Irodaépületek

Lyn

Változásokon mentem keresztűl. Tudtam, ezt meg kell tennem, ha nem akarok lebukni. Ha nem akarom veszélybe sodorni a dolgokat, ha tényleg rács mögé akarom dugni a pasast. De addig játszani kell a szerepem, és figyelnem kell arra hogy ne süllyedjek le olyan mélyre.
Reggel első dolgom volt átfestetni a hajamat. Voltam már párszor szőke, és mindig ugyan azt az álruhát húztam magamra. Ugyan úgy mutatkoztam be, s mindig ugyan az volt a foglalkozásom. Hiszen ki ne akarna egy fegyverkereskedővel jóban lenni? Szinte mindenkinek álma volt egy ilyen ismeretség.
Várakozón álltam odakint, kezemben mobilommal, mit zsebembe tettem. Hála a modern tecknikának, olyan lehallgató készülék használatára volt már lehetőség, hogy biztosan nem veszik észre, s elfért a fülemen. Fülbevalóként. Hát igen. Előnye a technikának.
Órámra pillantottam. Reméltem a lány eljön.
Hogy tegnap elválltunk egymástól, furcsa érzések kavarogtak bennem. Úgy gondoltam, nekem ennél jobban nem szabad belebonyolódnom a dolgokba. Nem szabad arra gondolnom, hogy ezt más is ugyan úgy megteszi. Nekem mégis egy bizonyos pontig akkora bűntudatom volt, hogy egyszerüen nem tudtam vele mit kezdeni. Mintha bűnt követtem volna el azzal, amit előző éjjel tettem. Hiszen a lány jóval fiatalabb volt nálam, de az agyam egyszerüen kikapcsolt. Mintha nem is én magam irányítottam volna.
Megcsörrent telefonom. Magamelé emeltem, hogy megtudjam nézni ki hív. A kapitányságról hívtak.
-Na jó...ez azért túlzás...-morogtam, majd néhány pillanat múlva felvettem a telefont.
-Hello édes! Úgy hiányoztál!-szóllalt meg egyik munkatársam hangja a vonal másik végén.
-K*pd be Durante!-sziszegtem, majd körbe pillantottam.-Na mit akarsz?
-Csak megkérdezni merre vagy...
-Mért? Tán elvesztetted a fonalat?-kérdeztem vigyorogva, s nekidőltem az épület falának.
Egy sötét farmer, egy fekete kapucnis pulcsi, és a szokásos motoros kesztyűm volt rajtam. Szerettem, hisz ezzel igazán el tudtam vegyülni, s csak egy kölyöknek néztek. Főleg a szőke fűrtjeimmel.
-Nagyon vicces vagy. De komolyan...
-Majd megkapod a beszámolóm. Ne félcs mami! Jó leszek!-azzal bontottam a vonalat, s kikapcsoltam a telefonomat. Nem akartam hogy zaklassanak. Nem vagyok abban a formában, hogy ezt elviseljem.
Körbe tekintettem, majd órámra pillantottam. Már vártam a lányt. Akartam találkozni végre az apjával, s a bizalmába akartam férkőzni.

* Gage-el ellentétben neki nem volt bűntudata , de azzal nem volt tisztában hogy volt. Nem csináltak semmi törvénybe ütközőt , csak jót szórakoztak mind ketten , legalábbis Lyn. Megfogadta amint betölti a tizennyolcat befesti a haját szőkére. Apjával fogadtak , hogy meg e csinálja. Hát majd pont ő ne merné. A tét egy kocsi volt bárki megtenné egy Merciért. Kora reggel az útja, persze a frissítő zuhany után, egyenesen egy luxus fodrászatba vezetett. Soha nem járt be olcsó helyekre , ha márt ennyi pénze van igazán megengedheti magának. Persze a pénzt most kivételesen ő kereste , utóbbi pár napban felcsúszott a sikeres modellek közé , a jövő hónapban van is egy munkája Párizsban. Elég szép kis summát ajánlottak neki , nem habozott elfogadta a munkát. Csak hát apja biztos nem fog repdesni az örömtől , hogy Európába kell utaznia. Kisminkeltette magát és késve felhívta apja sofőrjét. Autóban felvette nini szoknyáját és tűsarkúját , egy kivágott blúzzal. Mégis csak apjához megy. Kicsit késésbe volt , de cseppet sem érdekelte. Szeret mindenhol stílusosan és szépen megjelenni. Nagyon ideges volt apjával való találkozása véget , a kocsiban elszívott egy füves cigit. Ami hát valljuk be elég jó kedvre derítette. Persze a törvény tiltotta , de Lyn soha nem szokott foglalkozni a törvénnyel, ahogyan apja sem. Mikor megérkezett feltett napszemüvegjét és kiszállt a kocsiból. Gage persze márt ott várta . Próbált nem vigyorogva oda érni hozzá. Elég beszívott , apja majd csak röhög rajta egyet vagy észre sem veszi. *
- Helló .. bocsi a késésért! * Szabadkozott nevetés közben. Aztán végig nézett rajta. Valami furcsa volt neki , de agya túl lassan dolgozott a fű hatására , hogy feldolgozza. Aztán mégis eljutott neki.. Szőke lett a haja neki is. *
- Milyen szöszi lettél , nézzenek oda! Na gyere apám márt vár minket! * Nevetett még egy sort és be ment az épületben. Mindenki hangosan köszönt neki , és jó páran össze súgtak , hogy vajon most be van lőve vagy csak simán ivott? Ő persze nem is vette figyelembe aki értelmes volt annak vissza köszönt. Úgy vonult be akár a színpadon lenne , csak egy volt a bibi. Arcáról a mosoly nem fagyott le. Oda ért a lifthez és megnyomta a gombot.*

Mikor megláttam szőke fürtjeit, elmosolyodtam. Persze az is feltűnt hogy nincs magánál teljesen. Igazság szerint, nem is vártam volna mást tőle. Egy egészen kicsit sem gondoltam másra. Tudtam, hogy képes megtenni akármit, és most meg is tette. ismertem jól, habár ő szinte semmit sem tudott rólam, csak a második nevem. Se vezeték név, se semmi. Csak én magam voltam, legalább is majdnem én magam.
-Szia. -ismét elmosolyodtam, s tekintetem rá emeltem.-Klassz frizura.
Elhallgattam, majd néhány pillanattal később, mikor megjegyezte, milyen szőke lettem, elmosolyodtam újfent.
-Kösz... eredeti hajszín...már untam a másikat. Úgy úgy nézek ki, mint valami barom...mindig is ez marad az igazi.-magyaráztam, majd mikor lépkedett előttem, tekintetem akaratlanul is formás idomaira siklott. Zsebre tettem kezem, s úgy mentem mögötte, talán mint valami pulikutya, aminek néztek az emberek. De ha valaki egy csodás nő után lépked, abban nincs sem szégyellni való. Még akkor sem, ha van pár év korkülönbség. Most nem önmagamnak látszottam. Olyan voltam, mint valami suhanc. Pedig aki ismert, s hallotta már nevem, az tudja, nem vagyok egy utcagyerek. Komoly ember vagyok, komoly háttérrel. Ami igazán szépen el is van rendezve.
Követtem őt a lift felé, s mikor megnyomta a gombot, megálltam, s vártam hogy megérkezzen a felvonó. Nem szóltam semmit sem. Tudtam, nincs értelme a szavak fecsérlésének. Nincs értelme csak úgy dumálni a semmiről, vagy a tegnap történteket feleleveníteni.
Amint megjött a lift, megvártam hogy beszálljon, majd én magam is megtettem, s nekidőltem annak falának. Kezeim még mindig zsebemben voltak.

* Szeretett beszívni mindig is , ha most nem lenne bizonyára a gyomra morzsányira szűkült volna az idegességtől. Apjának soha nem felel meg és ezt nehéz feldolgoznia. Ebben az állapotban minden annyira könnyű, még a világot is más ként látta. Olyan akár folyton a víz felett lebegne. Kivételesen nem mosolygott komoly képpel nézett Gage-re, aki ezzel a hajjal úgy festett mint egy angyal. Az anyag hatására azt is képzelte , hogy egy angyal áll mellette. Meglepődve bámulta hatalmas szárnyait, és testét körbe árasztó fényt. Úgy állt ott , mint aki valamiféle csodát lát. Ámult, közben sokan felfigyeltek rá az épületben hogy valami ismét nincs rendben Lynnel. Lift megjött beszállt miután a férfi illedelmesen előre engedte. Fel tekert egy göndör szőke tincset ujjára és úgy figyelte ahogyan egyre feljebb mennek. Drog hatása csak rosszabbodott. Nem tudta elválasztani a valóságot a képzelődéstől. Minden látomás annyira valós volt, ki nem hitte volna el. Kibillent egyensúlyából tökre azt hitte , hogy a lift megmozdult és zuhan. Leült a földre és fejét a térdére tette. Fuldokolni kezdett az ijedségtől, szíve a torkában dobogott. Megállt a lift és észbe kapott. Értetlenül bámult a kitárult ajtó elé. Hátra sem mert nézni a férfire. Lassan felállt és elindult apja irodája felé, mintha az előbb semmi sem történt volna. Oda illegett billeget az ajtó elé és határozottan benyitott. Jobb most túl lenni rajta. Be várta a férfit. Utána becsukta az ajtót, az ismerős irodát szemügyre vette. Ez második otthonának számított. Mégis valami rossz előérzete van. Közelebb ment apja asztalához, apja nem is köszönt minden hozzá szólás nélkül oda lépet és farkas szemet nézett lányával , idegen férfit gúnyosan felmérte. Szokásos Armani fekete ing volt rajta , kezében pedig a jól ismert méreg drága kubai szivar díszelgett. Hirtelen hatalmas pofont kevert le Lynnek. Minek hatására lefejelte az asztalt. Kép és a hang ki esett neki, homloka vérzett mire oda kapott. Fel sem tudta fogni mi van , vagy mit tehetett amiért ez érdemelte. Talán rájött , hogy be van szívva? Aztán csak azt vette észre apja furán bámult rá és mondott is valamit, miközben ő sikongat. Rá kellet jönnie az előbbi jelenet meg sem történt csupán megint képzelődött.*
- Le kell ülnöm...nem érzem jól magam...

Nyugodtan ácsorogtam liftben. Semmi sem zavart meg, egészen addig, amíg a lány nem rogyott a lift padlózatára, s nem támasztotta fejét a térdeinek. Szemöldököm összeszaladt, s úgy pillantottam rá. Csak álltam ott, mintha mi sem történt volna. Tudtam hogy beszívott, és hogy nincs teljesen képben, de nem érdekelt a dolog. Így legalább nem fog fel semmiből semmit sem. Mindennek megvan a maga ideje, és ennek most jött el. Végre elkapom azt a barmot, rács mögé ültethetem, és az itteniek boldogok lehetnek.
Mikor megállt a lift, a lány után egyből én is kiszálltam, s lazán mentem utána, mint akinek semmi dolga nincsen. pedig volt. Nem is akár milyen. Fontos feladat, amivel engem bíztak meg.
Mikor a lány benyitott oda, mentem vele. El sem hagytam egyetlen pillanatra sem.
Apja előtt aztán megálltam, mereven meredtem rá, majd éppen köszönni akartam neki, mikor Lyn elkezdett üvöltözni. nagyokat pislogtam, s alig bírtam megállni, hogy ne rohanjak oda hozzá. De még is türtőztettem magam. Nem akartam lebuktatni magam mindjárt az elején.

* Apja egyből rájöhetett mégis mi baja lányának mert olyan ideges lett hirtelen tekintete , szinte ölni tudott volna a szemeivel. Lyn nagyot nyelt és kihúzta az egyik kényelmes fotelt , majd bele huppant. Lábai keresztbe tette és próbált a valóságra összpontosítani. Kezeit ölébe ejtette próbálkozott nem vihogva apjára nézni. Annyira vicces volt neki minden, vissza kellet fojtania a nevetését. Apja csak nyugodtan lustálkodott méretes bőr székében és az asztalán lévő kristály hamutartójába tette szivarját. *
- Szia Lyn.. Látom megint szépen nézel ki! Nos ide figyelj, ha még egyszer bemersz jönni az irodába ilyen állapotban , akkor ígérem úgy megverlek , hogy az a múltkorit is túl fogja szárnyalni! Világos voltam?
* Lyn csak bólintott. Fenyegető mély hangnem megette hatását. Szeme könnybe lábadt. Múltkori verés emlékei még mindig ott élnek elméjében. Keze és két bordája is eltört, jó pár hétig kórházban volt és autó balesetre kellet fognia. Nem szeretne még rosszabbul járni , elég volt a múltkori is. Szörnyű milyen kegyetlen apja van és hogy retteg tőle saját gyermek,. És az a legrosszabb , hogy ezt még a férfinak is hallania kellett. *
- Apa! Szeretném neked bemutatni Gaget! Van valami üzlet ajánlata..
* Kissé felé fordult és nem szólt semmit tudta most jön az a rész amikor távoznia kell. Nem húzta sokáig az időt bátorítóan oda mosolygott rá és kiment az ajtó elé. Persze mindig is kíváncsi természet volt fejét az ajtónak döntötte, fülét oda nyomta és hallgatódzott. Tudni akar apja minden új piszkos ügyéről. Elvégre ezzel akár zsarolhassa is.*