Wong Fürdő- és Bordélyház

* Mostanában eléggé elfoglalt volt, és persze a bulik miatt is fáradt volt. Néha azt sem tudta hogy hol is van pontosan. Kellett neki egy kis lazítás, és persze a szokásos kényeztetésről sem akart lemondani. Autójával a kínai negyed felé fordult, majd leparkolt a Wong fürdőnél. Persze tudta hogy a hely bordélyházként is funkcionál, de nem igazán érdekelte. Egy kis kenőpénzért a tulaj nem említette meg senkinek hogy ő is idejár. Persze nem a szexuális szolgáltatások miatt. Bár attól még figyelte hogy mik történnek ott. Gyakran meg is lepődött rajta, hogy egyes...magas pozícióban lévő férfiak miféle szórakozásokat kedvelnek.
Fejére kapucnit húzott. Nem akarta hogy felismerjék. Ám azt mindenki láthatta hogy egy nő sétál be, de mást nem. Elfordult a személyzeti bejáró felé. Besétált az öltözőbe, és átöltözött fürdőruhára. Elment egy masszázs szobába, hogy kellően ellazuljanak az izmai. Haját feltornyozták, és a masszázs végeztével, a szauna felé sétált. Belépett a gőzbe, és csak nagyon halványan látta a bentlévők körvonalait. Kényelmesen elhelyezkedett az egyik padon, és hátát kitámasztotta. Méregtelenítés, hatásos. Utána pedig egy jó hidegvizes medencébe megy. És újra embernek fogja magát érezni. Lehunyta a szemét, és élvezte a fojtogató hőséget.*

* Élvezte a gőz által nyújtott ellazulást, bár néha úgy érezte hogy leolvad róla a bőre. Szerencsére semmit és senkit nem látott. Bár néha 1-1 hangfoszlányból rájött hogy néhányan miért is jönnek ide. Hiába ha valaki szexelni akar, akkor bármilyen hely megteszi. Csendesen figyelt, és az elmúlt napokon gondolkozott. Jól átverte azt a fickót a sztriptíz bárban. De így jár az aki idegenre bízza a cuccait. Nem igazán volt lelkiismeretfurdalása miatta. Aki ennyi pénzzel mászkál, nem lehet csóró fazon. Viszont már nem igazán emlékezett rá hogy ki is volt az. Csak hogy Rafael Blackstone-nak hívták, és hogy katona. Remek. Legközelebb már az elnök tárcáját fogja magával vinni. Ezen mosolyogni kezdett. Nem is rossz ötlet. Úgy is unalmasnak találta mostanában a hétköznapokat. Egy kis balhé pedig feldobja mindenkinek az életét.
Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, és kicsit feljebb húzta magán a törölközőt. Nem zavarta ugyan ha látják ruha nélkül, a szakmájából adódóan már a fél világ látta lengén öltözve. Ekkor észrevette hogy valaki mellé ült, de a nagy gőztől nemigen látta hogy ki az. Érezte viszont hogy férfi. A jellegzetes férfiparfüm illatát nem tudta eltéveszteni. Az idegen megfogta a karját, és hozzászólt. Mostmár látta hogy ki az, és felismerte a hangját is.*
~Basszus! Egy ekkora városban, pont itt kell belefutnom!~
* Majd nyugodtan levegőt vett, nem zavartatta magát különösebben.*
- Nem vagyok zsebtolvaj, maga hagyta ott a cuccait, ha nem én vittem volna el, akkor elviszi más - sziszegte neki - Engedje el a karomat!
* Tartotta vele a szemkontaktust. Nem félt tőle. Mégis mit tudna vele csinálni? Megveri? Húha. Nem igazán érdekelte az ilyesmi. Persze logikus hogy kéri a tárcáját, noha a pénze már nem volt meg. A férfi végre elengedte a karját, és ő óvatosan arrébb araszolt tőle. Ne olvadjanak össze mint valami kis párocska, meg egyébként is. Talán más körülmények között helyesnek találta volna a pasast, de ezek nem más körülmények voltak.
Felállt, és elindult kifelé, kicsit talán feltűnően gyorsan. Becsapta maga mögött az ajtót, és a medencék felé szaladt. *
~ Menjen a fenébe ez a Rafael! A tárcája kell? Majd megkapja! ~
* Belefutott az egyik ott dolgozóba, és ránézett. Nem akart a férfiba megint belefutni.*
- Figyeljen, ha egy magas barna hajú férfi keresne, mondja neki hogy másfelé mentem, rendben?
- Igenis kisasszony. Valami baj van az úrral?
- Igen. Tudja, perverz, és én nem akarom hogy zaklasson.
- Gondunk lesz rá! Azt mondjuk majd hogy másfelé ment.
- Köszönöm.
* Rámosolygott és folytatta útját lefelé. Onnan még mindig könnyebb az öltözőkhöz jutnia. De így le kell mondania a hideg vizes fürdésről. Na majd a zuhanyzóba. A férfi miatt nem zavartatta magát. A dolgozók máshová fogják terelni úgy is. Akkor meg miért ne úszhatna egyet? Így ledobta a törülközőjét és fejest ugrott a medencébe. Nagyon jól esett neki a hideg víz. *

* Lassan úszta a hosszakat, és észrevette hogy egy nő őt bámulja. Kiúszott a medence széléhez, ahol a másik ült, és rámosolygott.*
- Megtudhatnám miért bámul engem?
- Csak azon tanakodom, hogy izé..lehet hogy önt láttam az egyik magazinban.
- Nos, az könnyen előfordulhat.
- Az apja zenész volt nem?
- De igen, az volt. - szomorodott el egy kicsit - Már meghalt egy ideje.
- Tudom, és sajnálom. Szóval maga modellkedik?
- Igen. Mivel a zenéhez sajnos nem értek. Elklimpírozok gitáron, de az édeskevés. Na és maga? Mivel foglalkozik?
- Fotós vagyok.
- Az nagyon jó szakma. Engem is érdekelt egy időben.
- Jó bizony. De most megyek, még elő vagyok jegyezve egy masszázsra.
- Rendben, örülök hogy találkoztunk.
* A nő elment, ő pedig tovább lebegtette magát a hideg vízben. Egyébként sem díjazta a nyarat túlzottan. Mindenhol meleg volt. Hallotta hogy valaki a medencébe ugrik, de nem igazán érdekelte. Végül is nyilvános helyen volt. Ekkor érezte meg a kezet a vállán. *
- Maga mindenhol ott van?? - fordult vele szembe - És tudja, nagyon nem szép dolog mások beszélgetéseit kihallgatni! Ártatlan lányokat zaklatni pedig végképp nem! - a szemébe nézett- Mondja ha éppen a zuhanyzóba lettem volna oda is bejött volna? Tudja mit, inkább ne válaszoljon.
* Hátrébb úszott a férfitól. Túlságosan közel volt hozzá, és ő csak akkor szokott ilyen közelségbe kerülni férfiakkal, ha mást is akar tőlük. *
- Szóval a tárcája kell mi? Hát akkor közlöm, hogy momentán nincs nálam. Láthatja hogy épp semmi olyasmi nincs rajtam amibe tehetném.De rendes leszek, elküldöm magának. Így már boldog? - nézett rá várakozóan majd felnevetett, és egy hirtelen ötlettől vezérelve lefröcskölte vízzel a férfit, majd elkezdett kifelé úszni a medencéből. Igaz az másodlagos hogy nem tudta a férfi címét, de hát fontos ez? Csak pár irat volt benne, és a világon minden pótolható.*

* Ahol lennie kell mi? Kicsit furcsa ez a sok véletlen ahogy ők ketten találkoznak mostanság. Először egy sztriptízbár. Ígéretes, most pedig egy bordélyház. Legközelebb mi fog jönni? Már persze ha lesz legközelebb. Mert annyit felmért magában hogy ez a férfi különös. Furcsa a kisugárzása van, és valahogy olyan csavarosan gondolkozik mint valami rendőr. Különben bevált volna a kis terve, hogy szépen elküldik a férfit a másik irányba, ő pedig vígan elment volna innen. Persze keresztülhúzta a terveit.
Hallotta a férfi nevetését, de nem nézett rá vissza. Remélte hogy jót fog magának úszkálni, ő pedig...nos...megy a dolgára. Azaz csak menne, mert megérzi magán újra a karokat, és a súlyt ami hátrahúzza. Még jó hogy megtartotta magát, és a férfi esett a vízbe. Teljesen meglepődött, majd felé fordult.*
- Jó, akkor majd odaadom valahogy. Csak nem a bordélyházba való hitelkártyája van benne? - nézett rá pajkosan - Ejnye, huncut fiú!
* Nem zavarta hogy a másik idősebb volt nála. Már épp ki akart bontakozni az ölelésből, amikor valami idióta beugrott mellettük, és Ralf elveszítve egyensúlyát mindkettőjüket a vízbe rántotta. Feljött a vízből és letörölte arcáról a vizet. A másik testéből különös melegség áradt, amitől furcsán érezte magát. Ez nem volt jó jel. *
- Mi a fene? Randira hív? Tudja mit, ha már ilyen kedvesen bókol, akkor elmehetünk. De maga állja a cehet. - mosolygott rá gonoszkásan - Így tartja az illem. - felnézett rá, és visszalökte a medencébe, majd felnevetett - Nos szivi, akkor a bejáratnál találkozunk, és siess, mert nem szeretek várakozni.
* Lassú léptekkel elindult az öltöző felé, ahol előbb lezuhanyozott, majd megszárította a haját, megtörölközött, és felöltözött. Megint a személyzeti vonalon ment ki az épületből. Testre simuló farmert, és egyszerű nyakbakötős felsőt viselt. Különös, ma tiszta volt teljesen. A férfi valahogy kiverte a fejéből a kis szórakozását. Furcsának találta, de nem foglalkozott vele. Csendesen várakozott kinn, és kezdett begurulni. Ha nem siket Ralf, akkor be fog menni érte. Akárhol is tartózkodjon. *

* Már egy ideje kint ácsorgott, és kezdett az idegesből, dühösbe átmenni. Nem elég hogy a férfi orvul rátört a szaunázás közben, aztán az úszása közben, még meg is váratja. Megérdemelné hogy itt hagyja a fenébe, és az igazolványát kidobja az első kukába. Ám az nem igazán ő lenne. Ezért fogta magát és visszament az épületbe. Nem igazán érdekelte hogy mit fognak szólni hozzá a bentlévők, ám roppantul rosszul tűri hogy ha szórakoznak vele. És akárki is valójában ez a Rafael Blackstone, még megemlegeti ezt. Sietősen szedte a lábait az épületen belül, amikor egy nő megállította. Már épp azon volt hogy leordítsa a fejét, hogy hagyja már végre békén. *
- Jó napot kisasszony! Megtalálta a férje?
- A micsodám?
- A férje. Magát kereste nem rég.
- Ja, hogy ő! Persze, megtalált. Most őt keresem.
- Az öltöző felé láttam menni. De oda ön nem mehet be...
- Nem-e? Na, azt majd meglátjuk! Ha ön nem mondja el senkinek, én sem fogom.
- Rendben...nem szólok senkinek semmit! Egyébként nagyon helyes a férje, önök igazán szép pár!
- De még milyen!
* Az öltöző felé vette az irányt. Egyszerűen benyitott. Elsőre nem találta meg akit keresett. Több meglepett tekintettel is találkozott, de célirányosan csak egy valakit akart látni. Egy pár szekrénysorral arrébb meg is látta. Nem ment oda hozzá. Azt azért nem. Táskával álldogált, látszólag kényelmesen. Elővette a férfi tárcáját és az egyik padra dobta.*
- Elnézést hogy megzavarlak itt a kényelmes szórakozásodban, de tudod mit? Várjon rád a nyavalya! Ott a tárcád, és legyél boldog! Remélem több ilyen véletlenhez nem lesz szerencsém. Maguk meg ne bámuljanak már rám mint valami ufo-ra, nem láttak még nőt??
* Ezzel megfordult, és kiviharzott az öltözőből. Felidegesítette magát teljesen. *
~ Még hogy enni mi? Hogy én mekkora egy hülye idióta vagyok! Tudja hogy ki a halállal szórakozzon! Van nekem jobb dolgom is annál minthogy egy hapsira várjak kinn mint valami pincsi! Különben sincs közöm hozzá!~
* Kisietett az épületből, és szíve szerint felgyújtotta volna az egészet. Nem szerette az ilyeneket. De ő is hülye volt, amiért elfogadta az ajánlatot. Sietősen sétált el a fürdőtől, na most igazán szüksége volt a kis adagnyi fehér porra ami a táskája mélyén lapult. Attól majd jobban fogja magát érezni, és elfelejtheti ezt az egész napot, mindennel és mindenkivel együtt.
Lelassította lépteit, és csak szemlélte a kínai negyedet. Nem sokszor szokott erre járni. Leült az egyik padra, és rágyújtott. Ráérősen szívta a cigijét, és elgondolkozott hogy talán hívnia kéne egy taxit, és azzal hazamenni. De valahogy még nem akaródzott neki visszamenni a belvárosba. Csak sétálni akart egy kicsit. Ezért felállt, és csak úgy céltalanul ment tovább.*

* Ráérősen sétálgatott. Magassarkúja kopogott a betonon. Agyát kiürítette, már nem igazán maradt benne semmi gondolat. Gyakran csinált ilyeneket, ha valami zavaró vagy bántó dolog támadt körülötte. Nem szerette a problémákat. Sem az olyan embereket akik furcsa dolgokat váltottak ki belőle. Az ilyenek érzésekhez vezettek, és őt nem érdekelte az ilyesmi.
Ekkor hallotta meg a férfi hangját. Megállt, a másik pedig elé került. *
- Aztán mire lenne az jó ha tudná a nevemet? Nem vagyunk se barátok, se szeretők. És az őrülteket jobb nem megismerni - mosolygott keserűen - De ha annyira érdekli Roxie-nak hívnak.
* Nem szerette a teljes neves bemutatkozást, mert szintén feleslegesnek találta. Egyébként nem érdekelte hogy ki hogy nevezi, mindenki valami becenevet aggatott rá. Elvolt ezzel is.
A következő szavakon megint kezdett dühbe gurulni. Ez a fickó nagyon értett hozzá hogy két szóval kilőjje az agyából a nyugalmat. *
- Egy kicsit??? Majdnem fél órát szobroztam egy bordélyház előtt, mint valami pincsi!! Egyébként bementem maga után. Nem jöttem el egy szó nélkül!
* A másik is hangnemet váltott. Aztán csak úgy hátat fordított neki, és elsétált. Még ő fordított hátat neki??? Itt ő volt most a sértett fél, és nem fordítva. Nem látott a dühtől. Gyors léptekkel a férfi után ment, és elkapta a karját, kényszerítve hogy álljon meg.*
- Ne merészeljen nekem még egyszer hátat fordítani! Lehet hogy a katonáira ez hat, rám nem. - meglepődött hogy azt mondta neki hogy meg akarja ismerni - Miért akar engem megismerni Rafael? Mi a fenét lát bennem? Nem lennék túl jó hatással az életére. - lépett hátra, elengedve a férfi karját - De igaza van, megyek is.
* Hirtelen ötlettől vezérelve, lábujjhegyre állt, és megcsókolta a férfit. Csak egy kíváncsi volt hogy tényleg olyan puhák-e az ajkai, mint amilyennek tűntek. Kit érdekelnek az elvek?
Közben leintett egy taxit, és amikor az megállt, elvált a férfitól.*
- Viszlát, maga dilis! - intett neki, majd beszállt a taxiba, és elhajtottak.