A Mélység

*Semmihez nem volt kedvem.Bolyongtam a városban.Mire észbe kaptam ,épp jegyet váltottam egy hatalmas "akváriumba".Sok ember teljesen összezavart.Mindenki boldognak látszott,így hát fel vettem a sablon mosolyom és jó pofát vágtam.Nézelődtem, nem is tudom mit keresek itt.Megfájdult a fejem a sok hülyétől..Kisebb halak nem nagyon foglaltak le ..Úgy döntöttem megnézem a cápákat.Gyors léptekkel megindultam ,útközben el is botlottam.Jót kuncogtam rajta.Mikor megékeztem a hatalmas ragadozókhoz ,le esett az állam.Annyira szépek..Közelebb ,mentem szinte rá tapadtam az akváriumra,mint valami öt éves.Nem is sejtettem,hogy rajtam kívül más is csodálja ezeket a csodás állatokat.Ahogy lejeb mentek én is követtem testemmel őket ,végül guggolva figyeltem őket.Derekam kint volt,de nem törődtem vele.Hidegtől tiszta liba bőrős lettem.Nem akartam levenni szemem a ragadozókról.*

*Annyira kikapcsolódtam nem törődtem semmivel.Csak a cápákkal.Mikor egy hang megszólalt mellettem felsikoltottam, elveszettem a egyensúlyom és hanyatt vágódtam.Meg se moccantam, hangos nevető görcs támadt elő belőlem,elképzeltem a halára ijedt meglepett arcom és ahogy hanyatt esek.Nem tudtam ,abba hagyni szinte márt sírtam a nevetéstől.Aztán erőt vettem magamon ,megköszörültem a torkom és felülte.Szemügyre vettem a férfit.Akit elég vonzónak izéltem meg.Nevetéstől kifulladva lihegve megszólaltam.*
-ÓÓ. el..elnézést nem vettem észre..A frászt hozta rám!*Dünnyögtem és felálltam.Megigazítottam ruhám és felnéztem a nálam jóval magasabb férfire.Kicsit megszeppentem termete láttam.Hátrább léptem.És gúnyos hangnemben megszólaltam*
-Remélem jót mulatott?!

*Oda bólintok.*-Nem ütöttem meg magam!*Javítom ki és a cápákat kezdem tanulmányozni.Majd újra odabólintottam lehet ,hogy nem akart szándékosan megijeszteni,de én mégis megijedtem.*
-Igen valóban érdekelnek,ha érdekel valami teljesen bele tudok merülni!*Magyaráztam zavaromban,ugyanis eltudtam képzelni milyen bambán nézhettem ki ,ahogy rá tapadok az akváriumra.Észre veszem,hogy a férfi vissza ül ,de én nem mozdulok tovább figyelem a cápákat.Majd amikor vissza jön az akváriumhoz szembe fordulok vele.Arcom pimasz mosoly jelenik meg.*
-Gondolom maga is érdekesnek találja őket?!*Egyszerűen nem tudok mint mondani ,de úgy érzem beszélnie kell vele.Le ülök oda ,ahol férfi előbb ült, keresztbe teszem lábaimat ,és innét figyelem tovább az akváriumot.Hajammal kezdek babrálni ,vörös tincsek közül fel tekerek egyet ,majd elengedem.*

*Zuhog az eső. Hűvös vízcseppek kopognak kabátján és peregnek le az arcán. Nincs nála esernyő, sem táska, vagy bármi egyéb. Csak egy szürke, testéhez simuló nyári ruha, cipő és felette a fehér kabát. Nem mondhatni hogy fázna. Szőke haja tökéletesen feltűzve, bár megázott már ennyi idő alatt.
~Annyira... gyönyörű... *Néz végig a körülötte lévőkön, a víztől csillogó világon. A pillantását az árnyék és fény váltakozás is rabul ejti, de az emberek csodálatosak. Minden egyes élőlény egy-egy pulzáló, meleg test, valóságos színorgia a bőrükön a fehér, a rózsaszín s az őket behálózó kékes erek. Furcsán bámulnak a nőre, aki ellenben egy újszülött érdeklődésével figyeli őket, csöppet sem zavartatva magát az eső miatt. Nem lenne szabad a zuháréban állnia, tudja jól. Nem fél hogy megszidják vagy hasonlók, mégsem normális cselekedet így eláztatnia magát. Még napnyugta előtt jött el a birtokról, addig úgy is aludt mindenki, ő pedig folyvást szürkület előtt felébred. Olyankor teljesen fölöslegesnek érzi magát, nem akarja rátörni a többiekre az ajtót, pláne nem Jaspert felébreszteni. Még ha minden pillanatban mellette is lenne, nem akarja fárasztani, holott legszívesebben el sem mozdulna mellőle. Ő változtatta át, és mindenféle csodálattal tekint rá.
Lassan megemeli a lábát és tovább indul, légies könnyedséggel elhaladva, amin ha el is csodálkoznak, gyorsan betudják egy modell kecsességének. Fogalma sincsen hogy merre van, nem foglalkozik ilyen értelmetlen problémákkal. Egy nagy adag ember nevetgélve megy el az egyik irányba. Meggondolatlanul követi őket, finom illatfelhő érkezik felőlük. Nem csoda, a sok koszos, undorító ember között a két gyerek esszenciája édesebb mint bármilyen parfüm. Kutatón végigméri őket, az idősebb, 10 év körüli fiú elpirul a pillantására. Artemis közelebb megy hozzájuk tekintetét rászegezve. Ez a kis vértúltengés komolyan érdekelni kezdi. Célirányosan halad felé, de mikor már az egész család őt bámulja akkor az utolsó pillanatban elmegy mellettük. Nem akar butaságot csinálni.
Egy bejárat felé veszi az irányt ahova újabb emberek lépnek be. Még a lift becsukódása előtt ügyesen átcsusszan a záródó ajtók között, és megáll az üvegliftben. Rezzenéstelen arccal nézi a gombokat, de a szemei érdeklődve kerekednek el. Érzi a csodálkozó pillantásokat gyönyörű arca és hófehér bőre láttán aminek az eső egy szemernyit sem ártott, mert még a legjobb púder sem ér fel vele. Útközben elámulva nézi a tengeri világot ami a mélybe tartva egyre jobban kibontakozik előtte. A lift lassan megáll, az ajtaja kinyílik és elsőként lép a tágas térségbe. A meglepődöttségtől finoman elnyílnak rózsás ajkai, lassan, a fejét forgatva néz körül mindenhol, nem maradhat egy centiméternyi terület sem amit ne láthatna. Végül az egyik üveghez megy és a csodálatosan változatos korallok között úszó halrajokba temetkezik. Két kezét az üveghez érinti, úgy bámulja a csodát. Még mindig vízcseppek folynak végig karjain, olyan mint egy ázott macska. Pár szörnyülködő, tartózkodó pillantást is bezsebelhetne, de nem igazán foglalkozik a körülötte levőkkel.

Nem tudom miért is vagyok most itt. talán az eső miatt. Bőrig áztam, s már úgy voltam vele, fogok magamnak egy taxit, mikor megláttam azt a fazon bemenni az akváriumba, aki után már egy ideje nyomozunk. nem tudom mit is várnak el tőlem az itteni zsaruk. Nem vagyok a kutyájuk, hogy mindent megtegyek helyettük. Még is meg kellett tennem. Én vagyok az a fajta ember típus, aki nem akarja hogy szenvedjenek körülötte az emberek.
bezsebeltem egy-két fura pillantást, de nem foglalkoztam vele. Sokkal jobban érdekelt az, hogy minél hamarabb száraz helyen legyek. Egy olyan helyen, ahol végre nem kell azzal foglalkoznom, hogy miként bámulnak rám az emberek. De így jár az, aki követ valakit, gyalog, és nincs nála esernyő.
Reggel óta annak a baromnak a nyomában vagyok. 4 nőt erőszakolt meg, és kínzott halálra. El kell kapni, mert ha nem teszem meg, még a magamba vetett hitem is semmivé foszlik.
Bementem utána, nem szóltam hozzá. Csak tekintetem szegeztem rá, s észre vehetetlenül követettem őt. Útja le vezetett a második szintre, hát utána mentem.
Csodás egy hely volt, az már biztos, de nem volt időm odafigyelni az ilyesmire. Sokkal jobban érdekelt az, hogy most el kaphatom azt a barmot, és le is tartóztathatom. le fogom tartóztatni. Le én!! Ha addig élek is.
Örömmel töltött el azonban, hogy nem én vagyok az egyetlen aki bőrig ázott. egy igazán csinos, de elázott nőt pillantottam meg az egyik akvárium előtt. Elmosolyodtam, majd tekintetem újra a pasira szegeztem.

*A halak színes felhőkben suhannak el a szeme előtt. Mindegyik állatot tisztán látja, magától külön választódnak a szeme előtt a formák. Percekig áll ott, el sem bír szakadni a látványtól. Eddig is ez volt előtte? Mindenesetre egyáltalán nem tűnt fel neki, amíg emberi szemmel nézte addig semmi különleges nem volt benne. Elfordul, megáll és immár az embereket figyeli. Olyan furcsa reakcióik vannak. Néha unottan ásítoznak, máskor meg teljesen másvalamiről beszélnek. csak a legkisebbek nyomják élvezettel nedves orrocskáikat az üvegnek hogy párafoltot lehelve rá csodálhassák meg a dolgokat.
Tudat alatt elemezgeti a hangokat és szagokat. A legtöbb ember viszolygással tölti el, annyira taszító a szaguk. Egyeseknek ellenben mámorító az aromájuk. Egy magassarkúban tipegő nőé, egy pimasz kisgyereké és egy hozzá hasonlóan agyonázott férfié mindenképpen figyelemreméltó. Továbbra is nézelődik, mozdulatlanul figyeli az embereket. Ez olyan szokásává vált amiről nem biztos hogy leszokik. Valaki közeledik. Megérzi, mihelyst egy picivel is közelebb kerül hozzá. Csak a szeme szalad oldalvást, úgy méri végig az idegent. Lekicsinylő tekintetétől egy pillanatra sem dermed le a férfi, de láthatóan megriad, a pupillája összeszűkül. Telve van fenntartásokkal.
-Jó estét, kisasszony. Mit csinál egy ilyen fiatal, gyönyörű hölgy itt egyedül?- *Mosolyog kedvesen. A nő egy ideig nézegeti hogy mit akarhat a férfi. Kimérten biccent felé és végül elmosolyodik.
-Elszabadultam otthonról.- *Feleli kikerülve a lényeget. Ennek a férfinek teljesen semleges az illata, leginkább csak iható. Ő most inkább a magassarkús, piros ruhás nő közelében lenne. Ha nem is támadná meg, de ott állni mellette és figyelni a halovány, selymes bőrét... Mint egy csokoládéfüggő nincstelen az édességbolt előtt. A nő elindul, ő pedig szótlanul követi.
-Várjon.- *Kapja el a csuklóját a férfi. A meleg, hófehér kéz könnyedén kicsusszan a vasmarok szorításából, és tovább indul. Az a férfi még mindig mögötte csörtet, így kénytelen megtorpanni. A nő addigra befordul egy kanyarban, és nemsokára a gyerek is követi. Az utolsó számára is csábító élőlény a Mélységben az ázott férfi maradt. Felé fordul és végigméri, picit még mindig ámuló arckifejezéssel, bár a körülötte sompolygó férfitól zavart tekintettel.

Megpillantottam újra azt a fazont. Szívem hatalmasat dobbant, majd elmosolyodtam. Tudtam hogy el fogom kapni. az a perverz kéjgyilkos, nem marad sokáig szabad lábon. és ki fogják nyírni. vagy ha nem, hát a nyakába varrok még valamit, és akkor biztosan ott fog meggebedni.
Aztán odament ahhoz a lányhoz, aki össze volt ázva. A lány megpróbálta igaz lekoptatni ,de nem jött össze neki. nem sikerült, hisz a pasi követte. Én meg hirtelen ott teremtem mellette, megragadtam vállát, s egy ügyes mozdulattal a falhoz vágtam, majd le a földre, s beletérdeltem hátába, majd megbilincseltem.
-Jogában áll hallgatni! Bármit amit mond, felhasználható maga ellen a bíróságon! Ha nincs kijelölt ügyvédje, kirendelünk maga mellé egyet!-soroltam, s olyan csúnyán néztem rá, ahogyan csak lehetett.
odahajoltam hozzá, s fülébe súgtam.
-Nincs több gyilkosság haver... ezt én garantálom neked! A rács mögött fogsz megrohadni!
-Valamit elfelejt Mr. O'Neal!-szólt önelégült hangon a pasi.-Hogy nem tarthat bent. Semmije sincs ellenem... szabad leszek... és megölöm magát.
-Hatósági közeg megfenyegetése...és téved...van maga ellen bizonyítékom. Óvatlan volt... ujjlenyomat... DNS minta...-elmosolyodtam, majd hamarosan megérkeztek a zsaruk, és én átadtam nekik, majd kaptam két törölközőt. Egyiket magamra terítettem, s megtöröltem magam, a másikat annak a nőnek adtam oda, aki szintúgy ugyan olyan vizes volt mint én. De nem szóltam semmit, csak elmosolyodtam. Leültem valahova, s törölgettem a hajam a halakat figyelve.