Whitlock kastély főbb részei - Lakosztályok

Több mint, 15 különböző lakosztály áll rendelkezésére.Némelyik egyszerű egy- egy kort jelképez. Vannak túl díszített pompás lakosztályok is. Kinek milyen az igénye.A szobák bútorai ízlésesen vannak össze állítva. Mindegyik saját fürdővel rendelkezik. (Ezek átalakításkor lettek kialakítva.Bár nem venni észre, teljesen azonos , az adott szoba stílusával. ) Lényeg , hogy nyugalmat és biztonságot nyújtanak a lakó számára.

* Miután egész éjjel a lány után kutatott a mellette lévő szobában hajnalban le feküdt. Sokáig csak a plafont bámulta , nem bírt elaludni. Nap kezdett feljönni, be sütöttek az első sugarai. Csak forgolódott ,sehogy sem merült álomban. *
~ Jól tettem, hogy nem öltem meg ? És cserébe új életet ajánlottam fel neki? * Gondolatai éberen tartották. Fejét bedugta a párna alá , hátha így eltud aludni. Aztán szép lassan álomba merült. Sötét álmai elragadták.. Ahogy most is, mindig rémálmai gyötrik..*
* Régi házában ébredt .. Anyja az ágy mellett ült.. vagy inkább feküdt. Tiszta vér volt nem vette figyelembe , hiszen ő vámpír. De amikor közelebb lépett észre vette.. Nincs feje.. Fájdalmában felordított ..*
- Neem ! Anyám nee! * Markolta az élettelen fej nélküli testet. Hátán valaki tekintetét érezte ezért megfordult .. Marcus állt ott. Régi hűséges szolgája , pár évtizede mikor Jasper aludni tért . Akkor hagyta el.. Kétszínű , hatalomra vágyó beteges gyilkos volt. Rájött , hogy nem győzheti le Jaspert, ezért szégyenébe világgá ment. Ott állt annyi év után , kezébe anyja fejével. Minden idegszála megfeszült , neki rohant az elvetemültnek. Szét tépte , a testét. Belei kibuggyantak a testből. Az egész szoba úszott a vértől.. Mikor arra ébredt , hogy valaki szólogassa ..*
* Lassan kinyitotta szemeit ,levegőt szaporán szedte.. Tiffany volt az.. Rémülten ott állt az ágynak szemben. Mélyet sóhajtott , megtöröltem verejtékes homlokát és kérdőn a cselédre nézett. *
- Uram jól van ? Kiabálást halottam ! És párnája .. Jézus egek! * Körülötte minden toll volt, álmában téphette szét őket. Hangosan fel kacagott . *
- Nyugodjon meg Tiffany ! Csak ezek a fránya rém álmok művelték ! * Mutattam a toll rengetegre. *
- Most pedig menjek , készítsen a szomszéd hölgynek valami reggelit ! * Ki kelt a puha ágyból és bement a fürdőbe , hogy lezuhanyozzon .*

*Békés álomból szenderül fel. Furcsa hangokat hall, elfojtott kiáltásokat. A szemei lassan nyílnak ki, de szinte azonnal felül az ágyban. Pár másodpercre megijed, hogy nem a megszokott kép fogadja. De nem kell sok idő, tényleg csak másodpercek mire rájön hogy mi történt. A tegnapi emlék hatására valami borzongással vegyes meleg járja át. Azonban a szoba túloldaláról átszűrődő kiáltások nem hallgatnak el... Rövid időn belül rájön, hogy akit hall:
-Jasper.- *Suttogja maga elé, és a név, ahogy hangosan kimondja, különös érzéssel tölti el. Nincs tisztában vele, hogy a vámpírok alszanak-e? Mindenesetre ha igen, akkor ez csak egy lidérces álom lehet. Aminek vége is szakad hirtelen. Immár teljesen ébren van, eléggé ahhoz hogy felálljon és körülnézzen a szobában. A szeme egy ruhán akad meg, és fogalma sincs hogy ki is küldte. Mindenesetre odasétál és felveszi. Nincs a szobában egy tükör sem, így fogalma sincsen róla hogy hogyan néz ki benne. De nagyon elegáns és drága darab , ebben egészen biztos. Lassan lépked a szoba ajtaja felé, kezét a kilincsen pihentetve elidőz, majd végül kitárja és kisétál egy folyosóra, amik ajtajain túl nyilván újabb szobák helyezkednek el. A tegnap megismert Tiffany előtte terem, szinte a semmiből. Artemis tüdejéből a meglepetés hangja szakad fel, ahogyan meglátja a nőt. Ötlete sincsen, hogy tűnhetett fel ilyen gyorsan.
-Jó estét.- *Szólal meg ő, miután gyorsan kipillant az ablakon, megbizonyosodva a napszakról. -Jaspert merre találom?- *Kérdezi. A nő összevonja a szemöldökét, amiből olyasmit szűrhet le, hogy nem igazán szerencsés a témaválasztás.
-Kérem- *Kezdi újra. -,mindenképpen tudnom kell!- *Erősködik, és a tekintetét Tiffany-éba fúrja.
-Ha Whitlock urat keresi, éppen a fürdőben tartózkodik. Ne zavarja kérem. Várja meg a szobájában.- *Utasítja a nő, és tovább áll fölötte, mint valami házőrző kutya. Artemis sejti hogy miért, és visszamegy a szobába. Leül az ágyra, és vár pár percet. Akkor újra a folyosóra megy, és ahogyan sejtette, a cseléd már nincsen ott. Ekkor a nő elindul jobbra, lépteinek zaját tompítja a puha szőnyeg. Az ajtókat nézegeti, melyik lehet az amit ő keres? Bármerre néz is, sehogy sem mer benyitni egyik mögé sem. Egyébként is valószínűleg Jasper fürdőzik, tehát nem lenne okos dolog ilyenkor zavarni. Azonban az egyik ajtó mögül vízsugár hangját hallja meg, amit különösnek tart elvégre is a fal vastagságából ítélve képtelenség lenne észrevennie. Mindenesetre megáll mellette, és csak reméli hogy ez az a fürdő. Hiszen Artemis semmit nem tud a ház többi vendégéről... Unalmas csupán állni, de az izgalom még hosszabbra nyújtja a perceket. Nekidől a falnak, és vár. Elcsendesül a víz spriccelése, ami eddig természetes háttérzaj volt, így egyből észreveszi hiányát. Még toporog egy ideig, de utána igazán türelmét veszti. A vámpírok csodálatos képességeit is megemlítik a mostanában annyira híres, és nem kevésbé népszerű könyvek. Szinte biztos benne, hogy a férfi hallani fogja amit mond.
-Jasper.- *Szólal meg lágyan. -Nem tudom, hogy te intézd-e el, mindenesetre... Köszönöm a ruhát.- *Fejezi be zavartan. Majd egy mély levegőt vesz.
-Rosszat álmodtál? Hallottalak...-

* Zuhany fel frissíti elernyedt testrészeit. Csak áll és élvezi a hideg vizet. Ez a különös álom , jobban fel zaklatta , mint bármelyik. Bár anyja nem lakit itt vele , még is öröm abban a tudatban élni.. bárhol is de él! Nem bírna , nem tudna nélküle élni. Hisz mindent ,még ha a hatalmat nem is ,de mindent neki köszönhet. Levegő vétel nélkül tűri , hogy arcába zúduljon a fagyos víz. Meg kell nyugodnia.. Nem fordulhat elő , hogy Marcus éljen, egyszerűen nem! Tudja , hogy Jaspert csak a szerettein keresztül bánthassa. De anyja sem hülye.. pillanatok alatt kinyírná .. Sikerül egy kicsit megnyugodnia. Hangokat hall.. tisztán kiszúrja a beszélgetést ..*
~ Márt is felébredt volna ?
* Le emeli a polcról kedvenc tusfürdőjét , átdörzsöli vele testét. Majd a háját is megmossa. Miután végzett nem száll még ki.. Halgassa az érkező lépteket. *
~ Hagy várjon kicsit!
* Még egyszer letusol és elzárja a csapot. Érzi nő türelmetlenségét és izgatottságát. Mikor megszólal teljesen meglepődik. Végig hallhassa ,de nem válaszol vissza hiszen a nő úgysem hallaná. Elégedetten veszi tudomásul, hogy a ruha , amit pár órája hozatott elnyerte tetszését. Nők , ő márt csak tudja mivel kell levenni őket a lábukról. Nem törölközik meg , csupán a derekára teker egy törölközőt. Vizes , hajjal és vizes testtel indul kifelé. Lenyomja a kilincset és kilép az ajtón. *
- Jó reggelt álomszuszék! * Annak ellenére, hogy nincs legjobb formájában egész jól elviccelődik. Végig méri a nőt. A ruha csodásan áll rajta , erről csillogó szemei árulkodnak. *
- Mesésen festesz ! És nem kell meg köszönnöd, ez a minimum a blúzos baleset után ! * Pimasz mosoly újból arcára kúszik, ha eszébe jut a tegnap este. *
- Sajnálom , hogy hallottál! * Arca megkomolyodik * - Igen eléggé bizarr álmom volt! *Pillanatra vissza áll a fagyos hangulat ,de gyorsan fel ölti póker arcát és témát vált.*
- Gyere menjünk a szobámba ! Ettél ma márt? * Azzal megindult a szembe lévő szobába . *

*Az ajtó kinyílik és Jasper lép ki rajta, egy szál törölközőben. Rácsodálkozik kissé a látványra, hiszen nem általános számára hogy piszkosul jóképű férfiak jelenjenek meg előtte törölközőbe csavarva. Még meg sem törölközött, a haja is csupa víz.
-Hm, reggelt?- *Kérdez vissza, furcsa neki ez. Inkább estének mondaná, de úgy tűnik hogy egy félvámpír számára ez az ébredezés órája. Miért is lepődik meg rajta? Mindenesetre visszaköszön:
-Jó reggelt.- *Elmosolyodik a bókra, azonban a blúzára tett célzáson kicsit fennakad. Azt a ruhadarabot nagyon szerette, és még csak nem is ez a lényeg az elvesztésében. Észreveszi hogy Jasper arckifejezése egészen elváltozik. A téma biztos nem a legkellemesebb emlékeket keltette benne.
-Dehogyis, semmi nem történt.- *Jelenti ki biztosan. Egy pillanatra eltűnődik, vajon miről is álmodhat egy félvámpír, és egyáltalában: mi az amitől megijedhet. Hiszen egy ilyen szerzet a tápláléklánc csúcsa, ösztönei mind arra fejlődtek ki hogy... embert öljön. Artemis elborzad erre a gondolatra. Jasper előtte már több száz, vagy akár ezer lányt is elintézhetett, anélkül hogy a lelkiismeretén seb keletkezett volna. Elvégre nyilván nem viseli meg a gyilkolászás. Elsőre ugyan nem merné határozottan kinyilatkoztatni hogy ebben a témában a férfi igenis érzéketlen, de van valami ami sehogy sem fér a fejébe: őt miért nem? Semmivel sem több, mint bárki más, sőt még el is utasította Jaspert, nem is egyszer, erre még él. Vagy egy izgalmas játék tárgya még mindig, amit nehezen képes elhinni. Bűntudat-féleséget érez, amiért pont ő él túl másokat. De most nem gondolhat erre, ha a jószívű énje erre is terelné az eszét, mindenképpen magával kell törődnie.
-Nem, egyelőre még semmit. Azonban igazad van, tényleg elég éhesnek érzem magam!- *Döbben rá hogy mennyire üres a gyomra. De eddig nem éppen ezzel foglalkozott. Ez volt a legkisebb problémája, de most új megvilágítást kapott, és rájön hogy nem is olyan pici ez. Elindulnak a szoba felé, és nagyon hamar odaérnek. Artemis benyit, és leül a selyemmel betakart ágyra. Pillantása elidőzik Jasper izmos testén... Ajj, már megint azt a vonzalmat érzi iránta! Csak ne lenne olyan átkozottul tökéletes minden egyes porcikája, és máris jóban lenne a dologgal. Közben eltűnődik hogy mikor fog felöltözni a férfi, de megint az éhségre terelődik a gondolata. Valószínűleg Tiffany lesz aki intézkedik majd, de ebben nem lehet száz százalékban biztos.
-Tiffany tudja hogy félvámpír vagy? Hogy hogy itt dolgozik? Hiszen ő egy ember.- *Artemis szaladna hogyha rájönne, milyen angyali külsőbe bújt démonnal él egy fedél alatt. De ismerve ezen gonosz angyalt, nem annyira biztos hogy menekülne. Most pedig a félvámpírok járnak az eszében, ismét. Pár nappal ezelőtt, ha valaki elmeséli neki a helyzetet, amiben éppen van, valószínűleg kineveti az embert. De most...
-Mesélnél nekem addig valamit a félvámpírokról? Eddig a vámpíros történeteket ostobaságnak tartottam, maximum remek pénzkereseti lehetőségnek. Ellenben így semmi sem tűnik lehetetlennek... Nem lepődnék meg ha léteznének szellemek, vérfarkasok vagy zombik.- *Mondja, félig cinikusan. Képtelenség bármelyik is, de a lehetőség ott van.

- Pillanat és intézkedek! Mit szeretnél enni? * Kérdezte udvariasan ,még jó hogy neki ilyen gondjai nincsenek. Vagyis vannak , de az teljesen más.. Miután beléptek megfordult és tekintetét a régi arannyal gravírozott szekrényre szegezte. Nem tudta még is milyen ruhát vegyen fel , jelenleg kényelmes volt neki így egy törölközőben.. Megint érzi magán a nő tekintetét ez mosolyt csal fagyos arcára. *
- Ez bonyolult! Néha tudja néha nem ! * Mondja még mindig háttal a nőnek , majd kimérten megfordul és leül melléje . * - Általában kitörölöm az emlékei közül, de ha újból rájön, pihentettem. Minden hónapban egyszer kétszer kitörölöm emlékei közül , amikor szökni próbálna! ~ Tudom gonosz dolog ,de hát olyan jó cseléd! * Sóhajt egyet mintha zavarná a dolog pedig cseppet sem érdekli. Soha nem volt bűntudta és nem is lesz. Elnyúlt a kényelmes ágyon végre , olyan téma amiről szívesen beszél.. *
- Mit szeretnél rólunk tudni? * Kérdi csibész vigyorral az arcán. Szeret a fél vámpírokról beszélni. Különleges , gonosz teremtmények. Nem is érti , miért van még itt a lány.. Talán azt tetszett neki meg benne , hogy nem adja könnyen magát mint a többi. Ez teszi érdekessé továbbra is a játékot. Persze most márt semmi képen nem ölné meg. Túlságosan is megkedvelte. Halk kopogás rántotta vissza a jelenbe biztos volt benne , hogy Tiffany lesz. *
- Tessék! * A cseléd beljebb lépett nem is kellet neki szólni , hogy készítsen valami harapnivalót Artemisnek.Hiszen ember tudja , hogy a táplálkozás fontos kelléke az életnek. Akár csak a Nelapsiknak , csak ők nem esznek annyit egy nap mint egy átlag ember. Egy tálca étellel lépet be. Teli finomságokkal. Több fajta ételt is elkészített, nem tudta még is mit enne szívesen a hölgy. Le tette a tálcát az asztalra jó étvágyat kívánt és sietős léptekkel ki ment. Látszólag mindig is tartott Jaspertől. Hát igen jobb félni , mint megijedni nem de? Nőre pillantott.*
- Ideje enned! * Villám gyorsan fel pattant és az ágyba hozta a "reggelit" inkább mondhatnék vacsorát , de mivel Jasper számára most van reggel...*

*Elgondolkozik a kérdésen.
-Igazából lényegtelen, csak étel legyen. Mondjuk reggelire... Az édes dolgokat szeretem, mondjuk gofrit. Mézet, de szeretek pirítóst is enni, vagy...- *Hirtelen elhallgat. Hát most a táplálkozási szokásait ecseteli Jaspernek. Tényleg remek témaválasztás. De még mindig olyan zavartnak érzi magát a közelében.
-Hogyan?- *Meghökkenti ez a fajta válasz. De elmosolyodik rajta. Meghallgatja az indoklást, és így kezdi kapiskálni a dolgot. Arról csak találgathat hogy az esettel kapcsolatos dolgot, vagy mindent eltüntet-e a férfi, ami akkortájt történt a nővel. Jasper mellé dől az ágyra, és visszakérdez. A mosolyától félrever a szíve, és azért is kényelmetlen neki a dolog mert tisztában van vele hogy ezt a másik is hallja. Hozzá kéne szoknia, de még csak egy napja ismeri, és minden egyes mosolya, még a puszta arca is meglepett boldogságot idéz benne. Hogy süthet ki a nap pont egy félvámpírtól, az már vicces kérdés.
-Tényleg van agyaruk?- *Bukik ki belőle az első kérdés. Rengeteg dolog jutott még az eszébe, de hirtelenjében ez tűnt a legfontosabbnak. Rövid ideig hallgat, és próbálja úgy összerendezni a gondolatait hogyha hangosan kimondja őket, más számára is érthetővé váljanak.
-Elporladsz a napfényen? Több félvámpír is él? És egyáltalán... mik vagytok ti?- *Sorolja el, de az utolsó mondatán módosítania kell.
-Honnan származnak a félvámpírok? Már ha többen is vannak.- *Mondja ki. Kopogtatnak az ajtón, és Tiffany lép be a szobába, lerak egy tálcát, utána pedig gyorsan kisiet.
-Még úgy is tart tőled, hogy nem is emlékszik az igazi énedre.- *Jegyzi meg könnyed derűvel. Jasper feláll és odahozza neki a tálcát.
-Köszönöm.- *Veszi át a mindenféle étellel gazdagon elhalmozott ezüstlapot. Mindenféle található rajta: kenyér, pirított kenyér, sajtlapocskák, valami ínycsiklandó füstölt sonka, vaj kocka, lekvár, méz, gyümölcsök. Egy aprócska kancsócskában gyümölcslé, a másikban tea van, és mellettük csésze. A bőség zavara. Artemis kis ideig eltűnődik hogy mit egyen, majd megvajazza az egyik kenyeret, tesz rá egy szelet sonkát és sajtot. Az így csinált reggelijéhez élvezettel lát neki. Miután evett belőle pár falatot, Jasperre néz. Annyira mohó volt hogy róla el is felejtkezett.
-Te nem eszel?- *Néz rá kérdőn.

* Zene füleinek hallani a lány szívét ,mikor félre ver..Pusztán a mosolyától .. Milyen régen volt e fajta érzésben része.. Persze arca nem tükröz semmilyen érezést vagy elégedettséget , nem akarja a lányt még jobban zavarba hozni.. Furdalja a kíváncsiság .. Még is mire gondolhat a nő min járhat az esze? Sajnos a vámpírok tulajdonságai közül a gondolat olvasás nem kapta meg. Míly szomorú , bizonyára sokszor jól jönne neki. A kérdésére nevetni kezd! Nem illik még is annyira vicces .*
- Ha éles szemfogakra gondolsz.. Akkor igen van ! ~ És ha ma nem leszel , olyan vissza utasító talán láthatod is őket ! ~ * Teszi hozzá, de ezt márt csak magában. Olyan érzése támad , hogy ezúttal nem lenne vissza utasító. Hisz ki állna ellen egy ilyen tökéletes férfinak ? Kérdést elég hosszú csend követi ,de ő türelmesen vár. Várja az új kérdést. Hanyatt fekszik és jó pár percig a plafont nézi és a gyönyörű fekete kristály csillárt. Akár mennyire is hülyén hangzik, de ez a csillár a kedvence . Saját stílusát tükrözi és az eleganciáját. Sokszor csak fekszik az ágyban és nézi a csillárt és gondolkozik. Mikor egy újabb kérdés hagyja el Artemis ajkait, vissza fordul és barna szemeit lágyan a nőébe szegezi. Válaszra nyissa száját. *
- Nos.. A napon nem porladunk el , de nem szívesen tartózkodunk rajta! Félig vámpírok vagyunk.. Bennünk lakozó gonosz imádja a sötétet. De olykor - olykor megengedek magamnak egy napfényes sétát.. * Hangja komoly és lány egyben . Nem a kedvenc időtöltése kifecsegni fajuk tulajdonságait. De Artemis kedvéért most megteszi. Egyszer elmondja nem dől össze a világ. Tiffany lépteit márt messziről hallotta , így nem válaszol rögtön, csak miután gyorsan kisiet. *
- Igen tart tőlem , az ember néha nem érzi a gonoszt, tudata lennére!* Felelte mielőtt oda ment volna a tálca ételért. Megköszöni és ő oda bólint. Nézi miként áll neki a reggeliének. Neki ebben soha nem volt része fél vámpírnak született. De nem is hiányzik neki.. A vér sokkal ínycsiklandozóbb , bár ezt úgy állítja , hogy fogalma sincs milyen lehet az érel íze. Mint az ételből, annyi fajta vér is van.. Az ember nem is gondolná mindegyiknek más az íze. Előveszi csábos félholdas mosolyát és megsimogatja a lány nyak ütőerét. Érzi ahogy keze alatt lüktet a vér , átsuhan az agyában ,hogy ráveti magát. De amilyen gyorsan jön az ötlet, olyan gyorsan el is múlik. Csak a gyötrő szomjúság marad hátra. Nem kóstol még ilyen finom vért , mint a nőé. Pedig elég öreg. Nem kevés önuralom kell ahhoz , hogy megállja a kísértést. Ha közéjük fog tartozni örökre elveszi a nő vérének íze, de addig is megpróbálja kiélvezni azt. Teste megfeszül nem vesz levegőt , hogy ne érezhesse a mámorító édes illatot. Kezét leveszi nyakáról és maga mellé helyezi.*
- Emberi étellel nem élek! Mi mint a vámpírok csak vért iszunk.. Sokkal jobban fáj a fogam a te véredre! * Meg sem fog kottyanni neki újabb pár korty. Ha ellenkezne , akkor majd elbűvöli. Önszántából vagy anélkül, de ma ismét enni fog belőle! *

*Megérti a nevetést, talán ő maga is ezt tenné. Elmosolyodik a hangra. De mindenképpen ezt kellett tudnia először, hogy mennyire igaz a mesék mondanivalója. Tehát tényleg nem volt alaptalan a vámpírok legendája. Drakula története is nyilván a valóságon alapul, csak le kell ásni a lényeghez, a sok zöldség alá amit 500 év alatt ráhordtak. Mi rossz, mi jó? Mi valódi? Bármi lehetséges. Semmi sem lehetetlen. Eddig is így lett volna? Nem, eddig csak egy jól elkülönített világ létezett, amibe nem juthatott be semmi, amit nem tartottak odavalónak.
-Igaz is, ezt nyilvánvalónak kellett volna gondolnom.- *Jegyzi meg félhalkan. Hisz' tegnap sikerült a férfinak felsebeznie a bőrét. Egy része kitörlődött annak az éjszakának, talán így reagál az agya erre a sokkra amit kapott. Pedig mennyire nem akar felejteni! Közben Jaspert nézi, ahogyan a plafont tanulmányozza. Követi a pillantását, ami egy csillárhoz vezeti.
-Hm...- *Sóhajt fel. Tényleg szép. De hogy miért ejti olyan sokáig foglyul a férfi tekintetét... Számára ez csak egy egyszerű csillár. nyilvánvaló hogy Jasper teljesen más világ. A dolgok, amiket lát. Dolgok, amiket érezhet. Hallgatja a félvámpír magyarázatát, és elcsodálkozik.
-Azt hittem, koporsóra van szükséged...- *Elpirul a gondolatra. Rájön hogy akkor Jasper szobájában nem ágyat talált volna hanem az említett... öhm, tárolóeszközt.
-Nyilván ösztönösen. Amit az eszével nem érhet fel, attól a teste minden porcikája próbálja távol tartani.- *Jegyzi meg. Egy vámpír, tökéletes ragadozónak születik. És az embernek még az állatvilágból megmaradtak érzései, amikre mégis muszáj hallgatnia, hiába próbálja a naphosszat tartó TV előtti punnyadás elnyomni. Úgy tűnik ő ennél sokkal ostobábbnak született. Megremeg Jasper érintésére, és felsóhajt. Képtelen már, de nem is akar ellentmondani az erős érzésnek. Artemis kezéből kifogy a kenyér, és ő nem nyúl más ételért ami a tálcán van. Helyette felemeli a gyümölcslével teli kancsót, tölt a pohárba majd a szájához emeli. Narancslé . Egy hajtásra megissza. Nagyon ki volt száradva már a szája, torka. A tálcát az éjjeliszekrényre rakja és visszanéz Jasperre, aki elutasítja az ételt. A nő lélegzete megszakad. Látja, hogy a férfi egyre kevésbé képes türtőztetni magát. Az ajkába harap, és eltűnődik, majd visszafordul hozzá. Közel hajol Jasperhez, megfogja karját ami bár meleg, mégis olyan merev mintha csak márványból lenne. Arcát közelíti a férfiéhoz, szemeit lehunyja és megcsókolja. Hosszan elnyújtja, majd elfordítja a fejét, de nem távolodik el tőle.
-Innál belőlem?- *Súgja a fülébe, ujjai szorítása elernyed és könnyedén ejti a puha selyemre kezeit.
-Döntöttem. Szeretném azt az életet. Nem bírom elviselni a szabályokat... bezártságot!-

*Odaérve a kastély elé megállt és meg pompálta az épületet.Vett egy nagy levegőt majd felment a lépcsőn, átment a hatalmas kapun és az előcsarnokon.Az egyik szolga serényen odasietett hozzá.Serena magában gúnyosan mosolygott.*
~Még szolgák is vannak...hmm..pizza (vacsi) házhoz szállítás nincs?~
*Kuncogott magában de arcán egy csepp sem látszott a rosszindulatúságából, csak egy bájos félholdas mosoly volt jelen ami úgy tűnhetett mintha ő egy teljesen jószívű...'ember' lenne.A szolga odasietett hozzá és lehajtott fejjel beszélt.
-Üdvözlöm a Whitlock kastélyban kisasszony! A nevem Tiár. Én vagyok az ön szolgája! Bármi óhaja van hozzám forduljon.
*Serena hirtelen nem tudott mit mondani, egy kis kuncogás tört fel belőle de ez csak pár másodpercig tartott utána arca elkomorodott.*
-Köszönöm! *Mondta kissé önelégülten majd lepillantott a szolgára.*
~Mit kezdjek én egy ember szolgával?Vagy ez egy ajándék lenne? Vacsora céljából...Hmm..nemérdekes most nem vagyok éhes.~
-Mutasd meg a szobám! *Mondta komor és mély hangon.Majd a szolga elindult a lépcsőn felfelé és Serena követte.A szolga néha hátrapillantott.Elég félős volt...kezeit folyton egymáshoz dörzsölte és lehajtotta a fejét.A lakosztályához érve Tiár kinyitotta az ajtót és mutatta, hogy Serena lépjen be.*
-Kisasszony ez az ön lakosztálya! A csomagjait már felhozattuk. *Tiár Serena bőröndjeire mutatott* -Ha bármire szüksége van csak csöngessen! *Serena hirtelen Tiárra nézett*
-Csöngessek? ~Röhejes.De nem számít..van egy szolgám.Vicces.~
*Serena körülnézett a szobában.Lélegzetelállító volt a látvány.Ízlésesen berendezve, az összes bútor ritka antik volt.Általában Serena kedvelte az egyszerű dolgokat de ez a pompa most teljesen levette a lábáról* ~Ezek tudják hogy kell élni~
-Tiár!..Elmehetsz. *Legyintett egyet a kezével az ajtó felé. Úgy gondolta, hogy egyáltalán nem kötelessége elárulni a nevét egy szolgának... Majd miután a szolga kiment leült és bámult ki az ablakon.Gyönyörű volt a kilátás.KJicit később elmerült egy kád vízben és utána ledőlt kipihenni magát. Lesz még ideje megismerkedni a többi Nelapsival...bár ha egyáltalán van értelme...*

* Egy fél vámpírnak ennyi ideig egy ember társaságában lenni , kész gyötrelem. A benne lévő ösztön győz , a vérszomjas vámpír. Oly régóta az márt , de szomjúságát még mindig nem tudja megfékezni. Sőt nem is akarja hozzá szokott márt , hogy mindig megkapja áldozatát. De Artemis nem áldozat.. Nem úgy tekint rá mint egy becserkészésre való prédára! Ő márt a markában van és talán megajándékozhassa a legnagyobb ajándékkal , a halhatatlansággal. Ez nem olyasmi amit minden nap megtesz Jasper .. Ez egészen más dolog , mintha egy vámpír változtassa át .. Sokkal fájdalmasabb az átalakulás és ugyan akkor életveszélyes is. Ritka eset , hogy kiragadnak egy embert a többi közül és átváltoztassák. Az illetőt akár évekig is megfigyelik , hogy alkalmas e a feladatra. De most ez nem fontos! Mivel ő a Nelapsik vezére át ugorhat ezen a kis "előkészülésen" . Biztos benne , hogy befog tudni illeszkedni és nem , fog neki gondot okozni az új élet. A nő megremeg érintésére össze húzza szemöldökét és gúnyos mosolyra húzza ajkait. A sóhajtás csak egyet jelent.. feladta az érzési ellni harcát .. Remek! Ahogy a szomjúságát oltsa Artemis , Jasper szemei a lány nyakára tévednek. Összefut a szájába a nyál emlékeiben még mindig ott őrzi vérének csodás ízét. Ez még jobban előidézi így is őrjítő szomjúságát. A gyorsabbodó szív hang arra utál , hogy neki is feltűnt mennyire küszköd. Megingassa a fejét és a hátára mered. Rezzenéstelenül figyeli ahogy a nő közeledik , minden idegszála megfeszül. Próbálja elnyomni a benne lakozó szörnyeteget. Bársonyos kis kéz övére fűződik, csak mosolyog és egy kicsit megszorítja kezét. Érzi a pulzusát , ha akarna még a ritmusra ütemesen dobolhatna lábával. De ez ember fülének , tapintásának mind idegen. Közeledő ajkának nem tud ellenállni. Vissza csókolja , hosszú ujjai a nő hátgerincén kúsznak végig. Most márt teljesen képtelen levegőt venni. Kérdése meglepi és megkönnyíti helyzetét. A válasz teljesen világos . Szemeiben ördögi tűz lobban , tűhegyes fogai előbukkannak. közelebb hajol és lágyan megcirógassa nyakát. Nem válaszol a nőnek a tűhegyes fogak mindent elárulnak. *
- Mmm.. legyen ahogy akarod! De ennek az életnek ára is van! Ártatlan élteteket kell majd kioltanod a túlélésért! De ne aggódj idővel , márt nem fog érdekelni téged nem lesz sokáig bűntudatod! * Közel hajol a nyakához egy darabig nézi az ereket és hallgassa a szív dobogását , ami nagyon heves. Főlé hajol és belemélyeszti fogait. Megszűnik a világ körülötte , amit megízeli a vért. Csak a percnek él és élvezetes érzésnek , amit a nő vére nyújt..*

*Sejti hogy Jaspernek eddig is nehéz lehetett mellette maradnia. Viszont most ő maga ajánlotta fel a saját vérét, ezzel leegyszerűsítve a helyzetet. Így nem kell küzdenie a férfinek, és nem csak ezért tette. Talán kicsit önző is volt... Elvégre még mindig olyan, olyan megfoghatatlanul csábító számára nem csak a férfi, hanem a helyzet is. Nem retteg, az agya elnyomja az ösztönöket. Holott tudhatná valahol hogy ez a gyönyörű külső, és ez az érzés, ami körüllengi a félvámpírt, az azért kell hogy becserkéssze az ilyen hozzá hasonló törékeny leányzókat. Most ez valahogy nem tudja érdekelni.
Tudja, érzi, látja hogy Jasper feladta a küzdelmet a kóstoló ellen. Pontosan ezt akarta ő is. A férfi kezei végigfutnak a hátán, és közel hajol a nyakához. A nő lélegzete megakad, az ijedtségtől, a türelmetlenségtől, a rátörő benyomások tömkelegétől. Lehunyja szemét, és pár pillanatig tűnődik a válaszon. Halkan válaszol, suttogva, a torka hirtelenjében olyan száraznak érződik.
-Nem...- *Lassan ejti ki ezt az egy szót. Bűntudat? Emberek meggyilkolása? Hogy tudná lehunyni a szemét? Az már nyilván nem ő lenne. De nem tudja zavarni. A Hudson folyó partja, amit ott mondott annak a nőnek, most távoli. Ha más életének a kioltása száradna a lelkén, akkor... Az mégis a táplálkozásért lenne. Egy örök szépségű démon lenne New York pokoli világában. Ebben az óriási, halhatatlanokkal teli városban. Aminek ő is részese lehetne.
-Nem tartok a bűntudattól. Nem öl meg...- *Egészíti ki az előbbi tagadószócskát azzá a mondattá, amit valójában ki akart mondani. A szoba sötét falára pillant, és csak arra eszmél fel, hogy éles, hegyes szemfogak mélyednek nyakának vékony bőrébe. Egy félvámpír fogai. Felnyög, ahogyan a már ismerős gyönyör ér el hozzá. Testének minden egyes pontja ugyanazt az érzést rebegi. A háta vonala homorú ívbe feszül. A vér lüktet a fülében, a halántékánál, és ezzel párhuzamosan, ismét valami meleg érinti a bőrét. Szívének minden egyes pumpálásánál áramlik ki az éltető folyadék, el a testéből. Gyengül, alig észrevehetően és alig érezhetően, de ő maga éppen annyira mint szívének dobbanásai. Már nem bírja sokáig...
-Elég...- *Sóhajtja, és gyöngéden eltolja magától a férfit. Most örül, hogy egy ágyon vannak. Puha, selymes, meleg, biztonságot nyújt. Alig hallhatóan piheg, de nem szabad elaludnia.
-Mit kell tennem?- *Kérdi halkan. -Hogy ilyenné váljak?- *Simít végig Jasper porcelán bőrén, ami halványan, fehéren dereng az ablakon át besütő Hold fényében. Túl szép.
-Hogy nézhettelek valaha is embernek?- *Rebegi fáradtan. Most annyira nem evilági lény a fölé tornyosuló férfi, lehetetlennek tűnik hogy egyszer embernek gondolta.

* Magával ragadja az ismerős íz. Beletúr a nő hajába, s még közelebb vonja magához. Megszűnik neki a külvilág.. Vérének mámorító íze teljesen magával ragadja , nem tud le állni. Izmai megfeszülnek , ahogy tiltakoznak józan esze ellen. Rég volt márt ,hogy nem bírt le állni. A nő tiltakozását halványan hallja. Most minden távolinak tűnik. Nem számít neki mit mondott , ő fog le állni akkor amikor akar! És annak még nincs itt az ideje..*
~ Csak még egy kicsit! ~
* Nő meleg vére átjárja testét , mintha újjá születne. Mintha miden egyes csepp erősebbé tenné .. Artemis gyenge szívdobogása ébreszti fel benne az úgymond emberi ösztön. Az szunnyadó oroszlánt ismét sikerül elnyomnia. És mikor eltolja lassan kihúzza fogait. Kicsit zihál , hiszen előbb heves érzések kerítették hatalmába. Szájáról lenyalja a maradék vércseppeket és elégedetten hümmög egyet. Enyhén göndör hajába túr és kigombolja az ingét. Semmibe nem sántikál, csupán melege lett , ahogy a nő meleg vére megtöltötte testét. Hó fehér bőre néhány perce vissza nyeri annak rózsaszínes színét. Ez teszi őt még jobban vonzóvá. Most egészen emberi csupán elégedett ördögi arc kifejezése árulkodik fajáról. Ez a egy ami most nem emberi benne. A nőre pillant láthatóan gyenge, bőre hó fehér, akár az övé volt imént. Ha most magára hagyná nem lenne kétséges halála. Gyenge szívverése nyugtató , lehunyja a szemét és egy darabig hallgassa. Oly rég nem adott márt Nelapsinak életet. Eljött az idő , hogy most ezen változtasson! Mikor végig simít bőrén elégedett morgás hagyja el telt, pirosas ajkát. Érőt vesz magán.. És eltolja a lány kezét , nem adhatja át magát a kísértésnek. Hatalmas önuralom kell neki, hogy ismét ne szakítsa fel ereit. *
- Nem kell tenned semmit csupán hunyd le a szemed! * Lágy dallamos hangja nyugtató és óvatos. Épp most aktiválta a hipnózis képességét. Ezért ha akarja, ha nem lehunyja szemét. Nem engedi el elméjét. Csupán az adott parancsot változtatja meg. Az előbbi kérdésére nem válaszol. Fölé hajol és fogait az előbbi helyre mélyeszti. Most nem táplálkozás céljából. Hegyes fogaiból kiáradt folyadékot azaz a mérget szervezetébe juttassa. Ezáltal elkezdődik a nő fájdalmas átalakulása. Nem tudja milyen érzés lehet , hiszen ő így született. Biztos benne , hogy sikeres lesz az átalakulás . Nő elkezd rázkódni és lefogja a mellkasánál. Nem szól hozzá semmit , mit is mondhatna? Nem tart sokáig? Az kizárt .. a három napig tartó átalakulás örökké valóságnak fog tűnni a szenvedő alany számára! Abba hagyja a hipnotizálást és az idézés képességével egy közeli barátját hívja. Alig telik el öt perc kopogás nélkül megérkezik Daniel. Oly hűséges barátja márt több száz esztendeje. Nem kérdez tudja a dolgát az ágy mellé lép és vár. Jasper oda bólint és elengedi Artemis mellkasát. *
- Hamarosan találkozunk! * Suttogja és fel áll. Nyugodtan kilép a szobából és megindul a végtelen folyosókon hallva a nő sikolyát..*

*Álmosan pillant fel a férfire, és hallgatja a mondatát. Ahogyan befejezi, azonnal becsukja a szemeit. Egyszerűen volt valami abban a hangban, amiért nem tudott volna máshogyan cselekedni. Nem furcsállja, természetesnek érzi hogy így kellett tennie: megnyugtató volt, és biztos. Fogalma sincsen hogy most mi is fog történni, de teljesen megbízik Jasperben, és nem fél a következő másodpercektől. Újra a férfi fogait érzi meg a nyakán, a sebein. Inni akar belőle ismét? Már az ájulás szélére került így is. Nem baj, annyira nem tudja zavarni, még mindig a félvámpír hatása alatt áll. Elengedi magát, várja hogy elvegyék az életét. Apró, furcsa szúró érzést kezd el érezni, közvetlenül a sebe mellett, furcsa bizsergést, ami kezd szétáradni a testében. Összerezzen, majd remegni kezd a fájdalomtól, de meg sem bír nyikkanni. Egy hang nem jön ki a száján: áramrázás szerű érzés futkos az idegeiben. A bőre és a húsa mintha égne, s folyna vére. Jasper előrelátó volt mikor lefogta, mert most teljes erőből próbálná eltolni magától.Ennyi erővel egy szobrot próbálhatna meg feldönteni, a férfi meg sem mozdul. Akkor azonban elhúzódik tőle, ő pedig reménykedve várja hogy a fájdalom csillapodik, de nem... Még közel sincsen vége. hirtelen ösztönösen felpattannak a szemei és elkerekedik a szája, hangtalanul formálódik segélykiáltásra. Egy alak lép be, képtelen megnézni hogy ki az, képtelen az agyát egy percre is elfordítani a kíntól. Jasper szavait meg sem hallja. A szenvedés egyre rosszabb: mintha valami nyomná a mellkasát, a tüdeje szúr, és túl az izmokon át a szervei mind lángban égnek. Nem, nem bírja ki ezt az iszonyatos fájdalmat! Felsikolt, képtelen abbahagyni ezt a lármát, miközben úgy érzi: bele fog őrülni. De ez nem világos gondolat, csak afféle tompa benyomás, ami semmi ahhoz a kínhoz képest ami minden idegszálán futkos, nyúzva azokat. Jasper végre elengedi, akkor a hasára gördül, de azonnal vissza is fordul a hátára, közben lerúgja a takarót. Ujjaival görcsösen kapaszkodik a párnába, kétfelé húzza, és minden izma megfeszül. A huzatot tartó cérna elszakad, és az egész a földre hull. Akkor a párnát kezdi el tépkedni, teljes erejéből. Micsoda értelmetlen mozdulat! Mindenfelé tollpihék hullanak... Akkor arcát az összegyűrt lepedő ráncaiba temeti, és akár New York-ban is el lehetne hallani a sikoltozását.

[3 nappal később]

*Egy márványból megformázott nőalak fekszik a szétcincált ágyon. Világoskék szemei a plafonon akadnak meg, enyhén elnyílt ajkakkal azt nézi csodálkozva. Fény táncol rajta, kintről bejövő napsugár. Ezen szemek számára száz és száz formát, alakot öltő fénynyaláb. Tagjai puhán nyúlnak végig a romokban heverő paplanon. Szőke haja rendezetlenül omlik szét az egyik párna maradékán. A huzat leszakítva, a bélés széttépve, a lepedő a földre gyűrve, egyik oldalán véres csík, amit saját kezűleg festett rá. A szépséges lény közelében minden úszik az apró tollpihékben. Mintha egy földre került angyal volna, és saját szárnyaitól lenne megfosztva. Lassan felül az ágyban, körbenéz akárha először látná a világot. Pillantása végigfut a falakon, az egyik díszes fotelen, és végül az abban helyet foglaló férfin állapodik meg.
~Elmúlt... *Néz rá különös kifejezéssel, anélkül hogy bármit is mondana. Nincs több fájdalom. Elillant, az emléke már alig él benne. Nem is érti, hogyan tűnhetett el ilyen észrevétlenül. Talán már régóta nincs meg, mégsem vette észre.
-Jasper. *Ejti ki az első szót ami eszébe jut. Feláll, és légiesen könnyed léptekkel fordul körbe a szobában. Minden olyan gyönyörű! A plafonon táncoló fény is más színt kapott, de most a bútorok is sokkal élénkebbnek tűnnek, és szinte mozdulni látszanak mozdulatlanságukban. A szoba furcsa illatot áraszt, meg sem tudná mondani milyet, de valami jellegzetes szag terjeng odabent ami nem bántja őt, hanem beférkőzik a tudatába... Hirtelen mozdulattal oldalra kapja a fejét, és szeme megakad a gombócba gyűrt lepedőn és a vérfolton. Odalépdel, lehajol és felemeli.
-Vér. Kinek a vére? *Kérdezi kíváncsian. A szag itt a legerősebb, ez volt ami egész orrát csiklandozta. Nagyon finom az illata, nem tudja kiűzni a fejéből. Legvégül a férfihez lép. Nem ismétli meg önmagát, csak várakozóan áll ott, és közben elkerekedett szemekkel méri végig az ismeretlent. Mióta lehet itt? Olyan szép. Megbűvölve figyeli, ahogyan az árnyékok sötétülnek vagy eltűnnek az arcán, kézfején. A fény megtorpan a ruhái ráncaiban, mintha akadályba ütközne. Kint egy madár csicsergése szűrődik be, és Artemis egészen meglepődve fordul arra. Nem csak ezt hallja. A szoba ajtajához szalad és szinte feltépi, a folyosón viszont megdermed.
A vége, ami a szeme számára eddig homályba veszett, most tökéletesen kivehető.
-Ezek... *Rémülten áll ott, ahogyan egy-egy üresnek hitt szobából zajokat hall. Nagyon halkan puffan valami, már ha lehet ezt annak hívni, de biztos benne hogy valaki lépett egyet. Máshonnan egy könyv lapjainak egyforma időközönkénti gördüléseire figyel fel. Nincs egyedül, és eddig sem volt. Furcsa módon nem rémiszti a tudat, hanem végtelen kíváncsisággal tölti el. Ha tudni is akarja, most csak egy dologra vágyik:
-Jasper. *Ismétli gépiesen, és visszalejt a szobába. Léptei emberfeletti szépséget sugároznak. Egy macska járása sem lehet ilyen tökéletes.

* Egy halhatatlanak tengernyi ideje van.. Ami lehet jó és rossz is.. Vannak akik kiélvezik és gyilkolnak , s ez teszi életüket még jobbá. Hisz szenvedéllyel teli lények ők, akik elmerülnek a vér mámorába. S vannak akiket a magány magával ragad és örökké elvesznek. Jasper soha nem volt magányos mindig volt alakalmi partnerei aki kielégítették kéjes vágyait. Kétli , hogy valakit is tudna szeretni magán kívül. De a napokban még is történ vele valami. Befogadott egy halandót és megáldotta a sötét ajándékkal. Ez nem vall rá, nekik is vannak törvényeik, amit simán megszegett, azzal hogy nem figyelte évekig. De olykor mindenki megszegheti a szabályokat főleg , ha azt ő maga írta. Légies léptekkel indult el a folyosón csodás tavaszi reggelen. Az elmúlt napokban azt tűnődött , hogy helyesen cselekedett e ? Van valami ebben a lányban, ami lángra lobbantotta a parazsat és ha nem vigyáz tűzvész lehet.. Képtelen felfogni , hogy ekkora hatással volt rá egy halandó. De nem is gondolkozik ezen sokat, érzi jelenlétét , érzi hogy újjá született hiszen vér volt a véréből . Ő alkotta és bárhol is fog ezután járni Artemis, mindig tudni fogja.. Ez a kötelék örökre össze köti! Kérdés márt csak az ezután hogy fog tekintetni Japerre! Halás lesz s majd esetleg hűséges társa..? Vagy gyűlölni fogja és lázadva elhagyja őt? De miért is érdekli ez ? Megrázza fejét és tovább halad, mikor nevét hallja ördögi mosoly jelenik meg arcán. Nem gyorsítja fel léptei, minek siessen annyi ideje van! Beletúr kusza göndör tincseibe , ruházata szokásához és finom stílusához hívően.. egy fehér selyem inget visel félig kigombolva felfedve tökéletesen kigyúrt márvány mellkasát. Ehhez illő fekete feszülős bőrnadrágot visel. Ez különleges esemény számára.. Mikor odaér szobájához amit három napja nem vehetett birtokba egy pillanatra elképed.. Szoba romokban hever a tolltól . És az a illat.. vágytól égő szemmel néz a véres lepedőre. *
~ Hmm.. reggelizni is kéne! ~
- Köszönöm Daniel! Elmehetsz! * Veti oda fél fogáról és ő szinte sebesen elsurran . A lány szemének márt nem lehet gyors ez a jelenet. Végig néz rajta. Csibész mosolyra húzza száját, elbűvölően jól el neki a "halottság" . Közelebb megy és lágyan megcirógassa arcát és kiveszi a hajából a tollpelyhet. *
- Jó reggelt kedves! Hogy érzed magad? Éhes vagy? * Hülye kérdés persze hogy az, lássa a szemelyiből. De még egy kicsit kínozza .. Ez belefér.. Úgyis rég gonoszkodott.. *
- Hmm ez a sok toll! Le kéne zuhanyoznunk .. mit szólsz? *Zuhanyoznunk szót kihangsúlyozza és felhúzza szemöldökét. Arca csábító lesz .. Hisz nem vágy másra mint egy kellemes zuhanyra egy olyan nő társaságában , mint Artemis. Kicsit megfűszerezve a helyzetet beveti a Szenvedély képességét és felkavarja a nő érzéseit.*

*Álldogál a szobában, éppen olyan szelíd ámulattal figyelve az elfüggönyözött ablakot, akárcsak előbb az ismeretlen férfit. Nem is igazán akarja tudni hogy ki az, egyszerűen nem olyan fontos mint ahogy pár nappal ezelőtt az lett volna. Jasper jelenik meg a szobában, ő pedig ragyogó arccal fordul felé. Ha eddig gyönyörűnek találta, most... nem talál rá szavakat. Krétafehér bőre most nem is tűnik olyan sápadtnak, élettelennek, Jasper minden egyes mozdulatára alig észrevehetően hullámzanak alatta az izmok. A mézszínű tincsek pedig mind a szőke egy-egy árnyalatát képviselik, és bár önmagukban is szépek, ahogyan rájuk vetül a fény... Az egészen megbűvöli, és azon kapja magát hogy hosszú másodpercekig azt figyeli. De a szeme a legelképesztőbb: eddig örvénylő tenger volt, most viszont annyi titkot rejt, annyi titokzatosságot és tapasztalatot sugall amitől képtelen elszakadni tőle. Csak bámulni, az számára most annyira varázsos. Jasper elküldi az idegen férfit, aki szinte azonnal eltűnik. Alig érzékeli a mozdulatot, de most képes észrevenni valami árnyékot elsuhanni, de olyan gyorsan történik hogy akár azt is hihetné, a szeme káprázik csupán.
-Ő ki volt?- *Néz a szótlan valaki után. Mintha mindvégig itt lett volna. Akkor jöhetett be, amikor őt az utolsó harapás érte. Még ember volt. Ösztönösen az arcához emeli a kezét, ajkai elnyílnak, és ujjaival megérinti a fogait. Meglepődik a tapasztaltakon.
-Nincs szemfog?- *Ez is olyan új, akkora meglepődöttséggel és csodálkozással tölti el. Jasper érintésére elmosolyodik, természetes és nem zavaró számára. A férfi kezéhez nyúl és megfogja. Mérhetetlenül boldoggá teszi az érzés hogy ott áll mellette. A tollpihére néz.
-Sajnálom az ágyadat.- *Jegyzi meg nem éppen azzal a hangsúllyal ami őszinte megbánást enged sejtetni. A kérdésre felvonja a szemöldökét, mégis van benne igazság.
-Jól vagyok. De, hm... Éhes?- *Nem kell sokáig tűnődnie, hogy az a kellemetlen markolászás a gyomrában bizony éhség. Végignéz a kezén, amivel még mindig makacsul fogja Jasperét. Hófehér, pont mint a férfié. Most már ő is félvámpír, semmi köze az emberekhez. Csak egy kevés, a vágy amit a vérük iránt érez. De ő egyelőre csak éhes, nem akar vért inni! Az... gusztustalan...
A zuhanyzós ajánlatra ismételten elmosolyodik. Hirtelen valami ellenállhatatlanul kezdi vonzani Jasperben. Eddig is ilyesmit érzett iránta, amikor csak a közelében lehetett, de ez az érzés most felerősödik. Amióta csak felkelt arról a szétcincált kanapéról egyértelműnek veszi a hirtelen a férfihoz érzett kötődést. Örömmel tölti el a puszta látványa, de most szenvedély is lobban benne.
-Egy zuhany jólesne.- *Válaszolja könnyedén, és keze felkúszik a férfi karján hogy tarkóján állapodjon meg. Megcsókolja, forrón és érzékien, jó sokáig elhúzza, közben végigsimít Jasper arcán. Finom és lágy, érintésre csábítja. És nem csak ez. Elfordítja az arcát, megfogja a férfi kezét és könnyed léptekkel elindul a szobából kifelé, azzal a biztos tudattal hogy a másik is követi. A folyosón jobbra fordul, ahol a fürdő is volt a legutoljára, tehát most is ott kell lennie. Találomra nyit be az egyik ajtón, a fejében mélyen még él a kép hogy az az. Odabent egy tágas, zuhanyzóval és káddal is felszerelt fürdő képe fogadja. Becsukja az ajtót, utána pedig újra egy csókba kezd ami sokkal vadabb az előzőnél. Jasper ingén a gombokhoz ér és bár óvatosan próbálkozik, leszakadnak. Ideje sincsen meglepődni saját erején, más foglalja le. A padlóra dobja a fehér anyagot.

* Nem kerüli el figyelmét ahogy nő csodálja. De nem hozza zavarba , annyira hozzá van szokva , mindenki gyönyörűnek és ellenállhatatlanak tartja. Ez nem meglepő mivel nem ember! Mondhatnánk úgyis ember feletti szépsége van ,amivel most márt Artemis is megvan áldva. Idáig is vonzónak tartotta a nőszemélyt .. de ezek után még szebbnek találja. Elégedetten mosolyog , sikerült létrehoznia egy Nelapsit , ez nagyon nagy dolog. Mikor Daniel elhalad mellette, olyan számára mint egy lelassított film. Minden egyes mozdulata lassú és kimért , de csak az ő számára. Valójában másodpercek töredéke alatt hagyja el a szobát. Ami talán ,még túl gyors egy újszülött fél vámpír számára. Persze idővel ő is fejlődni fog , s az ilyen dolgok számára is olyanok lesznek mint Jaspernak. Még ha nem is olyan tökéletesen és kifinomultan fogja látni , mint ő de akkor is látni fogja a változást. Mind ez idő kérdése .. időé ami számukra végtelen. Utána néz az elsuhanó alaknak és válaszol a feltett kérdésre. Így márt sokkal könnyebb , mivel közéjük tartozik nem kell hazudnia. Bár ez sosem jelentett gondot számára , bármelyik pókerjátékos megirigyelhetné póker arcát. *
- Nos ő .. Egy közeli barátom volt! Pár száz éve hűségesen szolgál! Ezért bíztam meg , hogy vigyázzon rád amíg az átalakulás folyik.. * Az sem lenne túlzás ha testvérének mondaná. Emlékszik amikor először találkoztak , összevesztek egy szajhán , s harcoltak is érte. Vissza gondolva elég nevetséges helyzet bár akkor nem volt az. Mindenesetre Daniel maradt alul és Jasper megkegyelmezett neki , ha cserében szolgálja. Először gyűlölte Jaspert és lázadott ellene, aztán benőtt a feje lágya és rájött, csak jót akar neki. Azóta tiszteli és felnéz rá, múlton pedig jót mulatnak. Komoly arccal nézi amíg a hölgyike a fogait ellenőrizi. Nem bírja ki nevetés nélkül elégé viccesnek találja kérdését. *
- De van szemfog.. Amolyan vissza húzható. Akkor használhatod amikor akarod , vagy éppen amikor kell! Idővel megszokod és fogod tudni korrigálni! *Örül , hogy nem zavaró számára érintése és engedi hogy megfogja kezét. Érzi a boldogságát .. amely körbe fonja Artemist. Milyen nemes dolog a boldogság amelyt , oly régen érzett. Mégis mintha valami egészen megmelengetné lelkében. Ágyára téved pillantása , romokban hever az ágynemű szinte cafatokban. Tudja nem volt szándékos , hiszen a fájdalom és újdonsült ereje váltotta ki belőle.*
- Ugyan ne emészd magad az ágyam véget! Le akartam úgy is cserélni nagyobbra! * Miért is akadna ki ezen tömérdek pénze van akár mikor vehet újat az ízlésének megfelelőt. Különben is kényelmetlen volt számára , végre volt oka megszabadulni ettől a bútordarabtól.*
- Nos ennek örülök! Ugye tudod hamarosan vért is kell venned magadhoz?! Most még undorítónak találhatod, de amint megérzed bársonyos illatát , az ösztöneidet fogod követni! * Tudta így lesz ezen mindenki átmegy talán ,akit úgy változtatnak át. Persze el játszhatják a küzdő embert , de előbb utóbb úgy is a szomjuk győz. Rezzenéstelen arccal figyeli miként hálózza be szenvedély képességével. Hány emberen alkalmazta ezt .. Meg sem tudná számolni ,ehhez szükséges volt ahhoz, hogy megkapja élettel teli vérüket. Szeretett játszani az áldozatokkal , imádta felkavarni érzéseiket és még jobban imádta elvenni életüket. Ezért él! Elégedettséggel nyugtázta a nőben érzett szenvedélyét. Mikor kezei a tarkóját érintették , elkapta a másik kezét , s még szorosabban vonta magához. Viszonozza a forró érzéki csókot amit úgy szeret. Kezei a derekára vándorolnak , s testünk olyan közel kerül , hogy szinte izzad közöttük a levegő. Még jobban kihozza belőle a szenvedélyt amikor végig simít arcán. Lágyan a nő hajába túr. Kéz a kézben sétálnak végig egészen a fürdőig. Ez a fürdő csak az övé így nem kell aggódnia az esetleges látogatóktól. Lassan követte és miután becsukta az ajtót felé fordult. Vad csók meglepi, de viszonozza. Most nem fogja vissza magát. Ha márt előhozta belőle az igazi Jaspert ,akkor márt nincs megállás. Mikor a nő valósággal letép róla ingét csak mosolyog. S miután az ő felsőteste márt csupasz .. Most ő következik. Vadan leveszi az amúgy is elszakadt felsőjét és az övé mellé hajítja. Közelebb vonja magához és apró csókokat lehel nyakára. Fel kapja és széttett lábakkal a falnak taszítja. A nő egyik kezét felrakja és lágyan végig simítja egészen a melléig. Mélyen a szemébe néz és fogait a nyakába mélyeszti. Ez sokkal szenvedélyesebb dolog , mint a szeretkezés.. és talán sokkal élvezetesebb is. A nő immár más vére hamar kibuggyan és márt árad is a szájába. Agya elborul a mámortól. A gyönyörtől megfeszülnek izmai , s hangosan lélegzik. A nő számára is épp ilyen jó lehet az nem kétség. S miután kortyol belőle párat ,amit meg se kottyan Artemisnek lihegve kihúzza fogait és végig nyalja a nyakán maradt vércseppeket, de még koránt sem végezett.. *

-Értem. *Mosolyodik el szelíden. Isten igazából nem tudja hogy mióta lehetett ott az ismeretlen férfi, és hogy miért volt szükség arra hogy vigyázzon rá. Mindenesetre ezek a dolgok most annyira nem is fontosak. Annyi bőven elég hogy itt van, és hogy most már valami más lett belőle. Felvonja a szemöldökét Jasper nevetésére.
-Visszahúzható? Ezek szerint akár embernek is nézhetnek.- *Elemezgeti a dolgokat. Nem, nem tudja, akarja-e hogy annak higgyék. Valamilyen szinten jól esne beleolvadni a környezetébe, de jelen pillanatban az sem zavarná ha az összes ember elutasítóan viselkedne vele. Mint egy malomjáték amiben nyugodt szívvel csiki-csukizhat az egyszerű emberek és a halhatatlanok exkluzív világa között.
-Nem emésztem magam. *Rázza meg elegáns mozdulattal a fejét, és ő is a nevetés szélére kerül. Vajon udvariasságból mondta vagy tényleg nem tetszett neki az ágya? Mindkettőt el tudja képzelni, hiszen megérthető bármelyik variáció. A vérrel kapcsolatos kijelentésre nem igazán tud mit mondani, leginkább zavartan pislog.
-Vér... *Pedig egy vámpír azon él, ahogyan nyilván egy félvámpír is. -Muszáj megölnöm az embereket. *Egyelőre nem igazán tudja elképzelni azt a fajta érzést, azt a tüzes vágyat ami egy ember ütőerének felszakításáért hajtaná. És gyilkolni ezért már tényleg nem elfogadható számára. Hogy mennyi mindent máshogy lát hirtelen! Még a gondolatai is, egyáltalán nem váltott ki belőle heves ellenérzést hogy vért kell innia. Másból kell táplálkoznia. Most más köti le inkább a figyelmét...
Sokkal izgalmasabb dolgok. Egy forró csók. Egészen el lehet benne merülni, nem csupán fokozása valaminek... Csók pusztán a csók öröméért. A fürdőben még inkább elszabadulnak számára a dolgok, sokkal több érzés szakad fel belőle. A férfi megszabadítja a blúzától, nem is érdekli hogy mi lesz a sorsa a ruhadarabnak. Akármi lehet vele. A háta a falnak ütődik, de meg sem érzi. Talán új létének vagy a túlzott szenvedélynek köszönhetően. Jasper fogai a nyakába mélyednek, összeborzong a kéjtől. Nem isznak belőle annyit, a felfokozott érzés hamar csillapodik. Lejjebb csúszik a fal mentén, szaporábban veszi a levegőt, hűvös lehelete a férfi bőrét csiklandozza. Belecsókol a nyakába, majd ajkai az arcát és végül a száját is megtalálják. Kezei lejjebb csúsznak, kigombolja Jasper nadrágját és erélyes mozdulattal a padlóra küldi. Utána a sajátjától is ugyanilyen könnyedén szabadul meg. Végigsimít a hátán és közelebb vonja magától. Ajkaikat elszakítja egymástól hogy apró nyögés szakadhasson fel belőle. Megremeg, és újfent beletúr a méz szőke tincsekbe: a teste szerelmet készül vallani

* Később még jobban elmagyarázza létét. Azt is tudnia kell , hogy nem minden estben kell embert ölniük , hiszen ott van csodás elme módosító képességük. Minek segítségével olyanra változtatja meg elmékéit amilyenre csak szeretné. De ez csak egy a sok képességük közül, amire nő is hamarosan szert tehet , ha sokat tanul.. Most ezzel nem kell törődniük.. Túlságosan lefoglalják érzései és vágyai. Hazudna ha azt mondaná , hogy régen volt nővel , de viszont igazat monda azzal , hogy régen volt dolga Nelapsival. Ritán fordul elő hogy valaki ilyen szoros kapcsolatba kerül egy fajtárssal. De hisz a fél vámpírok sokkal izgalmasabbak és érzékiek. Az emberek gyarlók, sokkal könnyebb őket megbűvölni és elkápráztatni. Olyan könnyű becsapni érzéseiket és könnyű vérrel kioltani rövid , vételen életüket. Örökre feledésbe merül számára az áldozatainak arca.. soha nem jegyezte meg őket.. Hisz minek? Nem érnek számara annyit! De Artemist nem tudta volna megölni sok lehetőséget látott benne, ezért van most itt és nem halt meg, úgy mint Jasper többi védtelen áldozata. Lehetőségeken kívül mélyen a lelkében és jég szívében megmozgatott valamit ,ami még soha senkinek nem sikerül. Magán és anyja kívül soha senkit nem szeretett és nem tisztelt. Jött ez a fiatal lány és minden megváltozott , jó erős túlzás lenne azt kijelenteni , hogy szereti .. Nincsenek érzési gyilkolásra született .. mondjuk azt hogy keleténél jobban kedveli ezt könnyen kitudná jelenteni..
Itt és most nem gondolkozhat , szájában még mindig érzi finom őrjítő, tűzben égő szenvedélyes vérét. Ez még jobban felszínre hozza vágyait. Engedi lejeb csúszni a nőt aki gyenge termete ellenére erős.. Ha ez a jelenet még ember létében ismétlődik meg nem tartja elképzelhetetlenek , hogy a miután a falnak taszítja eltörik néhány bordája. Most viszont márt nem tud neki ártani érintésével. Elégedett mordulás csúszik ki ajkain mikor a nyakát csókolgassák. A nő fenekébe markol , bőre tapintása puha és hideg, kevesen vissza csókolja. Apró kis ujjak követelőzni kezdenek és megfosszák nadrágjától. Mielőtt még ő léphetne Artemis megfossza magát nadrágjától. Csók után elmosolyodik és szemei megakadnak formás vékony lábain. Meg kell hanyi tökéletes alakja van a nőszemélynek. Lágyan a falnak taszítja míg a nő hajába túr. Kezei végig kúsznak derekán majd megállapodnak formás fenekén. Könnyed mozdulattal kibújtatja alsó neműjéből és elhajítja. Falon megnyom egy gombot és átfordul velük a fal.. Ez a szoba a is fürdőhöz tartozik amolyan titkos szoba , ami csak egy medencéből áll.. Vagy inkább nevezhetnénk nagy kádnak is.. A medence tele van rózsaszirmokkal szórva ez teszi romantikussá a helyet. Arról nem is beszélve , hogy körülötte mindenhol illatgyertyák vannak elhelyezve. Kellő félhomályba fedve szobát.. Jasper is könnyedén megszabadul alsó nadrágjától és felkapja Artemist. Vízbe vezető lépcsőn leviszi és fél testük elmerül a kellemes meleg vízbe. Először megcsókolja nyakát majd szájuk ismét szenvedélyesen össze tapad. Medence falának taszítja, szereti ő irányítani a dolgokat , vezérhez hívően. A nő lábát lágyan szét teszi és óvatosan behelyezi merev hímvesszőjét. Testük immár teljesen egybe olvad. Lassan ringatni kezdi nőt, amit egyre hevesebb mozdulatok váltanak fel. Légzés felgyorsul és pár apró nyögés hagyja el száját. Egész test megfeszül ,s újból felszakítsa a nő nyakereit... *

*Egyre vadabb csókok következnek, elmerül a mámorban amit a férfi érintései csak fokoznak. Valamiféle légmozgást érzékel, s mire feleszmél már teljesen máshol áll. Nem kap időt, nem is kér a gondolkodásra az érdekes fordulaton. Émelyítően édes, mégis finom illatot érez, ami sokkal intenzívebb mint amit eddig bárhogyan is tapasztalhatott volna. Másodpercek töredékére a gyertyákra pillant, s ahogyan a fény visszaverődik szemein át, íriszei vörösen villannak meg. Utána ismét Jasperre figyel. A férfi karjaiban köt ki, és legközelebb a forró ölelés után a meleg vizet érzi ahogyan körülöleli új testét. Ismét egy vérpezsdítő csók következik, nem is akarja többet elengedni a másikat. Újra a falhoz kerül, követelően kapja meg a férfi érintését. Mikor magában érzi őt, közelebb húzza. Többet... Teste ráérez a ritmusra, ajkába harap. A nő is egyre gyorsabban veszi a levegőt. Megérzi hogy Jasper a nyakának esik, a vérét szívja. Lehunyja szemét és ismét kinyitja amikor izmai megfeszülnek. Halk nyögései jelzik hogy gyönyör az ami testét rázza. Végigkarmolja a férfi vállát. Apró sóhaj hagyja el ajkát, s végül elengedi őt. Hangosan lélegzik, pupillái kitágultak s gyengéden eltolja magától Jaspert, ami most nem is olyan nehéz mint pár nappal ezelőtt. Megcsókolja, finoman és óvatosan utána pedig elmerül a meleg vízben, hogy csak a szeme látszódjon ki. Valamiért megnyugtató neki ez a dolog, de közben végig fogja Jasper csuklóját. Nem akarja hogy elmenjen. Valamennyi ideig, nem tudja követni hogy meddig így ül s végül összerezzen és kikászálódik a kádból. Körbenéz a helyiségben, és mikor meglát egy törölközőt akkor odasétál hozzá, maga köré csavarja és visszaül a kád szélére.
-Éhes vagyok.- *Közli, miközben végigsimít a férfi arcán. Ujjai megakadnak a hajánál, és egy szőke tinccsel babrál. Utána elengedi, és feláll. A falhoz lép, pár pillanatig keres, szemei gyorsan megtalálják a gombot. Megnyomja és ismét a rendes fürdőszobában van. Egy szál törölközőbe csavarva, vizes hajjal lép ki a folyosóra, végigsiet rajta. Nem tudja, miért teszi ezt, miért hagyta ott olyan könnyedén Jaspert. Nem tud szabadulni ettől a maró fájdalomtól a gyomrában, ami most még égetőbbé vált. Szinte azonnal egy lépcsőhöz ér, és másodpercek alatt a bejárati ajtónál áll, még mindig csuromvizesen. Sarkig tárja és a hideg levegő ami megcsapja, most egyáltalán nem fáj neki. Nem is érzi szinte. Mezítláb áll az udvaron, de most megszeppentnek látszik. Elillant a nagy határozottsága.