Don Pepe Pizzériája

James

*Nagyon éhes voltam. Rettentően. nem tudtam hova menjek be, mivel még nem jártam az olasz negyedben. Egy pizzéria mellett haladtam el. Elég hangulatosnak tűnt, ezért bementem.
Megcsapott a pizza illata. Korogni kezdett a gyomrom. leültem gyorsan az egyik szabad helyre és megvártam, míg ki jön a pincér. Rendeltem egyet a mai ajánlatból és vártam, hogy kihozza. Nem sok mindenkit ismertem innen. Nagyjából senkit. De örültem volna valami társaságnak. Mióta ilyen vagyok úgy érzem kerülnek az emberek.
A pincér nem sokára ki is hozta a rendelést. Lassan belekezdtem. Nem volt túl finom, de meg tudtam enni.*

A nyár közepén miben is mozdulhatna ki egy férfi ha nem egy fekete színű izompólóban és egy drap, háromnegyedes nadrágba és az ilyenkor kihagyhatatlan flipp-flopp papucsban. Pedig mennyire utáltam. Nem is értem miért vettem meg. A szokásostól eltérően még rövid hajamat is felzseléztem. Nem is értem miért de úgy érzem erről Roy tehet. Én bolond pedig azt hittem, hogy engem egy nő se tud elvarázsolni erre meg tessék.
Fütyörészve lépkedtem a kedvenc pizzázóm felé, hogy rendeljek magunknak valami finomat.
Az ajtót kinyitottam mire az étel friss illata megcsapott. Még a nyál is összefutott a számban.
-HelloJack! Mi a pálya? –pacsiztam le az egyik fiatal sráccal- Hi Rock! –intettem a kedvenc pizza mesteremnek és leültem a pult előtti székre-
-Csak a szokásos James. Neked viszont úgy virul a fejed mint egy lánynak ki most vesztette el a szüzességét.
Vigyorogva talán kissé pirulva hajtottam le fejemet és boldogságtól szárnyalva sóhajtottam fel.
-Egyszerűen imádom.
Szemeimet a srácra emeltem ki jó ízűen kacagott rajtam és a fejét csóválta.
-Tudhat valamit ha ilyen szinten levett a lábadról. Akkor a szokásos?
Helyeseltem és kiszolgálva magam a hűtőhöz igyekeztem, hogy kihalásszak belőle egy jó hideg bubi mentes vizet. Természetesen erre a cselekvésre volt egy másik okom is. Figyelmemet nem kerülte el, hogy egy hozzám hasonló egyed is van a kis helységben és biztos, ami biztos alapon szerettem volna szemügyre venni.
Szemeim gyorsan végig is siklottak a karcsú, szemre való testen és el is mosolyodtam látva milyen jó ízűen eszik. Valószínűleg minden férfi álla leesett volna ha megpillantja a szőkeséget, számomra viszont csak egy nő volt a sok közül. Különös egy leopárd élete eleinte röptében a legyet is aztán egy pillanat alatt megváltozik minden. Csak egy valaki körül foroghat a világ. Te jó ég, valóban ennyire szerelmes lennék?
Egy pillanatra elgondolkodtam a múltamon és ahogy eddig éltem. Nos igen, a hosszú évek tapasztalatai és az, hogy az állati énemmel teljes mértékig egyesülni tudtam sok mindent megváltoztatott. Egyszerűen visszanyertem emberi énemből is egy darabot és ez nem más mint a hűség ami a macskákra, főleg a hímekre egyáltalán nem jellemző.
Ettől függetlenül jobbnak láttam ha megtudok pár dolgot az illetőről.
-Szia. Ne haragudj, hogy megzavarlak de leülhetnék amíg elkészül a pizzám?
Kérdeztem mikor az asztalához ültem és aljas módon bevetettem a legellenállhatatlanabb mosolyomat.

*Felnéztem és egy srác állt előttem. Megtöröltem a szalvétával a számat és rámosolyogtam.*
-Szia! Persze, nyugodtan.
*Válaszoltam. Nagyon jól nézett ki a srác és hát...ahogy éreztem fajtárs, így nem nagyon féltem tőle. A mosolya teljesen elbűvölt. Azt hiszem kicsit zavarba is jöttem, ami rám nem is jellemző. Nem tudom mi történt most.
Enni sem bírtam. Utáltam, ha néznek evés közben. Letettem a villát a kezemből és őt néztem. Rövid szőke haja volt és kedves, barátságos arca.*
-Öhm...Isabella Turnblack vagyok.
*Mondtam kicsit szégyenlősen. Úgy éreztem be kell mutatkoznom és vártam, hogy ő is ezt tegye. Bár fogalmam sem volt, hogy bízzak-e benne annyira, hogy a nevemet eláruljam, úgy gondoltam semmi rossz nem származhat belőle.
Elvégre ha arra kerülne a sor meg bírnám védeni magam. De nem úgy néz ki, mint aki bántani akarna. Majd meg látom mi lesz. Ha tévedek, akkor...akkor rosszul járok és kész.*

Megvoltam elégedve magammal. Jó tudni, hogy a férfias sármom még mindig hatással van a nőkre. Na jó ezzel eddig is tisztába voltam de lássuk be jót tesz egy férfi egójának ha idegen nők is zavarba jönnek pusztán már a megjelenésétől is. Magamba mosolyogtam, örömmel hallgadtam ilyenkor a nők gondolatát. Hihetetlen milyen hangosak tudnak lenni még így is.
-James Quinn. Örülök, hogy megismerhetlek… -suttogóbbra fogtam hangomat, így jobban megteszi hatását- Bella!
Megragadtam vékony kacsóját és ajkamat puha bőréhez érintettem. Csak ezután foglaltam helyet.
-Szerintem egy kicsit túlságosanis hamar bízol meg másokban. Még akkor is ha első látásra szimpatikusnak tünik az illető. De ez azt is jelenti, hogy nem lehet sorozatgyilkos? Hmm…
Tudtam, hogy nem fog enni amig vele szembe ülök így tekintetemet beleégedtem a fiatal kölyökébe, hogy kikényszeríthessem figyelmét.
-Persze nem azt mondom, hogy nem tudnád megvédeni magad na de!…. Akkor is olyan biztos lennél magadban, ha nálad egy jóval tapasztaltabb és sokkal idősebb vadmacskával hozna össze a sors? Egyáltalán honnan tudhatod, hogy az kit eddig életedben nem láttál gyengébb nálad? Mert, mivan ha tévedsz?
Lehet túlzásba vittem és kissé túl sokat mondtam de mivel más macska szagát nem éreztem a kölykön, kénytelen voltam saját kézbe venni sorsát. Márha egyáltalán elfogadja majd a segítséget. Hiszen semmi sem kötelező.
-ezek mellett ráadásul túlságosan is könnyedelmű vagy. De ez már a Te dolgod. Mindenesetre legyél kissé óvatosabb.
Kacsintottam egyet és a pult felé néztem a pizza még nem készült el viszont a pultos gyerek visszaért a konyhából. Innentől kezdve kénytelen lesz megvállogatni szavait vagy legalábbis halkabra fogni.

-Kösz a jó tanácsot. Az leszek.
*Mondtam. Utáltam, ha kioktatnak, de ez most nem tudom miért, de nem zavart. Annyira helyes volt, hogy nem tudtam emiatt aggódni rá. Inkább csak kértem egy pohár kólát a pizza mellé. Ha már nem tudok enni, legalább inni szerettem volna. Ittam is egy kortyot és felé fordultam.*
-Én is örülök James.
*mosolyogtam rá.*
-Öhm...látom nem először vagy itt....
~Velem ellentétben.~
*Fejeztem be magamban a mondatot.*
-...sokat jársz ide? Vagy csak benéztél?
*tettem fel a kérdést. Mivel én először voltam itt, nem ismertem a pincéreket, meg a szakácsokat meg a többit. Étterembe se gyakran járok. Enni is ritkán eszek, de most nagyon éhes voltam.*

Egy pillanatra összenéztem a pincérsráccal ki egy kólát(?) hozott ki a lánynak. Nem is értem, hogy lehet meginni azt a löttyöt? Én is csak akkor kortyolok bele ilyenekbe ha már minden kötél szakad. Szerencsére olyan ritkán van.
Szemeimből gyorsan kivette, hogy a kiscsaj semmi komoly így csak mosolyogva közölte.
-Mindjárt kész a pizza.
Biccentettem egyet és visszafordultam a lány felé. Válaszától kedvem lett volna lehidalni, egyszerűen túl könnyedén veszi az életet. De hát nem menthetünk meg mindenkit, nem igaz? Csak egyszer nehogy a vesztébe rohanjon. Így csupán sokatmondóan sóhajtottam.
-Mondhatni törzsvendégnek számítok. –vigyorogtam- Na és Te mióta csatangolsz a környéken? Elég régóta vagyok itt de… még nem láttalak?
Érdekelte a lány története és a múltja bár nem akarta kérdéseivel traktálni főleg, hogy nem ez a legmegfelelőbb hely erre a beszélgetésre.
-Azt hiszem lassan mennem kell.
Jegyeztem meg szárazon e ként sürgetve az ifjú hölgyet arra, hogy a lényeget gyorsan mondja el aztán talán majd egyszer, ha úgy gondolja felbukkan a birodalmunknál és felkeres, hogy folytathassuk ezt a beszélgetést.
-Talpra esett kiscicának látszol, gondolom tudod hol találsz ha segítségre lenne szükséged.
Összeszorított ajkakkal néztem a szőkeségre figyelve, hogy felfogta-e amit az imént mondott neki és nem tolakodásnak veszi. Hiszen csak a szolgálatát ajánlotta fel.