Whitlock kastély főbb részei - Előcsarnok

Freskós mennyezet az egekig ér.Magával ragadó látvány.Freskókat Francisco Martiny készítette.Szoba magára pecsételte a barokk jellegét.Ajtó mellet közvetlen egy piros színű, arany markolatú dívány helyezkedik el. Mivel itt a kandallót nem használják, közvetlen elé van helyezve.Néhány szoba növény és egy kisebb üveg asztal van elhelyezve. A szőnyeg színes illik a szobához. Elegáns mégis otthonos.

*Jasper megfogja a kezét, és így vezeti át a tömegen. Sokkal melegebb a keze, mint ahogyan azt gondolta volna a hófehér bőre alapján.
~Mennyi ember! *Nyög fel magában. Kissé kezd elege lenni a tömegből, de szerencsére hamar megállnak egy motor előtt, amit tulajdonosa neve díszít. A férfi eligazítja Artemis egyik szemébe hulló hajtincsét, mire ő összerezzen. Furcsa az érintését az arcán is érezni. Utána egy sisak kerül rá, majd a férfire is.
~Nagyon óvatosan bánik velem. Mintha félne hogy összetör. *Gondolja egy félmosollyal. Elkapja Jasper felé nyújtott kezét, és felül a motorra. A férfi beizzítja a szerkezetet, és az morogni kezd alattuk, mint egy várakozó fenevad. Artemis először tanácstalanul fogadja a figyelmeztetést, de végül karjait Jasper dereka köré fonja. Furcsa érzés számára itt ülni. A motor elindul, szélsebesen száguld végig az utcán. A nő az ajkába harap hogy ne kiáltson fel. Nem erre számított, nem erre a vad robogásra, hanem valami könnyebben elviselhető utazásra. Az fejét elfordítja, mert a menetszél arcba vágja.
~Veszélyes. *Villan fel elméjében a szó. Ennyivel jellemezné motorozást, aminek vadsága sokkal nagyobb volt mint ahogyan azt várta. Átsüvítenek New York több forgalmas részén is. Artemis lassan kinyitja a szemét, amit eddig lehunyva tartott. A fejét is kissé feljebb emeli. Annyira nem szörnyű, sokkal inkább vérpezsdítő! Nem remeg többet a gyomra, és nem is simul annyira Jasperhez ijedtében. Szabadabban elengedi magát, kezd ráérezni a sebesség mámorára. Nem tudja kivenni hogy hol vannak, a táj egymásból kibogozhatatlan színek kavalkádjaként folyik össze előtte. Azonban a motor lassítani kezd, majd meg is áll valahol. Elengedi a férfit, és leszáll a járműről, mivel valószínűleg megérkeztek. Körbepillant, és elmosolyodik a kastély láttán.
-Hiszen ez, ez... egyszerűen gyönyörű! És valóban egy ilyen helyen laksz?- *Mondja, nem is hitetlenkedve mint inkább csodálkozva, a tágas tér láttán pedig irigykedve. A pázsit elképesztően zöld lehet, az éjszakai ég sötétje alatt is élénk színűnek tűnik. A New York-i birtokuk udvara csak egy apró kertecske ehhez képest.
-Elképesztő. Mikor építették?- *Kérdezi, mert lenyűgözi az épület nagysága és megmunkáltsága.

* Felkacag , mit a süvítő szél elnyom. Érzi a nő félelmét, ami lassan kezd elpárologni. Bizonyára ő is ráérez , hogy nem is olyan szőrnyű , inkább felszabadító. Mélyen bele szippant a párás levegőbe, mellettük el haladó autók számára csak egy lassított film. Közel sem, olyan gyorsnak tűnik neki a száguldás, mit a nőnek. Aztán feltűnnek az ismerős fák.. A kastély jóval kint van , messze a sürgő-forgó zajos bűnös várostól.. Márt nem simul hozzá a nő, pedig kezdte élvezni az helyzetet .. Lemondó képpel , fürkészi tovább az ismerős tájat. Lassítani kezd , majd végleg leáll vad "paripája". Nem is kell szólni Artemisnek , magától leszáll. Le veszi sisakját és nőre pillant. Fel húzza szemöldökét. Mi ezen a csoda? Még szép, hogy ilyen helyen él.. *
- Köszönöm ! Igen itt lakom! * Magyarázza nevetve , láthatóan ez újabb pont Jaspernak. Ezzel is sikerül lenyűgöznie.*
- 1720 - 25 környékén építették! * Mutat rá . Itt él pár évtizede a többi fajtársaival. Közelebb lép. *
- De jöjjön belülről sokkal szebb! * Átfogja a vállánál , átvezeti az előtte lévő kisebb tarka parkon , amit éjjel kerti lápák tesznek még varászlatosabbá. Felvezeti a kastély előtti lépcsőn. Kinyissa a hatalmas ajtót és előre engedi . Kellemes meleg csapja meg az arcát. A szolgáló lány Tiffany vigyázzban áll az ajtó mellet . Lesve főnöke minden egyes kívánságát. Lesegíti a nőről a kabátot és átadja a cselédnek.*
- Tiffany kedves .. Két kávé lesz ! És ha lehet tegyen a kandalóra fát ! Nincs elég meleg! * A vaskoslábú, közép kórú nő, márt szedte is a lábát. Tudja Jasper türelem nem végtelen... *
- Nos hogy tetszik? * Kérdezi kíváncsian , büszke mosollyal száján. *
- Helyezd magad kényelembe ! Később körbe vezetek! * Közelebb megy a nőhöz és kezét tenyerébe helyezi..*
- Te teljesen átfagytál ! * Vizsgálja meg hideg,piros kacsóit. Nem csoda , hisz száguldott és amúgy sincs jó idő...*
- Mindjárt jövök.. Hozok neked pokrócot ! * Nem tűr ellenkezés .elindul és mikor márt kellő távolságban van, kihasználva erejét és gyorsaságát át suhan a folyosón.Agya elborul .. *
~ Ez a nyavalyás cseléd arra nem képes , hogy normálisan befűtsön. Hogy hozhatott, ilyen kényelmetlen helyzetbe.. Ezért még később számolunk!!
* Talál is egy puha pokrócot. Lassan vissza sétál , arcáról eltüntetve idegességét. Póker arcot öl és kedves mosollyal az ajkán, a nő felé nyújtja a takarót .*
- Tessék ! Itt is van !

*Nagyjából ilyen időpontot várt el egy ilyen idősnek tűnő háztól, amin kora nem a levertségben nyilvánul meg, hiszen tökéletes állapotban áll. Sokkal inkább egy régi kor építészeti stílusai, a finom vonalak és az az elegancia, ami a mai házakból hiányzik.
-Elhiszem.- *Mondja, és miközben a férfi kíséri a ház felé, van ideje megcsodálni a parkot ami a ház elejét díszíti. Gyönyörű, sejtelmes fényükbe vonják a lámpások amiket elhelyeztek benne néhány helyen. Nem sokat lát, a szeme nem igazodik el a sötétben, így csak egy-egy foltot lát a parkból. Néhol még egy szökőkút részletét is véli felfedezni. A kastély bejáratához érnek, Jasper kinyitja a vaskos ajtót, ő pedig belép az előcsarnokba. Körbenéz és elégedett mosollyal nyugtázza hogy a ház belseje gyönyörűbb mint amilyennek azt képzelte: a mennyezet olyan magasan van, hogy teljesen hátra kell hajtania a fejét ha meg akarja a csodálni a finom mintákat amik díszítik. Az egyik fal mellett dívány áll, ami tökéletes összhangban van a helyiség színeivel. Ekkor veszi észre hogy idősebb nő áll mellettük, akinek Jasper utasításokat ad. A nő elsiet.
-Igazán pazar a berendezés, és a díszítés is.- *Mondja egészen elvarázsolva. Gyönyörű hely, már-már mesébe illő. A férfi megérinti kezét, ami az úton kissé megfagyott.
-Igazán köszönöm.- *Leül a díványra, és míg a férfi elsiet egy takaróért, addig összedörgöli a kezeit. Tényleg eléggé fázik. Eltűnődve újra szemrevételezi a helyet. Igazán lenyűgözi őt. Jasper visszatér és egy pokrócot nyújt át neki.
-Köszönöm.- *Veszi el és nyomban magára is teríti. Pár másodperc múlva, a hideg is lassan kezd eloszlani a teste körül, és kellemes langymeleg veszi át a helyét. Tifanny megérkezik a két kávéval, amiket finom porceláncsészékbe töltött. Mellette a tálcán tejszín és cukor. A cseléd mindkettőt lerakja az asztalra, és ott hagyja őket. Artemis a tejszínért nyúl, önt a kávéjába egy kicsit és megpakolja 2 cukorral. Utána elkeveri, magához veszi a kávét, és belekortyol. Felmelegszik, és a hangulata még jobb lesz. Csak ekkor szólal meg.
-Élnek még a szüleid, vagy te vagy a kastély ura? Sajnálom, nem akartam tolakodó kérdést feltenni, csak csodálatosnak tartom hogy egy ilyen helyen élhetsz. Még csak nem is hallottam a családodról, holott...- *Homlokát ráncolva elgondolkozik.
-Milyen érdekes. Tudod, a rokonaim jóvoltából, és a kapcsolatainknak köszönhetően rengeteg arisztokrata embert ismerek, de még sosem hallottam rólad. Mivel foglalkozol?- *Teszi fel kérdését. Egyértelműnek tartja hogy Jasper maga is nemesember, a viselkedése, a hely ahol él. Lehet hogy elhibázta, mindenesetre erre gondolt. Ellenben furcsának találja hogy még csak fel sem merült a neve, vagy még nem is találkozott vele sehol.

- Ugyan ez természetes ! * Míg Artemis betakarja magát, ő is kényelembe helyezkedik, lehuppan mellé a kanapéra. Tiffany érkezését messziről hallotta. Szegény Tiffany, ha tudná , hogy élet utolsó óráit tölti e világon. Gonosz tekintetét a cselédébe fúrja . Remegő kézzel le teszi tálcát és sietősen elhagyja a termet. Figyeli miképpen issza a kávét. Neki ilyenben soha nem volt része , hogy élvezze az emberi ételeket , italokat. Különösebben nem is zavarja . A kávét érintetlenül hagyja, válaszol a feltett kérdésre, ideje lesz szórakozni.. *
- Apám hallott .. * Úgy csinál , mint aki elszomorodik, pedig cseppet sem bánja. Szerencse , hogy ilyen jó színész.. * - Anyám.. feltehetőleg még él..valahol Európában! * Utóbbiban egyáltalán nem biztos. Fel kéne , márt keresnie. Ma az lesz a második dolga , persze az evés után, hogy megkéri valamelyik bizalmasát, hogy keresse fel anyát. *
- Egyáltalán nem volt tolakodó kérdésed! Az ember természeténél fogva kíváncsi! * Magyarázza elgondolkodva , majd hozzá teszi.*
-Szóval egyedül én vagyok a kastély ura! * Nem csoda , hogy nem halott családjáról. Kezdi össze rakni a dolgokat. A hosszúnak ígérkezett játék , kezd elindulni..gyorsabb , mint ahogy akarta volna. Nincs kedve hazudni.. Most nincs. Sokkal érdekesebb lesz a nő arcát látni ..Miután elmondja miért is nem hallott családjáról. *
- Hogy mivel foglalkozom ? Mmm én nem dolgozom! Túlságosan nagy hatalomra tettem szert! Nem érek rá holmi egyszerű elfoglaltságokra ! * Hangja lágy még is szigorú. Utálja , ha egyszerű nemes emberekhez hasonlítják , ettől egyszerűen kirázza a hideg.Kezét a nő álla alá csúsztassa és maga felé fordítja. Tekintetét mélyen a övébe fúrja.*
- Ok egyszerű! Azért nem hallottál rólam ,mert családom és jó magam ősrégik vagyunk! * Ördögi kacaja víz hangzott a teremben. Kihasználva a helyzetet szemét továbbra sem vette le nőről. Ha nem lett volna ennyire kíváncsi talán többet játszik vele.. Lábával el lökte az asztalt , ami sebesen csapódott falnak . Artemis két kezénél a kanapéra parancsolta , most cseppet sem finomkodott. Elfektette és lágyan főlé hajolt.*
- Nos kisasszony esetleg kíváncsi még valamire ? Vagy elkezdhetem a vacsit? * Vette oda gúnyosan , ügyelt arra , hogy erősen tartsa és ne tudjon menekülni. Közelebb hajolt hozzá és magába szippantott az ellenállhatatlan , mámorító illatot. *

*Jasper hozzá sem ér a kávéhoz, amit kissé furcsának talál, de nem szól róla. Észreveszi hogy a férfi végig őt nézi miközben iszik a csészéjéből. Majd megszólal.
-Oh...- *Mondja elkomorodva a másik szomorúsága láttán.
-Sajnálom hogy felhánytorgattam a múltadat.- *Nem is fűz hozzá semmi egyebet, csupán elszégyelli kissé magát amiért belekontárkodott Jasper életébe. Sikeresen sikerült valami olyasmihez nyúlnia amit talán jobb lett volna elkerülni. Fel sem merül benne hogy színészi játék lenne a bánat, amit a férfi arcán lát, túlságosan őszintének tűnik ahhoz.
-Értem. Mégsem olyan csodálatos egyedül, igaz?- *Ismét egy kényesebb témához nyúl, de a férfi megint olyan fesztelennek tűnik mint azelőtt, hogy a szüleit szóba hozta volna. Azonban a következő mondaton meglepődik, és meg sem tud szólalni amikor Jasper az arcát az övé felé fordítja.
Furcsa lett hirtelen a légkör, egészen megváltozott. Próbál biztos pontot találni a férfi izzó arany módjára örvénylő szemében, de ott sem talál most, csak hideget. A különös vonzalom felé még mindig él, ezek ellenére is.
-Nem értem.- *Rázza makacsul a fejét. Egyszerűen fel sem foghatja hogy mi lelte Jaspert, de nevetése nyomán, ami a teremben több helyre is talál ahonnan visszhangként visszatérhet hozzá, félelem fogja el. Váratlan mozdulattal a férfi ellöki az asztalt , és őt hátradöntött a kanapén.
-Mit művelsz?- *Kérdezi remegő hangon. Ez az erő, óriásit csattant az asztal a falon. Hihetetlen, egyáltalán nem látszik rajta mennyire izmos.
-Miről beszélsz? Mit...- *Elhallgat, a szeme rémülten cikázik Jasper és a szoba bármelyik pontja között. Nincs itt senki, senki aki a segítségére siethetne. Mi a csuda történt? Mit akar vele tenni? Nem lehetséges, hogy bántani akarja. Egyszerűen nem lehet. Elvégre is Jasper udvarias, jóképű, gazdag, arisztokratikus a viselkedése. Lehetetlen hogy bántani akarja. Képtelenség hogy valami perverz zaklató bújjon belé. A férfi közel hajol hozzá, ő pedig ijedten vergődik vasmarkában, majd teste elernyed. Hófehér a bőre, és azt mondta: a családom és jó magam ősrégik vagyunk... A szavak beleégnek a tudatába. Vacsora...
-Te... nem, nem, nem.- *Tiltakozik a gondolat ellen is, de aztán suttogva kimondja. -Vámpír vagy.-
*Összerándul az arca a gondolatra, de most nem tűnik a bestseller írók ostobaságának. Belenéz Jasper szemeibe, de nem szól semmit. Sejti hogy mi jön, és egy hang sem hagyja el az ajkát. Csak állja a vágyakozó pillantást, arcán szenvtelen kifejezéssel.

* Élvezi a nő félelmét. Átjárja teste minden egyes zugát , ez életi. Hiába néz körbe, nincs itt senki , aki segíthetne. Csapdába csalta, ahonnét nincs menekvés! Büszke lesz magára, hisz sikerül ördögi terve. Lágyan beletúr a hajába.. *
- Ne aggódj kedves .. senki nem fog rohanni a segítségedre! * Suttogja nyugodtan. Távol vannak a várostól , közelben egy szomszéd villa sincs. Épp ezért ideális otthon számára. Vergődik a kezébe , mint a partra vetett hal . Gúnyosan elmosolyodik miután abba hagyja.*
- Csalódás kell okoznom! * Sóhajt egyet és közelebb húzza magához a nőt, arcuk alig pár centire lehet. * - Nem vagyok vámpír !
~ Mégy hogy vámpír? Hogy merészel ez engem be skatulyázni ?! * Puszta gondolattól , arca eltorzul az idegességtől. *
- ..Sőt ember se ! Ettől valami sokkal izgalmasabb vagyok.. * Lágyan elfordítja fejét apró csókokat lehel a nő bársonyos , libabőrős nyakára. Látja a lüktető ütő erét ..Amint nem sokára felszakíthat .. De addig is szórakozzunk egy kicsit.. Követi az erek vonalát nyelvével irányukat lágyan végig nyalja. Érzi a benne lévő életet ..a meleg vért. Meleg duzzadt ajkát az egyik érre tapasztja , de még nem sebzi meg. A levegő még Jasper számára is kezd forró lenni. Tudja nincs különleges erejére szükség ahhoz , hogy a nőt tűzbe hozza. Fejét két kezébe fogja , hogy ne tudjon elmozdulni , szemébe néz. Tekintetében nincs semmi emberi , sokkal inkább nem e világ. Ijesztő , de mégis szenvedélyes és vonzó. *
- A kettő ötvözete vagyok ! Félig ember .. félig vámpír! * Jelenti ki nemes egyszerűséggel. Keze a nő hátán telepszik meg és teljesen közel húzza magához .*
- Nem kell félni nem fog fájni .. Sőt.. még élvezni is fogod ! * Minden további nélkül lejeb csúszik, kihámozza a takaróból és széttépi a felsőjét. A könnyű anyag megadja magát és szét hasad. Nem tud magán uralkodni, de nem is akar. Keblében lévő ereket célozza meg . Ritka eset , hogy nem a nyakból lakmározik , de a kis hölgyemény ellenállhatatlan. Beleharap.. ez még közel sem a cél.. Nem akarja , hogy meghaljon , vagy elveszítse eszméletét. Úgy tervezi, az éjszaka folyamán többször is fog belőle lakmározni. Agya elborul mikor megéri a szájába áradó vért. Testét élvezetet járja és ezzel nincs egyedül Artemis is pontosan, ilyen gyönyöröket élhet át. Mielőtt még jobban elragadná a zamatos íz , kihúzza fogait . Melléből kibuggyant vért lenyalja és enged szóritásából. Ezek után kétséges , hogy a nő menekülni akarna .. Megszabadul ingétől , felfedve csupasz izmos mellkasát. Amit első ránézésre ki sem néznének belőle. Teste kifogástalan , tökéletesen kigyúrt .. Olyan akár a márvány szobor.. Elragadja az aprócska kezét és szívéhez rakja .. *
- Érzed ezt ? Szívem vadul táncol akár a tiéd, és ez mind méz édes vérednek köszönhető! * Ha a nő mégis menekülésre fogná , ki használná a helyzetet, pillanatok alatt utol érné és akkor kétséges lenne túlélése. Pedig .. kit tudja .. ha ezt nem kísérli meg.. akár közéjük is tartozhatna! Kaphatna egy új szabad , örök életet! .*

*Nincs segítség... nincs segítség... egyedül van. Esélye sincsen elmenekülni ebből a régi házból, aminek a falán az eddig gyönyörűnek tartott díszek helyett csak rémítő mintákat talál. Az este és a sötét eddig puha volt és megnyugtató, úgy körülölelte mintha mély vízbe merült volna. Most hideggé és taszítóvá válik, kívül csak egy bagoly vijjog bele a némaságba. Egyedül van!
Így nincs értelme Jaspernek is kimondania az egyértelműt: senki nem segít rajta. Ennek a csodás ifjúnak ő csupán a prédája.
A férfi közli vele hogy nem vámpír, s ezzel egyidejűleg annyira közel húzza magához hogy Artemis nem tudja máshová fordítani tekintetét, csak a másik szemei felé.
A nő képtelen azon gondolkozni hogy mégis milyen lény ő? Ijedt szíve erősen verdes mellkasában, olyan erővel pumpálja a vért hogy az fülsiketítő zúgással áramlik az ereiben. És ezt a hangot, amit most elrejtene a világ elől, mindketten tisztán hallják...
Jasper a nyakához hajol és nyelvével végigsimít a vékony bőrön ami mögött a célpontja rejtezik. Artemisnek most rettegnie kéne, ennél azonban jóval különösebb dolgot érez: izgatottságot és valamilyen kéjes vágyat. A férfi elengedi csuklóit csak hogy biztosan tarthassa a nő fejét, ezáltal elérve hogy ő csak azt az arcot lássa maga előtt. Szabad a karja! Most megpróbálhatná magáról lelökni, elszaladhatna, most megmenekülhetne. De nem ezt akarja tenni. Ott akar maradni dacolva ép elméjének egy aprócska pontjával, ami az életét mentené.
-Félvámpír...- *Visszhangozza a szót ámulattal. Jasper felhúzza magához őt, s később lehúzza róla a pokrócot amit nemrég adott neki. A blúzához ér és leszedi róla. A világos zöld selyem enged az erős karok rántásának, és hangtalanul a díványra hullik. És most ott ül egy férfi karjaiban, meztelen felsőtesttel, s bár neveltetése más irányba fordította, olyan távolinak tűnik az most és olyan ostobának... Jasper az ő melléhez hajol és beleharap, fogai felsebeznek egy eret. A nő érzi ahogyan valami forró ér a bőréhez, valami folyékony, amit a férfi olyan mohón kíván magáévá tenni... -Neh...- *Súgja alig hallhatóan, s teste megfeszül ahogyan ismeretlen gyönyört érez meg. Karjai felkúsznak a férfi hátán, nyakán majd a hajába markol ujjaival. Végtagjai elernyednek amint Jasper elhúzódik keblétől. A férfi leveszi saját ingét, s megfogva a nő kezét, a szívére helyezi azt. Meglepődik rajta, hogy dobog a szíve, de amint azt Jasper is közölte vele, ez csupán az ő vérétől van. Valami furcsaság van ebben a mondatban... Artemis szelíd, nyugodt csodálkozással simít végig az izmos mellkason. Végigköveti szemével ujjainak útját, majd arcát a férfiéhoz emeli. Borzasztóan zavarja valami Jasper előző mondatában, de feje nem egészen tiszta, és fáradtnak érzi magát. Lepillant mellére, és észreveszi hogy folyik a vére.
-Belőlem táplálkoztál.- *Jelenti ki döbbentően nagy nyugalommal. Ezek után éppen annyira ég benne a vágy Jasper iránt, ám most hogy nem érzi bőrén annak ajkát, elállt a forróság s ahogy hideg levegő éri gerincét, összeborzong.
-Hagyj engem...- *A pokrócot magára húzza. A hideg így is rázza. Mindene olyan nehéz lett, végtagjai éppen úgy mint a gondolkodás. Jasper felé fordul, és azt a gyönyörű arcot nézi. Meg sem szólal hosszú ideig, csak tekintetét a férfiéba fúrja.
-Mit akarsz tenni?- *Suttogja el szinte hangtalanul. Nem akar már menekülni, érdeklődve tanulmányozza a félvámpírt. A szemeiben őszinte csodálat ül, s úgy pillant fel Jasperre mintha még csak most látná először.
-Megölsz?- *Kérdez rá halkan. Erőtlen a hangja, és biztos benne hogy most vége.
-Még élek.- *Jegyzi meg álmosan, és szemei egy pillanatra lecsukódnak. Szempillái az arcát súrolják. Majd újra a férfira pillant.
Csak arra vágyik hogy gyors legyen a dolog.

* A nő ujjai életre kelnek Jasper csupasz felső testén . A megszeppent lányból nem nézte volna ki ,elégedetten tűrte érintését. Érzi a gyengeségét , fáradságát . Nem meglepő, jóval többet ivott a kelleténél véréből , mint szeretett volna. Artemis ekkor veszi észre , hogy belőle lakmározott . Csibész pimasz mosolyát megvillantva válaszolt neki. *
- Igen ettem belőled ! * Felhúzza a szemöldökét a nyugodt hangnemre. Egyre több meglepetést okoz neki. Érzi hogy vágyik rá .. De nem lép.. még nem. Ő számára hideg fel sem tűnik.. A hőmérséklet épp , olyan mint amikor megérkeztek. Kócos göndör hajába túr , figyeli minden mozdulatát. *
- Ahogy akarod, békén hagylak ! * Engedi , hogy betakarja magát . Közelebb is mehetett volna . De így is messzire ment. Fel ül és fel egyenesedik, ebből a testtartásból néz le rá. Szépsége megigézi , márt nem csak a vérére fáj a foga.. *
- Nem tudom ! * Válaszol oda durván. Most meg kéne ölnie, vagy ki kéne törölnie emlékeit , de valahogy egyikre sem tudja rávenni magát. Pazarlás lenne eldobni, egy ekkora csiszolatlan gyémántot. *
- Még nem tudom ! * Elvégre elárult neki mindent .. Tanácstalan nem tudja továbbra sem , hogy mi tévő legyen. Egész estét egyáltalán nem így tervezte. De nem bánt meg semmit. Leveszi a tekintetét az álmos nőről és újból gondolataiba merül.. *
- Pihenned kell ! * Felnyalábolta a pihe könnyű testet és átsuhant az előtéren , aztán fel lépcsőkön és meg állt háló szobája előtt. Annyira gyors volt , hogy ember szemének csupán össze mosódott képek maradhattak hátra . Tétovázott , soha nem fordult elő még vele ilyen. Mindig könnyen és könyörületlenül döntött. Most egy kis arisztokrata fruska ki hozta formájából. Nők.. Jasper egyszer ez lesz a veszted. Lenyomta a súlyos arany kilincset. Az ajtó nyikorgás nélkül kitárult. Le fektette a hatalmas kényelmes ágyába. Rárakta a puha meleg selyem takaróra. Mellé feküdt és újból felé tornyosult .*
- Mit tegyek veled ? Szeretnél egy új szabad életet? * Kérdezte , szabad szót különösen kiemelve. Miközben lágyan végig simított nyaka ívén. Keze nyaktól lefele vándorol végig a formás testen és megtelepedett a nő derekán. *
~ Túl sok ruha van rajtad picinyem !
- Vagy inkább meghalnál ? * Súgja közel ajkához . Farkas szemet nézve. Vágy a nő teste iránt újból fel lángol benne .*
- Tudod békén hagynálak , ha nem érzeném az irántam lévő vágyadat ! * Nem várakozik .. Megcsókolja a nő ajkát. Érzékien , lágyan . Mit amilyen az első csóknak lennie kell. Szép lassan megfossza a nőt nadrágjától. És várakozóan felé pillant. Övé a következő lépés ... *

*Fáradtan bólint, és kissé talán fellélegzik. Nem akar meghalni. A halált mindig is annak a békés pillanatnak képzelte el, annak az egy másodpercnek amikor végtelen nyugalom telepszik az emberre. És a szenvedése megszakad, öröklétű álom telepszik rá. A fájdalom mind az élet része, mégis mindenki a haláltól retteg. Érthetetlen dolog ez de ő is így érez. Megnyugtatja hogy nem ér véget minden. Így nem is érhet!
Jasper most zavarodottnak tűnik. Nyilván ő maga váltotta ezt ki belőle. A pihenésre vonatkozó mondatra rábólint. Valóban semmi másra nem vágyik, mint egy párnára ráhajtani a fejét, és elmerülni a sötétben. Pontosan ugyanabban a sötétben, amitől eddig annyira tartott. Jasper a karjaiba veszi, és úgy tartja mintha súlytalan lenne. Elindul vele valamerre, ami Artemis reményeiben egy megvetett ággyal rendelkező szoba képeként él. Nem tudja eldönteni hogy merre tartanak, a férfi olyan gyorsan halad, semmit nem lát, csak nagyobb színfoltokat és azokat díszítő pár pacát. Megállnak egy szoba előtt, és Jasper kinyitja az ajtót. Gyengéden leteszi őt valami puha anyagra. Oldalra pislant, és ekkor jön rá hogy egy ágyon fekszik. Visszanéz a férfira, aki fölé hajol. A kérdésre alig észrevehetően felcsillan a szeme.
~Szabadság... *Elgondolkozik. ~Mit is jelent ez számomra? *Nem tudja, mit válaszoljon, tanácstalanul néz a barna szempárba. A szülei képe villan fel előtte, majd nagybátyjáé. Eltűnhetne előlük, ezzel azonban cserben hagyná az egész családját, és mindenkit akit valaha is ismert. De csak ennyiben számít ő nekik? Szeretetet nem igen kapott tőlük, csak pénzt... És erre most kell rádöbbennie, egy félvámpír férfi hatására. Egy pillanatra dühöt érez irántuk, azok iránt akik eddig körülvették. Mindenfélével elhalmozták, mégsem adtak neki semmi olyasmit amiért ragaszkodna hozzájuk. Hagyja el őket? Ha ez annyiban érinti az Othen famíliát, hogy örökös nélkül maradnak, akkor ennek a majdnem 19 évnek, amit köztük töltött, meglett az eredménye: gyűlölettel vegyes ragaszkodást érez irántuk.
Jasper végigsimít testén.
-Nem, soha. Én...- *Elakad, utána mégis folytatja. -Félek a haláltól. Fogalmam sincs, hogy milyen. De egyvalamiben biztos vagyok: nem vagyok hajlandó eldobni az életemet.- *Mondja erőtlenül. A férfi mondatára válaszolni szeretne, de ekkor Jasper megcsókolja. Elakad a lélegzete, és először képtelen reagálni. Majd óvatosan visszacsókol. A férfi leveszi róla a nadrágját. Erre nem áll készen, éppen most esett meg vele élete első csókja, ami furcsán hangozhat az ő korában, de ha arra is tekintettel vagyunk, hogy még a napsütéstől is óvták, így már kezd érthető lenni. Eltolja magától Jaspert, ami nem kevés önmegtartóztatásába kerül.
-Sajnálom...- *Mondja komolyan. Feljebb csúszik a pihe-puha párnán, és vállai ernyedten hullnak a selyemre.
-Ez a te szobád?- *Kérdezi. Egyszerűen tudni szeretné, még ha nincs is értelme. Nem igazán érti, miért forognak ilyen gondolatok a fejében. A gyönyörű, szoborszépségű arcra néz és újra kísértésbe esik. Közelebb vonja magához a férfit és megcsókolja. Hosszasan tart most ajkuk tánca, ő képtelen félbehagyni. De elszakad tőle, ismételten.
-Szeretném a szabad életet.- *Mondja egy aprócska mosoly árnyékával az arcán. -Nem tudom, miből áll az vagy hogy mi az ára. Pedig vágyom rá.- *Éppen úgy, akárcsak Jasperre is, pedig távol tartja magát tőle, amennyire képes rá.

/bocsi, h későn írtam/

* Tudja mivel kell lekenyerezi a maga fajtákat. Még meg is sajnálja , hiszen ezek nem kapnak mást csak pénzt.. Átkozott fém gyártmányokat! Semmi szeretet, áá márt hol túl nagy luxus még azt is megadni? Nem de ? Jasper nem így nőtt fel. Szerették , tisztelték és még gazadag is volt. Élete , tökéletes , kifogástalan volt mindig is. De magányos volt.. Ami idővel fel emésztette. Nők oda voltak érte , kedvére volt pár ágyasa , aki kielégítették kéjes vágyait. De igazi társa soha nem volt. Ez a átka a maga fajtáknak ! Azt hiszem legalább is. De Artemisnek épp olyan szeretet hiánya volt , mint Jaspernek. Figyelte a nő reagcióját , valószínűleg a családjára gondolt. Legalább is ezt tudta leszűrni, mivel a szoba megtelt gyűlölettel... Nagyon jó ember ismerő, ehhez nem fér kétség. *
- Ugyan nem kell félned ! * Nyugtatgatja lágy hangján * - Nem halsz meg csupán átalakulsz ! * A nő viszonozza a csókot , akaratlanul is , de elmosolyodik. Bizonytalan és óvatos biztos ez volt neki az első csók . Ez növeli egoját. Azt hitte , hogy a nő épp úgy kívánja , mit Jasper őt. De miután eltolja , be bizonyosul , hogy ez még sincs így . Csalódott képet vág , zavartan a hajába túr. *
~ Soha nem utasítottak vissza!
- Ugyan! Nekem kéne bocsánatot kérnem ! Kérlek ne haragudj! * Őszinték szavai ez a hangsúlyon és arcán is látható. Most nem színészkedik. Meg fogadat magában , hogy neki nem fog hazudni. Nem ezt érdemli, ennél sokkal többet.. Őszinteséget!*
-Igen ez a én szobám ! * Felei vigyorogva . Nem érti miért is fontos ez?! Közelebb húzza magát a nő. Érdekes fordulat. Megcsókolja és ő vissza csókol. Ez sokkal szenvedélyesebbre sikerül , mint az előző. És hosszabb is , ha a férfin múlna nem is szakadna véget. Megint csalódnia kell , a csóknak vége szakad. A nő küszköd a szenvedély ellen. Csak tudná mitől fél ? *
- Ezen nem lepődöm meg ! Ki ne vágyna egy örök, szabad életre !? * Kezdi lágyan , majd a végig cirógassa a nő arcát. Míly ironikus , annak ára is van ! *
- El kell szakadnod régi családodtól és cserébe kapsz egy újat ! Amit én ajánlok neked felbecsülhetetlen ! Új életet kapsz , amiből nem hiányozhat a szeretet.. szerelem , pénz , hatalom! Én mindezt felajánlom neked! Nem kérem , hogy most dönts kegyetlenség volna! * Elgondolkozik .. El nyerte a nő tetszését , tálán méltó párja lehetne. Együtt vezethetnék a Nelapsi birodalmat. De ennyire ne haladjuk előre.. * - Itt maradsz!. És akkor döntesz, amikor akarsz ! Ha pár napon beül készen állsz én .. én szívesen átváltoztatlak! * Újból közel hajol hozzá és ajkát méregeti . *
- Maradjak , vagy szeretnél egyedül lenni ? * Ha marad kétségtelenül magáévá teszi a lányt. Szunnyadó vágyait felébresztette alig várja , hogy újból édes vérét ízlelhesse.. Ha viszont mennie kell, csalódottan is, de elhagyja a szobáját , hogy aludhasson a lány. Mára még így is csomó dolga akad. *

| Semmi gond! |

*A férfi szavai egyre kevésbé jutnak el a tudatáig. Úgy érzi, lassan elhalkulnak a külvilág zajai... az ablaküveget ostromló viharos szél. Örül hogy ez Jasper szobája. -Megnyugtat a gondolat.- *Magyarázza, pedig ő sem igazán érti. Csak fekszik, és érzi ahogy lassan a fáradtság kerekedik felülre. Igaza van a férfinak, mindenki ilyen életre vágyik. Ami örökké tart, és semmi megkötés nincsen benne. Ő egyenlőre el sem tudja képzelni az ilyet.
-Elszakadni tőlük...- *Dünnyögi szomorkásan. Valóban kezdi utálni őket, ez a fajta világ olyan gyönyörűnek, és exkluzívnak is tűnik a régi után. Igen ám, de eddig ők voltak a mindene. De most kaphat egy új családot. Ez nem hangzik olyan rosszul. Bólint, hiszen azért nem is tudna most azonnal dönteni. Jasper szinte parancsba adja hogy itt időzzön addig amíg nem tudja, mit is akar. De nincs ellenvetése ellene. Hihetetlen, most mindenbe könnyedén belemenne. Semmi nem tűnik ostobaságnak, ha vámpírok és félvámpírok létezhetnek, és ha ilyen földöntúli lények, akkor igazán megért bármit.
-Inkább most aludnék.- *Mosolyog a férfira bágyadtan. Kezdi ólom nehéznek érezni a tagjait. Eddig is komoly erőfeszítésébe került hogy ébren maradjon. Felül, kihámozza mag alól a takarót és betakarózik vele. Végigkíséri Jaspert a szemével, amíg kimegy a szobából, és amint látja hogy becsukódik az ajtó, elnyomja az álom.

- Aludj csak ! * Fel állt , hogy betudjon takarózni. Nő nagyon kimerülhetett , holnap majd minden könnyebb lesz. Tisztán tud majd látni .. Kecsesen végig sétált a szobán és az ajtóban megállt vissza nézet a bágyadt nőre. *
- Jó éjt kedves! * Súgta oda lágyan és kinyitotta a nehéz ajtót. Elindult a végtelen folyosón Daniel után kutatva. Ő volt a jobb keze . Mindenben számított rá . Érzete , hogy a szobájában van és nincs egyedül. Ördögi mosollyal az arcán tépte fel ajtaját. *
- Daniel , Daniel hát nem megmondtam , hogy ez NEM egy kupi! Ribancokat máshol intézd el! * Vettem oda mérgesen *- Ez a én házam és az ilyen érdemtelen betolakodókat nem tűröm meg! * A szajha felsikoltott, mikor fel tépte az ajtót. Rosszkor érkezett ugyan, épp elég kényes helyzetben voltak. De nem érdekelte. Úgy is végez a nővel. Ha nem ő akkor Daniel. Aki egyszer megtudja hol a kastély, véget ér rövid kis gyarló élete...*
- Tekerd ki a nyakát és gyere ! Fontos beszédem van veled! * A nő fel sem fogta mi van. Daniel pillanatok alatt végzett vele. Nyekkenni sem volt ideje. Hullát otthagyta , majd a takarítók elvégzik a piszkos munkát. Daniel húszas éveiben járhat , magas, edzett , tipikus rossz fiús fickó. Amolyan bűnöző kinézete van. Elindultak az irodája felé. Előtte két testőr áll , ez a legvédettebb szoba persze a hálószobája után.. Oda fordult az egyikhez..*
- Itt most nincs szükség rátok ! Menjetek a szobám elé.. Bent lévő hölgyikéhez.. Senki nem mehet be , senki nem jöhet ki! Remélem világosan fogalmaztam ! * Nem kellett kétszer elmondania , indultak is. Belépett az irodába és beült az antik íróasztal mögé. Lábát az asztalra helyezte és oda intett hűséges barátjának , hogy foglaljon helyet..*
- Artemis Othen .. Tudj meg róla mindent! Visszamenőleg 100 évvel az családjáról! Az apjáról , anyáról.. még a nadrág méretüket is tudjad! * Adta ki a parancsot szigorún. A ha nő valóban közéjük akar tartozni , akkor mindent meg kell tudnia róla. Ez nem egyszerű döntés Jasper számára sem. Miután elhagyja a szobát társa . Leemel egy poros könyvet a polcról és olvasni kezd , ha márt aludni nem tud, addig üsse el valamivel a végtelen idejét..*