Sétálóutcák

*A szokásos teámért indultam. Néhány hónapja, minden megváltozott bennem. Már nem az a hétköznapi lány voltam mint eddig. Megváltoztam. Olyan lettem, mint egy macska. Sokkal több érzék, sokkal több minden amit meglátok, s érzékelek. Még mindig nem tudtam elhinni a dolgot, de most hogy itt vagyok, s az a rengeteg illat az orromba száll, minden megváltozott. Lehunytam szemeimet, s úgy álltam meg egy kínai teaüzlet előtt. beléptem, s megvettem a szokásos adagomat, s szinte elvesztem az illatok között.
Szinte úgy kellett kirugdalni saját magamat onnan, hogy végre elmenjek, s vegyek egy pohár kávét magamnak. Két cukorral, fehérítővel.
nem volt olyan nagy tömeg az utcán, nekem még is sikerült nekimennem valakinek. Pontosabban egy magas férfinak, s a kávém majdnem ráömlött. Jóformán az összes kiömlött, s egy része az ő kabátjára is ment, én meg seggre tottyantam, s csak ültem ott, zavartan pislogva, lassan felkeltem, s bocsánatkérőn pillantottam a férfira.*
-Jajj úgy sajnálom... nem figyeltem...elnézést én...-nem folytattam, csak egy puha kendővel elkezdtem felitatni a kávét, mielőtt még teljesen bele ivódik kabátjába. úgy szégyelltem magam, hogy ahhoz már kétség sem férhetett.*
~Ez az Roy... csak te lehetsz ilyen ügyetlen, és figyelmetlen... és még te nevezed magad szobrásznak... nagyszerű...~* korholtam saját magam.*

Hogy mit keresett ezen a kis zajosnak is alig mondható utcában. Nem tudni. Erre sodorta az élet vagyis inkább a lába. Komótos eleganciával, ruganyos lépteivel haladt tovább elmélázva a boltok kínálatát és néha meg- meg állva mosolygott némelyik emberen. Nem nézte le őket de mindig talált közöttük egy- két csodabogarat. Neki se különösebben jutott eszébe, hogy alkalmanként előre is kéne figyelni. Talán éppen ebből adódott a követező kis balesett miben inkább a másik fél szenvedhetett el nagyobb kárt.
Hírtelen megtorpant ahogy oldalvást nézte az egyik kirakatban díszelgő régi módi tárgyakat.
Hírtelen mintha a semmiből tört volna rá egy ismerős érzés egy fajbelinek mondható személy van a közelébe méghozzá nagyon közel járhat. Ötödik érzékének hála a már előtte haladó lányra nézett de már túl késő lett volna félre állni, hogy elkerüljék az összeütközést.
Szegény lány többet koncentrált kávéjára mint egyensúlyára, James is csak azért nem tudta elkapni mert a felé zuhanó fekete cseppek elöl kellett kitérnie egy szinte akrobatikusnak számító hátra ugrással. Könnyedén rugaszkodott el a talajtól és törzsét hátrahúzva, mint egy jó macska révén úszta meg, hogy a folyadék rá cseppenjen.
Pillanatok alatt a segítségre szoruló lány mellett termett és felsegítette a földről. Mosolyogva hallgatta bocsánatkérését.
-Nem történt semmi baj. Azon kívül, hogy a földre landoltál.
Csábos mosolyát villantotta a kis hölgy felé, kinek kezébe volt egy kendő, na de hol is szeretné megtörölni Őt? Mert, ha jobban szemügyre veszi a férfi kabátján sehol se láthat kávé foltot. Közben magában nevetett a lány gondolatait hallva, igazán bájosnak tartotta.
-Megtudhatom esetleg Öcicnagyságának becses nevét? –mosolyodik el ahogy figyelte a lány arckifejezését-

*Földön landoltam, és az a mosoly…banyek, majdnem elolvadtam, mikor ott álltam már mellette, s rám mosolygott. Kicsit zavartan tettem el a kendőmet, majd pislogtam párat, mikor kimondta azt a „cic” szót. Mintha belém látott volna. De olyan fura érzésem volt mintha olyan lett volna mint én, csak sokkal erősebb volt a benne lévő fenevad. *
-Én… ehh…. *újra neki kellett rugaszkodnom, hogy meg tudjam mondani neki a nevemet.* Royan Hannigan. *mutatkoztam be végűl, egy kedves mosollyal arcomon, miközben zavartan tűrtem el arcomból hajamat, mi kicsit idegesített, de nem mutattam ki. Csak egy egyszerű mozdulatnak tűnt.*
-Na és te?-kérdeztem csendesen, s felvontam szemöldököm, de kedvesen mosolyogtam hozzá. Valamiért nem tudtam miért kell mosolyognom, mint valami bohócnak. Aztán csak erőt vettem magamon, s eltüntettem mosolyomat, s letöröltem kezemről a kávét, s a közeli szemetesbe dobtam bele a pohárkát.*
~Eszeveszett szerencsétlenke vagy Roy... nem is így kellett volna elnevezni téged... mit vigyorogsz itt mint valami bohóca cirkuszban??~*korholtam saját magam, majd kicsit megrémültem.*
~Basszus... mi van ha olvas a gondolataim között, és halja hogy... o a francbba... nem... Roy... nem szabad semmire sem gondolni!!!~ -erősen próbálkoztam én, de valahogy nem jött össze. Szörnyen zavarban voltam. Ez nem az első alkalom volt, hogy a földön kötöttem ki. De legalább ez most önhibámból történt, és nem azért mert valaki fellökött. Most én mentem neki valakinek, s nem pedig fordítva történt.*

Roy úgy reagált amire számított zavart volt és bekell vallania tetszett is neki. Na nem mintha szadista hajlami lennének de ez a kis jelenet felvillanyozta kedvét.
-A nevem…. James Quinn!
Megragadta Rox kezét és gyengéden szájához emelte a törékenynek látszó kacsót. Puha ajkai finoman tapadtak a selymes bőrfelszínre és ízlelték meg. Alig érezhetően de James magába szívta a nő illatát mi jobban megerősítette amúgy is egyértelmű gyanúját.
Egy darabig csak álltak szótlanul legalábbis James szótlanul várta míg a kis hölgy megvitatja saját magával a témát. Persze öközben sokat sejtően mosolygott a lányra. Mikor feltette azt a kérdést miben arra céloz, hogy esetleg hallhatja gondolatait, még mindig mosolygó ajkait összezárva bólintott jelentőségteljesen, minthogy megválaszolva a hangosan fel nem tett kérdést.
-A világért se szeretném megzavarni koncentrálását, de ha befejezte esetleg csatlakozhatna hozzám.
Hogy megerősítse ajánlatát bőrkabátjába dugott karját nyújtja vagyis inkább fordítja Roy felé, hogy ha úgy gondolja nyugodtan belé karolhat. Ha elfogadta vagy ha legalábbis vele tart akkor szegezi felé következő kérdését.
-Szóval mit keres egy magunkfajta egyedül erre felé?
Sármos mosollyal pillant partnerére és várja válaszát.

-Picsába...*csúszott ki a számon, hiszen hallotta a gondolataimat, én meg hangot adtam megdöbbenésemnek.*Most biztos totálisan elmebetegnek nézel!
*mondtam, s mikor karját nyújtotta felém, elfogadtam, s vele együtt indultam el. De nem tudtam mégis hova akar vinni, mégsem kérdeztem rá.
-Szóval tudsz gondolatot olvasni....-mormogtam magam elé, majd ráemeltem pillantásom, s majdnem elolvadtam a mosolyától újfent, de igyekeztem nem gondolni rá, vagy ha mégis, hát akkor ez van, megtudja, amit már biztosan tud, hogy szívdöglesztő a mosolya. vagy csak az én oroszlánom vágyik annyira társaságra? Ezt nem tudtam volna megmondani, de gondoltam ő már így is tudja milyen fajta vagyok. bár én jobban ismerném annál, mint hogy csak azt tudom rám támadott, s majdnem megölt egy oroszlán, de csodával hatályos módon életben hagyott, s én szépen hazakeveredtem valahogy. és napok múltával, fura képességek kezdtek kialakulni bennem. Nem értettem igazán őket, de sokkal jobb megfigyelő lettem mint voltam, persze kivéve akkor, mikor ebben a negyedben vagyok, és persze főleg itt.*
-Mit is... nos a szokásos teámat jöttem megvásárolni. és egy kávét inni, de most valahogy olyan más. Minden olyan furcsa. Élesebb illatok.... úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, aki mindenre rácsodálkozik.-feleltem csendesen, s halványan elmosolyodtam. *

Aranyosnak találta a lányt, nem kellett sok ész, hogy észre vegye nem olyan rég karmolták vagy harapták be. Sármosan mosolyog mulattatja ahogy a kölyök saját magával viaskodik, de nem szól egy szót sem. Még a végén teljesen zavarba ejtené szegény Royt ami részéről nem hátrány, de a lány vélhetőleg máshogyan gondolná.
-Mondhatni, de ne aggódj tiszteletbe tartom a személyes szférádat csak azaz igazság… -tűnődve vakarja meg szabad kezével tarkóját- olyan hangosan elmélkedsz mintha ordítanál. –neveti el magát most már biztosra veszi, hogy teljesen kiakasztotta a kölyköt- De ez nem baj. Idővel majd megtanulod kordába tartani gondolataidat. Mit szólnál ha beülnénk kávézni egy csendes helyre és akkor mesélhetnél magadról egy kicsit.
Beszéde közbe végig a nőt figyeli míg nem tekintete végig siklik a lekávézott ruhán- De ha gondolod felmehetünk hozzád is, hogy átöltözz és ne aggódj nincs semmi hátsó szándékom. Sót, ha úgy tetszik akkor kin megvárlak. De hozzám is mehetünk.
Kacsintott Royra, szavaiból érezhető volt játékossága nem hasonlított a megszokott nagyképű férfiak többségére.

*Annyi biztos, hogy azért nem fogok bocsánatot kérni, mert túl hangosan gondolkodom. Ez lenne az utolsó dolog amit megtennék. Csak csendesen mentem mellette, próbálva semmire sem gondolni, hisz az egyik fele a dolognak az volt, hogy kiolvassa fejemből mire is gondolok, a másik meg az, hogy nem figyelek, és a végén elcsúszom, s alaposan megütöm magam, és az nem lenne éppen a legjobb kezdete, vagy éppen befejezése a napomnak. Körbeforgattam szemeimet, majd lenéztem kabátomra, és elfintorodtam. Én aztán ügyesen megoldottam a dolgot. Kávés lettem, s ha nem iparkodom, annyira beivódik az anyagba, hogy soha többé nem fogom tudni kiszedni onnan. *
-Tudod, be kell vallanom, igazad van... ha nem szedem ki a foltot, akkor beleszárad, és dobhatom el a kabátom.
*Azt persze nem tudtam hova is kellene mennem. haza, vagy hozzá... hát, ha jobban meggondolom, akkor inkább haza mennék, hisz otthon tényleg otthon vagyok, és nem egy idegen házában, ahol még egy ideig elmenni sem tudnék, ott ragadnék, amíg meg nem szárad a kabátom, de ez az én szerencsétlenségem lenne, s nem pedig az övé. Játékos volt hangja, mikor megkérdezte hova menjünk, én mégis egy kicsit furcsán pillantottam fel rá. Nem tudtam hova kellene, még mindig sem. Míg gondolkodtam, kicsit erősebben fogtam meg karját, hisz egy nagyobb jégfolton mentünk keresztül, s csak reménykedni tudtam benne, hogy nem csúszik meg a lábam, s nem ülök seggre. *
-Benne vagyok a kávéban...de előbb lecserélném a kabátom. Kicsit égő így végigmenni a városon, miközben egy hatalmas nagy folt éktelenkedik rajtam...*egy kicsit elvörösödtem*

-Emiatt ne zavartasd magad így is csini vagy.
Kacsintva mosolyog maga elé és odafigyelve sétálnak át egy nagyobb jégtömegen, felkészülve, hogy szükség esetén megtarthassa a csúszkáló leányzót.
-Akkor indulás hozzád. Viszont ebben az esetben…. Neked kell vezetned engem.
Vett egy pillantást társára és könnyed lépéseivel követi vezetőjét. Nem hitte volna, hogy meglepetések is érheteik a mai napon. Főleg, hogy ilyen kellemes meglepetés ami még jobban feldobja amúgy se rossz kedvét. Alig várja, hogy válthassanak pár szót, roppantul kíváncsi természetű, főleg ha fajta belűről van. Talán beszélgethetnének a nő lakásán is és talán ha nem ellenkezik a kis macskanő talán több is lehetne. Futott át James agyán, hiszen milyen egy kiéhezett férfi mikor egy vonzó nő társaságába sétál? Szabad kezével dörzsölgetve orrát tereli el figyelmét a gondolatról, hiszen egyúttal macskája is régen hált, ami veszélyes is lehetne a nőre nézve, ha James nem tudna bánni doromboló állatkájával.