A fekete angyal egy ördögi testbe bújva.

A kezdet....

*Születés,micsoda egy közhelyes szó.Nem tartom fontosnak hogy elmeséljem milyen körülmények között láttam meg a napvilágot hisz ennek nincs jelentősége.Nem ismerem a szüleimet és soha nem is ismertem,egy kopott veranda szegletében találtak rám kisbaba koromban.*

Egy fekete életbe menetelve....

*Egy grafit szürke BMW állt meg a külvárosi utcákon,lassú surrogással ereszkedik le az ablak.Egy fekete hajú kecskeszakállas férfi néz ki rajta,egy veranda szegletében megpillant egy kartondobozt.Kiszáll és közelebb lépked hozzá,mikor megpillantja a tartalmát hirtelen megtorpan és nem tud megmozdulni.A dobozban lévő baba felgügyög és kezével hadonászik az új életért.A férfi odasétál és a karjaiba veszi a csecsemőt,kedvesen rámosolyog majd visszasétál az autóhoz.Beszáll és int a sofőrnek hogy indulhatnak.*

A gyerekkor...

*Miután Alexander megtalált azon a zajos és koszos utcán,egy lepukkant háznál,azóta ő nevelt engem.Szerettem Alexandert de annyira nem hogy vele is maradjak...de mindent csak szép sorjában.
Alexander Mexico legnagyobb maffiavezére volt,a Mordeuros Mexico banda feje.Kétes ügyletek,a legnagyobb kokain kereskedelem és pénzmosás volt a szakterülete.
Attól a naptól fogva az ő egyetlen kicsi lánya voltam,a gyerekkorom szinte felhőtlenül telt egy hatalmas birtokon.Magántanáraim voltak,taníttatott engem apám,nem szerette volna ha buta maradnék.Mindent megkaptam és amit csak kiejtettem a számon már ott is volt....Soha nem tudtam megmondani apám miért szeretett ennyire mintha csak a saját lánya lennék...
Mikor már kezdtem felnőni,mert egy tinédzser lány minél hamarabb felakar,egy csomó mindent eltanultam Alexander-től,a pénzmosás csínját bínját,a kokain alapanyagától kezdve az előállításáig.A fegyverekről és késekről és mindenről aminek csak köze lehet a fekete üzlethez.
Tizenhét évesen én voltam Mexico legfiatalabb és legjobb késdobálója.Tudtam hogy mi az élet és mi a halál,tudtam hogy hogyan kell embert ölni aztán nyugodtan aludni.*

A felnőtté válás....majdnem egyenlő a halállal...

*Alexander,ugyanúgy kezelt engem mikor már elmúltam húsz éves mintha még mindig egy karton dobozban lennék.Szabadulni akartam tőle,megfojtott a szeretetével és a védelmezésével.Nem járhattam sehova és mindent megtiltott nekem.Egy idő után kezdtem elszökni a birtokról,napokig nem tértem haza csak hogy kicsit világot lássak,a környező pusztákon a hegyek között száll szabadon a lelkem,a lágy északi szél vitte volna a testem.
Egy idő után mindig hazamentem,sajnáltam apám,sajnáltam elhagyni,hisz ő nevelt fel és adta az egész életét nekem.
Soha nem tudtam meg hogy igazából ki vagyok,a nevemet egy medál őrzi amit a nyakamban találtak meg egy ezüst láncra fűzve.
Ahogy teltek a hónapok egyre többet veszekedtem Alexander-el,már már meggyűlöltem őt,gonosz lettem és a lelkem felét elvesztettem.Már nem vágytam a napra csak a sötétségre.Napokig bezárva tartott,a sötétbeborult ember egy idő után hozzászokik és nem tud nélküle élni.Alexander kezdett megőrülni,az orvosok agysorvadást állapítottak meg nála és ez váltotta ki belőle az őrületet amit felém irányított.*

A menekülés...

*Egy nyári,forró este volt.A csillagok magasan ragyogtak az égen.A zár kattant és én kimentem a kalitkámból,egészen fel az emeletre Alexander-hez.Ő ott feküdt az ágyán és aludt mikor odaértem hozzá a szeme kinyílt és könny gördült le az arcán.Megfogtam a kezét és én is sírtam,azon az éjszakán arra kért engem apám öljem meg és én megtettem.Egy fecskendőt nyúltam,az ampulla feje letört és már szívta is magába a tű a nagy adag morfiumot.Belenyomtam a testébe ami lassan ernyedt el és fokozatosan nyugodott meg.Aztán egy újabb fecskendő és egy nagy adag leponex-et szívtam még fel és azt is belenyomtam a testébe.
Egy órán keresztül ültem az ágyánál és csak néztem őt,néztem ahogy a lelke elhagyja a testét és örökre távozik.Nem akartam megtenni de már olyan beteg volt és ahogy könyörgött segíteni akartam rajta.Soha senkinek nem mondtam el hogy mit tettem,apámat nem boncolták csak eltemették,nem jött rá senki sem mi történt.*

A most...

*Több milliárd dollárt hagyott rám Alexander,éltem vele és eljöttem.Világot látni szerettem volna és ebből az összegből sikerült is,nem dolgoztam hanem kamatoztattam a tudást amit birtokoltam.Manapság az egyik legjobban szervezett maffia tagja vagyok,a világon bárhol jelen vagyok.Öltem ha kellett,hazudtam ha kellett és loptam ha kellett.
Az utam New York-ba vitt,a lágy északi szél idesodorta a lelkem és vele a testem.A drog és a fegyverek világában élek,most ezt a várost hódítom meg,de ha eljön a lágy északi szél....a lábam visz tovább egy bizonytalan jövő felé...