé vált. Kicsit felvontam a szemöldököm mikor a kezét nyújtotta, de hát elfogadtam és feltápászkodtam. A napszemüvegem vissza csúsztattam a szemeim elé, majd elindultam a férfi mellett. Tény, hogy még mindig zavarban éreztem magam, főleg mert kézen fogva sétáltam vele, de hát úgy éreztem, ha ennél jobban zavarba jövök, akkor biztosan felrobbanok, elájulok vagy hosszas kómába esem, és hát egyik sem volt kecsegtető.
Lassan aztán megérkeztünk a faházikóhoz. Csillogó szemekkel néztem a gyönyörű helyet, majd mikor előreengedett besétáltam és körbeforogtam párszor, hogy jó alaposan szemügyre vehessem a ház minden aprócska részét.* -Ez...elképesztő.
*Jelentettem ki őszinte csodálattal a hangomban, majd elmosolyodtam. Mikor az üdítőt említette, egyből elindultam a hűtő felé és egy üveg jéghideg ásványvizet vettem elő, letekertem a kupakját és mohón kezdtem el inni. * -Hú...ez jól esett.
*Mondtam egy mosollyal, majd visszatettem a kupakot és leraktam az üveget. Ralf kérdésére csak egy sunyi vigyor költözött az arcomra.*
-Naná, már épp kérni akartam. *Vigyorogtam rá, majd odasétáltam, megálltam mellette és féloldalasan várakozva pillantottam rá.*

*Elképesztő volt a házikó nyugtató hatása. Azt hiszem pont olyan volt, mint amilyet gyerekkoromban elképzeltem. Ez felvillanyozott, és örültem, hogy legalább most megtapasztalhatom az ilyesmi faházak nyugalmát. Egyébként ami azt illeti még mindig nem sikerült teljesen megszoknom ezt a falkás dolgot, ugyanis én képtelen voltam farkasként nézni rájuk, csupán embereket láttam akikkel remekül elvagyok és akik jóval többek egy halandónál. De semmi mást. Éppen ezért a legtöbbször még nem tudtam úgy viselkedni másokkal, ahogy elviekben kellett volna, de hát ez van, nem nagyon tehetek ellene semmit. Meg aztán annyira most nem is akarok. Egy kicsit elgondolkoztam mit is kezdjek magammal a nyáron, hiszen az egyetemen semmi dolgom, meg hát amúgy sem, így valamit mindenképpen ki kellene találnom. A kezdeti zavar kezdett elszállni, és egy kis idő elteltével olyan volt, mintha sosem létezett volna. Ennek örültem, mert nem volt a hobbim a zavarba jövés, és hát elég kellemetlen szitukat tudott okozni. A kérdést hallva egy hatalmas vigyor futott végig a számon, majd Ralfra néztem.*
-Hmmm...minkettő. Tudod, a kihívás még mindig áll. *Kacsintottam rá egy vigyorral, és vártam, hogy esetleg megmondja, hol vannak a cuccok és megfoghassam őket és indulhassunk.*

*Mikor a kezembe nyomott egy szörfdeszkát, csak egy mosoly futott végig az arcomon és bólintottam. Szörfruhát én nem erőltettem magamra, ennek egyik oka természetesen az, hogy nem éltem olyan tévhitekben, hogy Ralf tart a házikójában női holmikat is, legalábbis hatalmas meglepetésként ért volna. Mikor azt mondta menjek, csak bólintottam és elindultam vele a víz felé. Ahogy közeledtünk egyre inkább futni kezdtem, majd a habok közé vetettem magam. Imádtam szörfözni és egyébként is imádtam a vizet, így ez nem okozott problémát. Ráhasaltam a deszkára és egyre beljebb és beljebb úsztam, egészen odáig ahol már a hullámok jókora méretet elértek. Ekkor feltápászkodtam, igaz egy pillanatra megremegett a lábam,de ezt gyorsan kiküszöböltem és már rajta is voltam egy hullámon. Remekül ment, ezt meg kell hagyni. Úgy éreztem szárnyalok, szabadság, ez volt az az érzés amire mindig is a legjobban vágytam. Egy darabig minden rendben ment, tökéletes volt minden, de aztán jött egy nagyobb hullám , amire nem figyeltem fel, és ledöntött a deszkáról. A vízbe estem. Persze ezzel nem volt bajom, a deszkám felé úsztam, de a jobb lábam görcsbe rándult, nem vettem észre a hullámot, ami egyenesen felém csapta a kemény deszkát, így egy elég méretes ütés érte a fejem. Nem tudtam mit tenni, csak süllyedni kezdtem és egyre sötétebb lett minden.*

Rafael Oliver Simon

*Frissen ébredtem. Kinyújtóztam az ágyban és felültem. Ásítottam egyet és kimentem a konyhába. Főztem egy bögre kávét és megittam. Jól esett. Nem voltam éhes, így a reggelit most kihagytam. Beletúrtam a hajamba és leültem a fotelba. Nem tudtam mit kellene ma csinálnom. Nincs ma dolgom, így el kell foglalnom magam. Sokáig gondolkozta, majd rájöttem, hogy rég voltam strandon.
Elmostam a bögrét és elővettem egy nagy táskát. Raktam bele törölközőt, naptejet, papucsot és egy üveg narancslét. Aztán felvettem a fekete bikinimet és megigazítottam a hajamat. Utáltam összekötve hordani, ezért most sem tettem. Elindultam hát gyalog, mivel elég gyors vagyok, hogy időben odaérjek.
És így is lett. Tíz percen belül ott voltam. Besétáltam a nagy vaskapun és kinéztem egy árnyékos helyet. Letettem a táskát, odahúztam egy napágyat és egy napernyőt, majd ráfeküdtem. Egy hűvös szellő futott végig a strandon és kicsit megborzongtam. Élveztem a pihenést. A karomat hasamra helyezte, szememre feltettem egy napszemüveget.*

*Ralf nem egy nagy strandoló. De most még is bement, habár nem veti fela pénz és a múlt éljelt is egy elhagytot diliházban töltötte, de attól elment. Mivel eleget össze lopott be tudott jutni és átöltözik. Majd a part fele megy. Egy szinpatikus fiatal hölgy volt ott amere ment, és mellé feküt egy másik nap ágyra. Rámosolygott majd napozott. Nem tudja mit kezdjen magával hangosan kordult a gyomra de nem tudodtt mitt tenni ellene. Mivel megint anyagilag csődölt így csak feküdt. Ha bár bűnöző és jő de akkor is pitiáner. A ruháji meg minden szinte lopott, még a karóra is a kezén. A kamerákat mindig ki játszotta mint ha nem is lennének. De azért az élete csupa csupa baj mellesleg a zsaruk is üldözték. De meglógot mindig tőlük.*
~Mit kezdjek magammal ma? Nincs semmi vagyonom és alig bírom a járást, és már az éhség is kezd az agyamra menni.~
*Gondolkozik bajain de a nőt mé mindig nem szólítja meg. Hisz kiakarja zsebelni, vagy is fordult meg fejében. De mindegy majd lessz valahogy.*

*Egy srác feküdt mellém. Nem zavart. Hadd feküdjön ha jól esik neki. Semmi bajom vele, míg békén hagy. De egyfolytában korgott a hasa. Az viszont nem tetszett. Akárhányszor el akartam egy pillanatra aludni az a korgás mindig felébresztett. felültem és kivettem a pénztárcámat a táskából.*
-Uram, meghívhatnám egy ebédre?
*kérdeztem mosolyogva és felálltam a helyemről. Minél hamarabb eszik én annál hamarabb el tudok aludni. vagy akár csak pihenni.*
-Isabella Turnblack vagyok, de ha kérhetem csak Bella.
*Hadartam, mert haladni akartam.*
-Na jön? Kérem! Nem akarok egyedül ebédelni.
*Kérleltem, ami cseppet sem volt igaz. Abszolút éhes sem voltam.*