Vámpírok

A vámpírok Káintól származtatják magukat. Nód könyvének ránk maradt töredékéből úgy tudjuk, hogy Isten száműzte Káint tette miatt, mivel megölte testvérét, Ábelt. Az Úr Káint a vér örök szomjával átkozta meg vétkéért. Káin volt az első vámpír.

Részlet Nód könyvéből:

„Kezdetben csak Káin létezett.
Káin, ki szeretetből feláldozta testvérét.
Káin, a kitaszított.
Káin, kinek átka az örök halhatatlanság.
Káin, kinek átka a vérre vágyakozás.
Káin az, kitől mindannyian származunk.
Nemzőnk nemzője.”

A vámpírok sorsa elviselhetetlen: kortalanok, vég nélküli világban élnek, tudják, mi az a halál - hiszen egykori ember-társaik, barátaik, szeretteik sorra halnak meg körülöttük -, de ő maguk nem képesek meghalni - még akkor sem, ha egy idő után ez legtöbbjük minden vágya.
Éhség az emberi lélekre, éhség a vérre. Nem számít mennyire küzdenek saját gonoszságuk ellen, végül úgyis ölniük kell. Habár megőrzik emberi lelküket, valójában ragadozóvá válnak, s arra vadásznak, amit régen saját fajtájuknak tekintettek: az emberekre. Természetfeletti képességekkel rendelkeznek, melyek sok gyakorlással egyre hatékonyabbá válnak.
Sírból visszatért, halandókon élősködő, vérszívó holttestek. Örökre elátkozott szörnyetegek… büntetésüket elorozott életek árán hosszabbítják meg. Buja ragadozók, szenvedélyes szeretők, mániákusan hataloméhes szörnyek, kiknek élőholt létét ártatlan férfiak és nők vére biztosíthatja.
A modern éjszakában kóborló vámpírok - vagy ahogy ők magukat hívják: Vértestvérek - halhatatlanok. Bár meg lehet őket ölni ( rendkívül nehezen ), nem öregszenek és nem halnak meg természetes úton. Orvosi értelemben a vámpír halott. Nem ver a szíve, nem lélegzik, teste hideg és nem öregszik – mégis gondolkodik, jár, tervez, beszél, hajtja az ambíció és sötét érzelmek szenvedélye vezérli… És vadászik… Mesterséges hallhatatlansága fenntartásához időről időre vért kell szívnia. Leginkább emberi vért. Vannak bűnbánó vámpírok, akik állati véren tengetik életüket, vagy egyéb humánusabb táplálkozási szokást alakítanak ki, de akad olyan ősöreg vértestvér is, aki fajtársait vadássza le, hogy fennmaradhasson. De a legtöbben az emberek vérét fogyasztják.
Mivel a vér létezésük és hatalmuk alapja, mindennél fontosabb számukra. Halandó ételek, halandó levegő, halandó szerelem, mindez teljesen érdektelen a káiniták nagy többségére jellemzően. Az emberi étek méreg számukra, nem bírja a testük megemészteni. Amint bekerül a szervezetükbe, azonnal kihányják. A vér az igazi szenvedélyük, nélküle elfonnyadnának, és halotti álomba merülnének. Sőt, bármelyikük lenyűgöző dolgokra – gyógyításra, erőnövelésre, mágikus képességekre – képes felhasználni az ellopott vért.

A vámpírok többféle módon táplálkoznak. Vannak akik önkéntes nyájat gyűjtenek maguk köré a sötét csók eksztázisáért létező halandókból. ( A vérszívás folyamata egy szenvedélyes aktus, mely közben az áldozat a legnagyobb testi gyönyörben részesül. Azok a halandók, akik hajszolják ezt a démoni eredetű gyönyört, nevezik harapásfüggőnek.)
Mások éjszakánként belopóznak a házakba, és az alvókból szívnak vért. Ez utóbbi, ha kiderül, a vámpír számítson arra, hogy utoléri a kegyetlen törvény és az Őrzők lesújtó keze…
Vannak, akik szórakozóhelyeken bukkannak fel: klubokban, bárokban, színházakban.
A legtöbb vámpír felhagyott azonban mára a legősibb táplálkozási módozattal… Csak az őrült, és életunt vámpír követi és támadja meg az éjszakai sikátorban vagy az üres parkolókban felbukkanó magányos áldozatokat…

A kétlábon járó hullaságnak megvannak a maga előnyei. Az egyik, hogy a legtöbb fertőzéses megbetegedés elleni természetes immunitás. A betegségek semmit sem ártanak a Vértestvéreknek. A fertőzésekkel szembeni ellenállás azonban nem azt jelenti, hogy nem is kell törődni a betegségekkel. Minden vér útján terjedő fertőzés problémát jelenthet a vámpírnak, mivel magukban hordozzák, és továbbadják a következő áldozatuknak.

Élőholtként a vámpíroknak nincs mit tartaniuk a hagyományos mérgektől. Áldozataik vérébe keveredve azonban juthat méreg, vagy drog a szervezetükbe. Egyes vámpírok szándékosan olyan áldozatokat keresnek, akik alkohol vagy drogok befolyása alatt áll, hogy így pezsdítsék föl vérüket, s közel hasonló bódult állapotba kerüljenek a vérbe keveredő szer hatására, mint a halandó. ( Ha a vámpír öntudatlanul részeg, vagy drogos emberből iszik, megszegi a tízparancsolatot… )

A fokhagymába vetett hit csupán legenda. A vértestvérek jót mosolyognak rajta. Viszont el kell kerülniük a napsugarakat, különben elpusztulnak. A vámpírok éjszakai teremtmények, és a legtöbbjüknek még a menedékek rejtekében is nehéz ébren maradni nappal.

Irtóznak a szenteltvíztől, keresztektől és egyéb vallási jelképektől. Főleg, ha a jelkép hatalmas hittel felruházott személy kezében van, a vámpír meglehetősen rosszul viseli a találkozást.

A vámpírok nem pusztulnak el a szívükbe szúrt karótól, nyílvesszőtől, pusztán mozdulatlanná dermednek, amíg a nyílpuskalövedéket vagy facöveket el nem távolítják.

A vértestvérek ereje életkorukkal növekszik. Ahogy idősödnek, és tanulnak, a vér segítségével fel tudják ébreszteni a bennük szunnyadó titkos varázserőket.

A vámpírokat az Ölelés fosztja meg halandó létüktől. A káinita az áldozat összes vérét kiszipolyozza, majd egy keveset juttat neki sajátjából. Ez a pár csepp is elég, hogy a halandó halhatatlanná váljon.

A vérszívók nagyra becsülik a hatalmat. Szerintük roppantmód egyszerű halandó javakat, vagyont, befolyást szerezni. Hipnotikus pillantásukkal és pár odavetett szóval a ravaszabb vámpírok annyi pénzt, hatalmat és szolgát szereznek, amennyit csak akarnak. Nem egy köztisztviselő vagy cégtulajdonos lett a vámpírok bábja.

A vértestvérek ősi ellenségei a vérfarkasok, akiknek nincs is nagyobb vágyuk, mint teljesen kisöpörni az élőholtakat a világból.
Azért akadnak a farkasok közt is kivételek, akik önszántukból hódolnak be az idősebb vámpírok előtt, különböző taktikai okok miatt, s válnak a vámpírok segédjévé vagy szolgájává.

A vámpírok kezdettől fogva megérzik egymást, a vadászokat és a vérfarkasok jelenlétét egyaránt.

A fenevad:

A fenevad átka, de áldása is egyben a vámpírnak. A fenevad, néhány teória szerint maga a vámpír, hiszen az ölelés pillanatban kapja a halandó, mikor szíve utolsót dobban, nemzője vérével, s ez által válik azzá, amivé. Sokak szerint a fenevad isten átka, mellyel Káint sújtotta, de bizonyos nézetek szerint lehet más és más. A fenevad uralja a testet és elmét, s legyen a beölelt halandó bármely erkölcsös lény is előző életében, a fenevad, mely a sötétség egy része, maga az eredendő bűn, akaratlanul is bizonyos jellemtorzulásokat okoz.
A lényeg alapvetően, hogy ez a – nevezzük inkább lénynek, mivel talán ez a legtalálóbb megnevezése- lény, mely a vámpírt vámpírrá teszi. Ez adja az erőt a diszciplínák használatához, ez, mely nélkül a vámpír sem „él” (és ami szintén nem létezik a vámpír nélkül). Ez melyet kiűzhet egy őrző a testből, s lélekből, ez ami nélkül a vámpír meghal. A fenevad mely kívánja a vért, s mely létezéséhez a vámpírnak vért kell vennie magához.
A fenevad alacsonyabb szinteken (I-II.) gyakran megnyilvánítja szabad akaratát, s gyakran uralja el a vámpír elméjét, testét. Ilyenkor érzi a vámpír a szomjúságot, ha a fenevad éhezik meg benne, ilyenkor vesz vért magához, ha a fenevad jelzi, hogy szüksége van rá.
III. szinttől kezdve képes uralni a fenevadat a vámpír. Ilyenkor már megtanul együtt létezni vele, megtanulja elfogadni, s igazán használni a fenevad képességét, s válik szinte egyé a lénnyel. A vér átadásával, így a ghoul nemzésekor is a fenevad egy része jut át a halandóba, így a jellemtorzulás nála sem maradhat el!

Rangok, és az azokhoz tartozó diszciplínák (mágikus képességek)

Az egyes szintek diszciplínáit, az azokat következő szinteken lévő vámpírok automatikusan ismerik és/vagy erősebb változatát használhatják.

I. Éjszülött:
Frissen beölelt vámpírok, kik még tanulják a nemlét szabályait. Erősebbek, mint egy átlagos halandó, érzékszerveik kiélesedtek, de mágikus képességeikben még nagyon gyengék, s a háztetőkön sem ugrándoznak. Viszont már képesek hatalmas, éles karmokat növeszteni ujjaikon a bennük lakozó fenevad segítségével. Sebeik lassan forrnak be. Alakot még nem tudnak váltani, s illúziót sem kelthetnek. Ezen a szinten még rengeteg a vérigényük. A fenevad még teljes mértékben uralja a testet, s néha, adott helyzetekben eluralkodhat rajta.

Diszciplínák:
- Gyorsaság: Az Ölelés után a vámpír gyorsasága jelentősen megnő, és reflexei is sokkal jobban lesznek egy halandóénál. Jelentős sebességre képesek felgyorsulni, futási sebességük jelentősen megnő. Mozdulataik viszont ormótlan, szinte állatias.
- Árnyjárás: A vámpír korlátozott hatalmat nyer az árnyékok felett. Igazi sötétséget még nem tud teremteni, viszont a létező árnyékok manipulálásával sötét foltokat alkothat, ami akár búvóhelyet is szolgáltathat számára.
- Szellemlátás: A vámpír képes bepillantani a holtak világába, meglátni a kísérteteket és szóba elegyedni velük.

II. Ifjú vámpír:
Viszonylag fiatal vámpírok, akik elhullatták már a tejfogaikat, s jóval tapasztaltabbak és erősebbek, mint az Éjszülöttek. Érzékeik tovább élesednek. Hatékonyabban, s főleg tovább képesek használni a természetfeletti képességeiket. Gondolatolvasásra, illúziókeltésre, tárgyak telepatikus úton történő mozgatására még nem képes. Gyorsabban regenerálódnak sérülései. Alakot már tudnak váltani, de csak nagyon rövid ideig képesek fenntartani az állapotot és miután használták ezt a képességüket, újra magukhoz kell venniük az éltető Vitaet, mivel legyengíti őket a művelet.

Diszciplínák:
- Árnyjárás: A vámpír tintafekete sötétségfelhőt teremt, ami teljesen kioltja a fényeket, és némileg még a hangokat is tompítja.
- Alakváltás: teste gomolygó ködalakká képes válni, de állati formát még nem ölthet. (A karóval leszúrt vámpír halandó teste foglya, épp ezért nem tud átváltozni.)
- Illúziókeltés: A vámpír kisebb, mozdulatlan illúziót teremt, mely egy érzékre hat ( pl kénszag )
- Uralom: A vámpír áldozata szemébe néz és kiad egy egyszavas parancsot, amit azonnal teljesíteni kell. A vámpír ilyenkor csupán halandó elméjét ejtheti rabul. Más faj elméjét uralni még nem képes. Olyasvalamire nem lehet rávenni a halandót, ami ránézve veszélyes.
- Nekromancia: a holttest megmoccan (hirtelen felpattan a szeme, felemelkedik a karja, vagy éppen felül a hulla… stb.)
- A pusztítás keze: Érintés által működik. Ez az erő felgyorsítja a célpont öregedését. Ha a vámpír megérint egy halandót, vagy egy természetfölötti lényt, és használja ezt az erőt, akkor a megérintett felület elsorvad, megroncsolódik a bőr, fájó, nyílt seb keletkezik a megérintett testrészen.

III. Árnytáncos:
Fizikai állóképességük és erejük hihetetlen mértékben megnő. Több méteres magasságba képesek felszökkenni. Olyan hihetetlen sebességre képesek felgyorsulni, hogy a halandók szemének láthatatlanok mozdulataik, lépéseik.
Az Árnytáncos halandók gondolatait tudja olvasni, kisebb tárgyak mozgatására képes gondolatai által. A fenevad egyre nagyobb magabiztossággal nyilvánul meg a vámpír testén kívül. Ezen a szinten képes halandók befolyásolására, akaratuk megtörésére. Akaratát már kevésbé tudják befolyásolni erősebb vámpírok, és képes látványos, hosszantartó illúziók keltésére. Átváltozott alakját tovább bírja fenntartani, mint egy Éjszülött. A vámpír ettől a szinttől kezdve képes beölelni halandót. ( A egy halandó beöleléshez a csoportmoderátor engedélye szükséges! )

Diszciplínák:
- Árnyjárás: A vámpír homályból előkúszó, mindenbe belekapaszkodó csápokat teremt. A csápok markolni, fogva tartani képesek.
- Alakváltás: ködalak, farkas.
- Illúziókeltés: Már minden érzékre ható, mozdulatlan illúziók alkothatók.
- Jelenlét: A vámpír közelében tartózkodó áldozat hirtelen még közelebb akar hozzá kerülni, és sokkal fogékonyabbá válik a káinita mondandójára.
- Téboly: A vámpír felkavarja áldozata érzéseit. A lázas izgalomig fokozhatja őket, vagy addig tompítja, míg szerencsétlen teljesen érzéketlen lesz a külvilággal szemben. A befolyásolt érzelmet nem a káinita szabja meg, csak az amúgyis jelenlévő érzelmekre hat.
- Uralom: Szemkontaktus szükséges. A vámpír beletúr az emlékekbe és akár meg is másíthatja azokat.
- Jelenés/kiélezett érzékek: Csak a kezdet, hogy az összes érzékszerve kiélesedik. Ahogy fejlődik a vámpír, képes látni a körülötte örvénylő aurákat, és képes beférkőzni mások gondolataiba. Az auralátással az érzelmi változások mellett a természetfeletti lények jelenléte is felfedezhető.
- Nekromancia: Az erő hatalmának engedelmeskedő holttest felkel és végrehajt 1-1 egyszerűbb utasítást, mint például a cipekedés, ásás, ide-oda ténfergés. Az életre keltett holttestek nem támadnak és nem is védekeznek, egyszerűen megpróbálják végrehajtani a kiadott parancsokat, míg le nem jár az idejük. Az ily módon feltámasztott halottak elpusztításához általában tűz, hatalmas sebzés, vagy valami hasonló szükséges.
- Fátyol: A Vértestvérek képesek elrejtőzni a kutató pillantások elöl. A gondolat erejével láthatatlanná válnak, akár a legnagyobb tömeg közepén is. A halhatatlan nem lesz igazán láthatatlan, egyszerűen csak eléri, hogy mások úgy higgyék, eltűnt. A vámpír meghatározatlan ideig láthatatlan tud maradni, ha csak célzatosan nem válik láthatóvá. Magasabb szinteken olyan gyengéden fakul ki a térből, hogy még a közelben állók sem képesek megmondani, mikor tűnt el. A halandók nem látnak át a fátylon, viszont az állatok még akkor is érzik és rettegik a vámpír jelenlétét, ha érzékeikkel nem is észlelik. Mivel ez a diszciplína az elmére hat, a gépezeteket nem képes megtéveszteni. A videofelvételek és a fényképek gond nélkül megörökítik a vámpír igaz alakját. A fátyol elmezavaró erejére jellemző azonban, hogy a készüléket használó személy még így is csak napok múlva fedezi fel a furcsaságokat, már ha felfedezi egyáltalán.
Ezen a szinten a vámpírnak még a közeli árnyékok, és fedezékek segítségével kell elrejtőznie. Félrevonul egy árnyékos, rejtett helyre, és eltűnik a pillantások elöl. Amíg csendben marad, és valami fedezék mögött (függöny, bokor, lámpaoszlop, sikátor) közvetlen fényforrásokon kívül bújik meg, senki sem veszi észre. Az álca megszűnik, ha a vámpír megmozdul, vagy rávilágítanak.
- A pusztítás keze: Az áldozatnak szabályosan leszárad valamelyik végtagja, a helyén pedig egy mumifikálódott csonk marad. A hatás azonnali, halandók esetében azonban visszafordíthatatlan.

IV. Mestervámpír:
Mind fizikai és mind szellemi képességeikben jóval túlszárnyalják az első 3 rangot. A halandó szemében már-már istennek tűnhetnek, pedig arról szó sincs.
Képes halandók befolyásolására, akaratuk megtörésére. Képes egy szempillantás alatt nagy távolságokat megtenni, halandó szemnek láthatatlanul sebesen mozogni, játszi könnyedséggel mászni tükörsima falon. A gondolat és illúziókeltés nagymesterei.

Diszciplínák:
- Árnyjárás: A vértestvér eggyé válik a sötétséggel, árnytócsává változik, és át tud suhanni a repedéseken.
- Alakváltás: ködalak, farkas, denevér, és képesek mások külsejét is magukra ölteni.
- Illúziókeltés: Ezen a szinten már élőlények, folyóvíz, lebegő függönyök vagy lobogó tűz illúziója kelthető.
- Jelenlét: ez az erő leigázza mások érzelmeit, és képes a vámpír hű szolgájává tenni.
- Téboly: A vámpír olyan látomásokkal, hangokkal, illatokkal, érzésekkel halmozza el áldozatát, melyek valójában nem is léteznek. A vámpír szabja meg, hogy áldozata mit lát, hall, érez.
- Uralom: Szemkontaktus szükséges. Az áldozat elméjének feletti uralom megszerzését jelenti. A vámpír át tudja mosni a halandó elméjét. Átsugározza tudatalattiját a másik agyába, és olyan könnyedén irányítja a másik testét, mintha a sajátja lenne. A megszállt halandó mentális kábulatba esik, s egyfajta torz álomként érzékeli a külvilágot.
- Jelenés/kiélezett érzékek: A vámpír egy közeli halandó elméjébe sugározza tudatának egy részét és vele mentális kapcsolatot létesít, melynek segítségével szavak nélkül tud szólni az alanyhoz, vagy ha akarja, beletekinthet legmélyebb titkaiba.
- Nekromancia: Ezen a szinten a vámpír képes támadóképes, de nem túl fürge holttesteket zombikat teremteni.
- Átok: A vámpír megátkozza a haragját felszító halandót. Az áldozatot láthatatlan jellel jelöli meg, és mindenki, aki kapcsolatban áll vele, meglehetősen rosszul bánik majd vele. A halandót úgy kezelik, mintha ő lenne a világ legförtelmesebb teremtménye. -Fátyol: A némi tapasztalattal rendelkező vámpír az észrevétel esélye nélkül képes mozogni. Az árnyékok megmoccannak, és betakarják, a járókelők pedig ösztönösen félrenéznek, amikor elhalad mellettük. A vámpír teste nem válik anyagtalanná, ezért vigyáznia kell, nehogy elárulja jelenlétét, például lelök egy vázát, nekiütközik valakinek. Még az elsuttogott szó, vagy a cipő nyikorgása a padlón is megtörheti az erőt.
- A pusztítás keze: A vámpír egyetlen érintésére szó szerint porrá omlanak a halandók. A természetfölötti lényekre nincs ilyen horderejű hatással, viszont hatalmas sebzést képes okozni a vámpír ezzel a képességével.

- V. Matuzsálemek:
Ha az ősatyák az istenek, akkor ők a félistenek. Teljesen eltávolodtak az anyagi világtól, és a természetfölötti birodalmába léptek át. Gyakran elvonultan élnek, szolgákkal körülvéve. Hatalmuk azonban már akkora, hogy terveiket mentális úton szövik tovább, s mágikus vagy telepatikus úton kommunikálnak alattvalóikkal.
A szóbeszéd szerint szörnyen eltorzult külsővel bírnak, vagy éppen túlvilági szépséggel, amit a tekintet nem képes elviselni.

- VI. Ősatyák:
Ezek az ősi vámpírok, ha egyáltalán léteznek, valószínűleg a világ leghatalmasabb teremtményei. Ők állnak Káinhoz legközelebb. Elvonultak a világ kutakodó szeme elől már évezredekkel ezelőtt. Cselekedeteik töredékesen maradtak fönn írásos emlékek alapján, melyek szerint isteni erővel bírnak, s valahol a föld mélyén szunnyadnak, vagy ismét felébredtek évezredes mélyálmukból, hogy titkon járjanak a halandók és ifjabb vértestvérek közt az éj leple alatt.

Herceg:
A vámpírok időtlen idők óta a darwini törvényszerűségeket követik: csak az erős marad életben. Akik képesek magukhoz ragadni a hatalmat, és utána elég erősek, hogy megtartsák: uralkodni fognak.
Olyan vámpír, akinek elég hatalma van, hogy birtokba vegyen egy egész várost, megfogalmazva annak törvényeit és területén fenntartsa a békét. A „hercegi” rang csak a tisztség megnevezése, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő birtokolja.
A Herceg nem „uralkodik” egy város fölött, inkább egyfajta felülvigyázó vagy elöljáró, semmint valami uralkodó. Ő a bíra, aki elrendezi a vitás kérdéseket a vértestvérek között.
A város vámpírjai nem tartoznak hűségesküvel a Hercegnek. Engedelmességük a gyávaságukon múlik, ezért a legtöbb herceg gondoskodik róla, hogy ne bátorodjanak fel túlságosan. Ha a Herceg hatalmát megkérdőjelezik vagy megpróbálják megdönteni, erőszakot is alkalmazhat, hogy fenntartsa a rendet. Ha ehhez nem elég erős, szövetségesek nélkül találja magát és véget ér az uralma.
A Herceg tetemes világi hatalommal bír. Nem csak a város Vértestvéreinek ügyeit igazgatja, de a halandók gazdaságában is komoly befolyása lehet. A rendőrség, a tűzoltó, az építkezési vállalatok, korházak, a polgármesteri hivatal… stb.
A hercegi cím előnyei:
- Nemzés joga: Csak a Herceg hozhat létre szabadon utódokat. A többi vámpírnak nemzés előtt engedélyt kell kérnie a Hercegtől. Ha ezt nem teszi meg, kockáztatja saját, és Gyermeke létezését. A legtöbb Herceg nem szívesen ad engedélyt a nemzésre. Ennek oka a paranoia és a túlnépesedés.
- Hatalom az ellenség fölött: A Herceg vérhajszát rendelhet el azok ellen, akik keresztbe próbáltak tenni neki.

Ghoulok:
A vámpírok, akiknek szolgákra van szükségük, ghoulokat nemzenek a vérük segítségével. Ha egy embernek egy korty vámpírvért adnak anélkül, hogy kiszívnák annak vérét, az áldozatból ghoul lesz, aki attól kezdve, hogy a vérkötelék megköttetett, hűségesen szolgálja az urát. Bár nem olyan erősek, mint a vértestvérek, a vámpírvér megkóstolása után testi erejük és mozgékonyságuk felfokozódik és lassabban öregednek. De ennek az állapotnak a fenntartásához a ghoulnak rendszeresen innia kell urának véréből. Minél többször iszik a halandó urának véréből, annál jobban kötődik majd hozzá, míg a 3. ivás után teljesen a rabja lesz, s csak a vámpír halálával szabadul a vérkötelék rabsága alól. A vámpír, megitatva saját vérével a halandót, vérköteléket hoz létre, hogy halhatatlan, pokolian hű szolgákat, ghoulokat hozzanak létre. A ghoulok gazdáik minden szeszélyét ellenvetés nélkül teljesítik. Vitae-ért cserébe szolgálják őket. A ghoulok hűsége csaknem megingathatatlan. Ha egy vámpírnak több kedvelt ghoulja is van, akár még rivalizálásba is fajulhat a dolog a szolgák közt gazdájuk kegyeiért. A ghoulok érzelmei szélsőséges skálán mozognak a vitae hatására, így gyakran heves dühroham jön rájuk, vagy ellenállhatatlan vágyódást éreznek valami iránt.

Kidolgozva a Vámpír- Maszkabál c. könyv alapján.