Sikoly Club

*Mikor világossá vált számomra, hogy a család nem csak nálam tabu, kissé megnyugodtam. Úgy gondoltam, hogy ezek után a családra nem fog visszatérni, így megválaszolhatom a munkaügyi kérdést. Hisz ha itt akarok élni, mindenképp szükségem lesz egy munkára...
- Nem, nem vagyok egyetemista, de munkám sincs. Csak ma érkeztem New Yorkba, szóval még se munkám nincs, se fedél a fejem felett. - Itt megálltam egy pillanatra. Hogy én milyen hülye is vagyok! Elrohanok New Yorkba, a világ valószínűleg legnagyobb bűnözéssel bíró városába, és inkább beülök iszogatni vadidegenekkel, mint hogy keressek egy helyet, ahol meghúzhatom magam? Viszont, ha már így alakult, rákérdezek, hátha tudnak munka vagy szálláslehetőséget.
- Szóval, jelen pillanatban munka és szálláskereső vagyok. Nem tudtok valami olcsó, de mégsem baromi lepukkant helyet, ahol bérelhetnék szobát? Illetve valami munkalehetőség sem ártana, ha tudtok ilyet. - mosolygott, és belekortyolt az italába.

*Elképesztően örültem, hogy nem ragaszkodtak annyira a farkasos témához. Nem közölhetem a fél világgal, hogy hoppá én épp az vagyok. Mikor Russel közölte, hogy neki egyéb okok miatt zavaros a családja, úgy dötöttem nem kezdem el fejtegetni, hogy miért is. És ha őszinte akartam lenni annyira elképesztően nem is érdekelt. A kérdésre, hogy kérünk e valamit, csak bólintottam.* -Egy ásványvizet esetleg. *Mondtam egy aprócska félmosollyal, majd mikor Russel elment telefonálni csak elmosolyodtam. Nem igazándiból zavart. Mikor azonban Rachell elkezdte mondani, hogy most jött New Yorkba majdnem elnevettem magam.* -Hm...mostanában csak új new yorkiakkal futok össze. *Mosolyogtam rá, majd egy nagyot kortyoltam az ásványvizemből. Elgondolkoztam a kérdésén, majd a világ legjobb ötlete jutott eszembe. Intettem a pultosnak aki egy vigyorral lépett oda hozzám.* -Mit szeretnél drága?
*Hangja nyugodt volt.* -Hátt, figyu Pete, ugye valamelyik nap mondtad, hogy van egy szabad állás itt. *Erre csak szélesebben vigyorgott a srác.*
-Talán mégis érdekel? *Kérdezte mosolyogva.* -Jah félreértesz, elég sok így is a dolgom, de azt hiszem megtaláltam a megfelelő személyt. *Itt Rachellre mutattam.* -Ohh, hát ez jó hír. Még nem találtunk senkit, legalábbis a főnök még nem, és rám bízta a dolgot. *Elmosolyodtam.* -Ez remek hír. Hidd el csak felszolgálnod kell, jól fizetnek, a társaság is jó, ráadásul ha valami gáz lenne, gyakran járok ide. *Mosolyogtam biztatóan a lányra.* -Ha gondolod akkor holnap be is jöhetsz aláírni a papírokat. Ha Lia ajánl, akkor nem lehet gond.*Mondta Pete a nőnek, majd mivel hívta egy vendég, csak bólintott és elment.*
-A szállás viszont már nehezebb ügy, de ha gondolod akkor elkísérlek kicsit később és segítek keresni valamit. Ne mászkálj ilyenkor egyedül, hidd el, veszélyes lehet. *Ezt tapasztalatból mondtam. Nem is tudom miért akartam neki segíteni, de hát nem baj, ez bennem volt. Általában bunkó voltam, de mégis nyitott, és a segítő szándék megvolt bennem, főleg mert kompenzálni akartam azt, hogy annak idején velem nem törődött senki és meg sem fordult az emberek fejében, hogy segítsenek.*

*Russel hallgatott hisz Lia intézkedett a munka ügyben.*
– Ó nos ha Lia munkát intéz én, tudok szállást intézni.*Szólt majd hallgatott aztán így folytatta. *Ha akarod én a kastélyszállóban, veszek ki neked szobát. Nem kerül neked semmibe majd én, fizetem.
*Mondta, majd hallgatott és italába ivott. Elég késővolt de Russel el volt így nem ment el. Nem volt oka rá hisz más nap nem volt dolga így több ideje volt maradni, mint máskor.*
–És férj gyerek?*Kérdezi tőlük,persze nem tűnnek ők anyáknak se feleségnek. De ki tudja, előfordulhat, na persze nem akar semmi rosszat a hölgyektől csak kíváncsi. Ilyen a természete.*

*Nem akartam hinni a fülemnek. Túl szép volt a dolog, hogy igaz legyen. Minden kisgyerek el szokott néha játszani felnőtteket különböző munkakörökben. Akkor most én leszek a doktor bácsi, vagy az ellenőr a buszon. Nekem ezek közül mindig is a pincéresdi tetszett. Bár az tény, hogy soha nem is gondolkodtam rajta, hogy ilyen téren akarok elhelyezkedni, most, hogy előttem állt a lehetőség, igazán tetszetősnek tűnt. Egyébként is, ha belegondolok, manapság nem olyan könnyű munkát találni. Ha ezt most visszautasítom, ki tudja, mikor lesz új lehetőségem.
- Nem is tudom, mit mondjak... Nagyon szépen köszönöm! - mondtam, és elmosolyodtam. Talán a társalgás alatt ez volt az első őszinte mosolyom. Körülbelül öt perce találkoztunk, ennek ellenére Lia tényleg segíteni akart. Úgy éreztem, tényleg számít neki az, hogy mi van velem, velem, egy vadidegennel, akit csak most ismert meg. Az ilyen ember rossz nem lehet.
Russel ajánlata szintén meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ő is ilyen segítőkész lesz. Azonban ez a hely túlságosan is drágának hallatszott, hagyhatom, hogy ennyi pénzt rám áldozzon?
Lassan ólmosodó végtagjaim tudatták velem, hogy hagyhatom, így Russel felé fordultam:
- Az nagyon jó lenne. És, bár nem szeretném megszakítani ezt a szép estét, de elég fáradt vagyok, ha lehetne, lassan el kéne indulnunk...

-Ugyan, nincs mit, csak eszembe jutott ez a lehetőség. *Mosolyogtam a nőre , majd mikor Russel közölte, hogy ő szerez szállást, csak bólintottam, bár nem tudtam mennyire jó ötlet egyedül elengedni vele, bár talán nagyobb biztonságban van két ember egymással, mint egy ember egy farkassal. *
-Nah ez jó hír. *Jelentettem ki Russel felé fordulva, majd kértem még egy ásványvizet. A kérdésére csak felvontam a szemöldököm.* -Nem, nincs se férjem se gyerekem. *Vontam vállat. Sosem gondoltam magam olyan típusnak akinek valaha is gyereke lesz vagy ilyesmi, na így meg aztán pláne nem. Emberként is abszurdnak tűnt ez a dolog, így farkasként meg méginkább.* -Rendben, én is azt hiszem megyek. Pillanat. *Kértem Pete-től egy kis papírt meg egy tollat és felfirkantottam rá a számom.* -Itt a számom, ha gond van hívj fel. De szerintem a szerződéssel nem lesz gáz.
*Aztán Pete felé fordultam.* -Jah Pete, ha jönne Jamie mondd meg neki, hogy álmos voltam szóval vissza mentem a kastélyba, és hogy siessen mert beszélnem kell vele. *Persze Pete-nek sejtelme sem volt a farkasokról, de mégis jóban volt a falka legtöbb tagjával. Úgy tekintett ránk mint valami furcsa család, de sosem kíváncsiskodott, Jamie pedig a falka oszlopos tagja volt, és sokat jártunk ide vele is. Pete csak bólintott én pedig Russelre majd Rachellre pillantottam.*-Akkor szép estét, és bizonyára még találkozunk. *Intettem nekik, majd elindultam kifelé, és hagytam, hogy gyorsan elnyeljen a sötétség.*
-