Jobb mint Otthon

*Az élet New York-ban teljesen más mint például Mexicoban,kicsit hiányzik neki az ottani puszta és forróság a kopár hegyek és a füstös ivók de túl kell lépnie hisz már rég ott hagyta azt az életet.Sok helyen járt azóta de valahogy mindig visszavágyott.
A napkorong már lemenni készült a horizonton,a városba érve egy kocsmát pillantott meg a neve Jobb Mint Otthon...találó név gondolta magában,itt találkozik majd az egyik ügyfelével.De előbb irány haza,családi házba költözött,még jó hogy Alexander befolyásos ember volt és könnyű szerrel szervált lakást magának....szeretni a magányt,nem kell neki a zsúfolt bérlakások tömkelege és a szmog.Miután újra nekivágott az útnak,előtte mindent be is csomagolt.Az autó csomagtartója tele volt illegális fegyverekkel és dobókésekkel,meg ezüst dobócsillagokkal.Az ürgének kellettek,egyedi megrendelés,soha nem kérdez csak elviszi az árút ő fizet és már ott sincs a környéken.
Leparkolt a kocsma előtt,kiszáll az autóból és rágyújtott egy jófaja amerikaira...hát igen..nem az a megszokott cubai..mosolyodott el aztán már a bejáratnál is volt.
Hangos férfi orgánumok csapták meg a fülét,tele volt a hely katonákkal,ekkora pech...pont ide tudott jönni..itt valami nem stimmelt.Miért pont ide kellett jönnie?és miért itt volt a találkozó.Nem tudta pontosan de nem is nagyon törődött vele,mindenesetre gyanakvó marad.Az ajtó csapódott és belépett a füstös helységbe,fekete bőr nadrágján megcsillant a gyér fény,western csizmája kopogott a fadeszkákon,kivágott bőr toppjában ami piros lakkal volt borítva nyöszörgött ahogy mozgott.A pult felé vette az irányt,fekete hullámos haja megereszkedve hullott a vállára,tetoválásai mind két karján beborították azt amit látni engedett.Árgus szemek néztek rá,füttyentgettek neki és mindenfajta szép kis jelzővel illették,meg hogy mit csinálnának vele ha kettesben lennének,vagy esetleg csoportosan.Oda sem figyelt,a férfiak nagy többsége ha abban a helyzetbe kerülnek fülüket farkukat behúzzák és iszkolnak tovább mint a kutyák.
A pultnál egy bárszékre ült le,kért egy whiskyt jéggel és csak figyelt.A pasast kereste a tekintetével de csak lesve nem feltűnően,inteni fog neki ha megjön és máris megis köttetik az üzlet ha mindent megbeszéltek.
Egy biliárdozó pasasra lett figyelmes,termete órási volt,izmos karjai megfeszültek ahogy lökött egyet a dákójával,talán a puszta kezével széttudná morzsolni a botot és még a golyókat is.Erre el is mosolyodott,túl sok célzás valami másik szerszámra ami a férfihez tatozik.Le sem vette róla a szemét,vonzotta a tekintetét,valami különös megfoghatatlan érzés.Nem tudja mi is volt az valójában de melegséggel töltötte el a szívét.*
-Rafael...a neve Rafael...-
*Szólalt meg halkan a pultos srác,lassan emelte rá a tekintetét.*
-Értem..szóval Rafael..-
*Ízlelgette a nevet és megdobbant a szíve,tetszett neki az érzés.*
-Igen...de jobb ha óvatos leszel...nem szokványos ember..-
*Nem értette miről beszél a srác de nem is figyelt rá csak a férfit nézte.Belekortyolt az italába,beleszívott a cigijébe aztán már nem Rafaelt nézte hanem kereste a pasast akivel üzletet fog kötni,már nagyon türelmetlen volt.*

*A kuncsaft sehol és ő már elég ideges volt,felnyakalta a whiskyt és kért még egy kört,egy újabb cigi a szájába és még mindig csak várt.Egy rakat fegyverrel rohangászik itt a semmi közepén és itt vár mint egy hülye picsa,gyűlölte mikor marionettbábúként kezelik.Rafael befejezte a játékot és a haverjaihoz ballagott,leült hozzájuk és beszélgettek,némi hangfoszlányt kapott csak el,de nem is érdekelte hisz nem az ő dolga volt.A férfi odasétált közvetlen mellé a pulthoz,kíváncsian fürkészte a vonásait de csak egy pillanatra mert az ügyfél megérkezett és nem egyedül.Megdobbant a szíve és rögtön hátat fordított nekik,ők nem ismerhették fel és azt sem tudhatták hogy nő,a vevő kap egy címet,elmegy és fizet,megkapja az árút aztán távozik.Ideges lett,nem egyedül jött,akkor nagy valószínűséggel kiakarják csinálni.Hát ebből nem nagyon esznek,gondolta magában.
A telefonja kicsörgött,az ügyfél volt az.*
~A büdös francba..a mobilom nem kapcsoltam ki.~
*A hájtaoerek ráfigyeltek és ő lassan fordult meg feléjük,gúnyos mosoly ült ara arcán.A fickók odasétáltak felé,egy táskában odacsúsztatták a lóvét,nem akarták bántani,nem értette akkor miért kell gardedám de az a lényeg itt a pénz.Kiment az autóhoz,megszámolta a pénzt,az cuccot odaadta a pasiknak majd ők távoztak.Ő visszasétált a pulthoz és felhajtotta a maradék whiskyét,kért még egyet és egy asztalhoz ült le egy távoli sarokban.Hátradőlt és lehunyta a szemét ráérősen beleszívott egy slukkot a bagójába.Nem is tudta igazán miért is maradt hisz elintézte amiért jött,lehet talán barátkozik a gondolattal hogy itt fog élni minimum két évig és azzal hogy amíg be nem indul az üzlet ő csinálja a piszkos munkát.Vagy lehet azért maradt hogy még egy kicsit nézze a férfit,Rafaelt akihez legszívesebben hozzáért volna,vagy csak megsimította volna azokat az erős karokat és azt a markáns arcot.Érdekelte a férfi,de csak egy kicsivel jobban mint a többi hímnemű egyed,szeretett játszani és győzni,de ha veszít az sem keseríti el,tudja mi a veszteség.*

*Éppen belekortyolt volna a kissé zavaros piájába mikor Rafael-nek ment egy böhöm állat,volt párszóváltás amit nem nagyon hallott.Aztán egy pillanat leforgása alatt kidobta a másik pasast az ajtón,nagy zúgolódás támadt,Tyra meg majdnem felnevetett amikor meglátta hogy akik beakartak jönni az ajtón hát éppen nem nagyon jött össze neki.Félre is nyelt egy kicsit ezért felköhögött,Rafael az ajtó felé indult utána szóltak de ő nem figyelt.Majd úgy döntött hogy ő oda szól neki,de aztán meggondolta magát ám azonban a szavak csak úgy kicsúsztak a száján.*
-Rafael....-
*Beleszívott egy slukkot a cigijébe,lábát keresztbe fonta és úgy nézte az izmos férfit.*
-Miért foglalkozik valaki ilyen papírpöcsökkel akiben teljesen más lakozik?-
*Hangja végigcsengett a csendben,mindenki ráfigyelt,a sötét sarokban csak a bőre csillogott és a szeme fénylett fel.*
-Tudod van egy zsidó közmondás..elég jól megtudják fogalmazni a dolgokat..vagyis úgy hiszem.Így szól...“Jobb egy bölccsel a pokolban, mint egy bolonddal a paradicsomban.”...Te melyik vagy erős Rafael?-
*Elhallgatott,az emberek a kocsmában mind őket nézték.Belekortyolt egyet az italába,a hamuzóban elnyomta cigijét és csak várt.várt hogy vajon mi fog történni.*

*Rafael nem fordult meg amikor megszólította őt,először azokra nézett akikkel egy asztalnál ült majd felé fordult és azzal a lendültette meg is indult az asztalához.
Léptei erőt sugároztak felé és amikor megállt előtte karba tett kézzel,hangja is mély volt és zengő furcsa bariton.
Amikor a nevét kérdezte egyszerre ült le az asztalához,gondolkodott egy pillanatig nem szólt csak nézett.*
-Tyra Joens..és a maga vezeték neve kedves Rafael?-
*Hajolt oda hozzá kicsit közelebb,nem akart ő tolakodó lenni soha nem volt szokása és beszólni sem akart csak így jött ki ez az egész.Felhajtotta a maradék whiskyét és érezte hogy neki már biztosan nem kell több,nem azért mert megártott volna neki hisz szégyen vagy nem de Mexicoban a tequila a menő...ott az a favorit.Hiányzott is neki a hazai íz,azért más országokban nem olyan mint otthon.Sok mindent kóstolt már de mindig visszatér a gyökerekhez.*
-Ahogy észreveszem hirtelen haragú Mr....-
*Hangja nem volt lágy,soha nem engedte el magát akár milyen helyzetben volt,mindig figyelt és csak pillanatokra lehetett őt kimozdítani a satuból.*
-Hamár idefáradt akkor beszélgethetnénk kicsit....-
*Mosolygott rá mostmár kicsit könnyedebben mint ahogy korábban.Érdekelte a férfi,de azt nem tudja megmondni miért.*

*Furcsa volt számára hogy Rafael mindig a szemébe néz de ő soha nem viszonozta azt,senki szemeibe nem nézett bele,általában mindenki száját figyelte és csak ritkán emelte fel a tekintetét.Valami miatt és azt nem tudta mi miatt érzett egy különös dolgot a férfiből kiáradni amit nem tudott megfejteni.*
-Honnan veszed hogy intelligens vagyok?Másodsorban az sem elhanyagolható hogy milyen helyen?Talán egy nő nem jöhet ide mondjuk csak úgy...nézelődni?-
*Majdnem felnevetett de mégsem tette,egyáltalán nem nézelődni jött és nem is azért hogy iszogasson és semleges dolgokról beszélgessen vadidegen férfiakkal,mondjuk nem nagyon gondolta hogy egy ilyen kaliberű férfival fog összefutni mint amilyen Rafael volt.A társai elég bunkóan viselkedtek,vagyis inkább úgy mint egy kis óvodás aki minden röhög..."Menj Pistike kérdezd meg Marikát homokozunk e együtt...nem nem mereeem.."Ez a kis párbeszéd különös átfedéssel fészkelte bele magát az agyába,vagyis is inkább elképzelte a jelenetet.*
-Ne nézz úgy rám mintha egy nagy adag fagyi lennék...Méregetsz...nem nagyon szeretem az ilyet Rafael Blackstone..-
*Felhúzta a szemöldökét majd felállt,odament a férfihoz és lehajolt hozzá.*
-Jó volt veled társalogni...de most sajnos mennem kell.-
*Egy puszit nyomott a férfi homlokára és végigsimított az izmos vállakon.Az ajtó felé sétált,a férfi haverjai mind őt nézték,az ajtóban visszafordult és kacsintott egyet majd a hűvös éjszakába lépett.
A hűvös északi szél vitte a tincseit mint egy pihe tollat a lágy nyári szellő.
Az autójához sétált és élvezte a látványt amit a csillagok nyújtottak amikor az égre nézett,szépnek találta és megfoghatatlannak.*

http://Folyt.köv.Szikla kastély.//

(Apaaaa)

* Viszonylag gyorsan elértek a külvárosba, és megálltak egy Jobb mint Otthon nevű kocsmaféleség előtt. Hát szó ami szó, nem volt éppen a királylányok kedvelt helye, de azért látott ő már ennél rosszabbat is. És ha ide kellett jönni, hát akkor ide kellett jönni. Nem könyörgött neki senki hogy kísérje el az apját. Amikor lefékeztek, leszállt a motorról, és kinyújtóztatta lábait. Majd előkotort egy cigit és rágyújtott. *
- Ja össze. 3 hétig nyomtam a kórházat a baleset után. Karamboloztam valami totál részeg nővel, aki még engem akart hibáztatni. - morgott magának - De a lényegen nem változtat. Nincs motor, ha csak nem a saját pénzemből, ami meg nos...kb. a nullával egyenlő. - nevetett fel.
* Apja, szerinte kicsit túlságosan is óvó tekintetétől követve indultak el a kocsmafelé. Jó kedve volt. Nem gondolta hogy ilyen jófej a fickó. Hiába, a fényképek és az elbeszélések nem mondhatnak el mindent. Gondolataiból az ébresztette fel, hogy a mellette elhaladó férfi rávágott a fenekére egyet. Dühösen nézett a férfira, ám az apja dühén teljesen meglepődött. Szinte földöntúli gyorsasággal nyomta az ürgét a falhoz, és kis híja volt hogy ki nem szorította belőle a szuszt.
Ekkor jött...valami furcsa erő, amit ezidáig még soha nem érzett, de mégsem félt tőle. Mintha már ismerte volna. Apjára nézett, és kezdte magában összerakni a képeket. Hát persze!
Közelebb ment hozzájuk, és óvatosan apja karjára tette a kezeit, és csendesen szólalt meg. *
- Nyugodj meg, semmi baj. Biztosan sajnálja és megígéri hogy többet ilyen nem fog előfordulni. Igaz? - nézett a férfira, aki alig láthatóan bólintott - Mostmár engedd el. Kérlek.
* Van valami amit sürgősen meg kell hogy beszéljen az apjával, és az nagyon nem lenne jó ha kihallgatná ez az idióta a falnál. Így remélte hogy a szavai hatni fognak. *

[ Apámnak ]

* Idegei még mindig pattanásig feszültek. Csak nem fogja tán ennyiért megölni ezt a fickót? Ha látná hogy odaát L.A.-ben mik történnek néha, nem így reagálna. Vagy ki tudja.
Végre elengedte a fickót, aki kábultan terült el a földön, és mély levegőket vett. Ránézett az apjára, majd hálásan elmosolyodott. *
- Köszönöm!
* Elfogadta a felé nyújtott kezet, majd beleburkolózott az ölelésbe. Eddig eszébe sem jutott hogy ő soha nem kapott még igazi ölelést az apjától. És hogy ez az első hogy közelebb került hozzá. A szavain magában mosolygott, ám a bőrkabát eltakarta az arcát. *
- Azért nem kell mindenkit megölni aki hülye! - nevetett fel végül - És egész ügyes balhorgom van. - próbálta kicsit viccesebbé tenni a helyzetet.
* Elengedték egymást, majd a nyomában elindult befelé a kocsmába. Ahogy sejtette, a füst állt, és a hely tömve volt. Az ilyen külvárosi csehók mindig is jól működtek. Beléptek, és sokan inkább elfordították a fejüket róluk, mások pedig mosolyogva nézték az apját. Vajon miről maradt le már megint? A felhívásra felkapta a fejét, és megszaporázta a lépteit.
Megvárta míg az rendel, majd elmosolyodott a kis beszélgetésen. Jó útra térni? Haha! Követte apját az asztalukhoz, ahol már egy férfi ült. Ő maga lazán lehuppant az egyik székre, és csak figyelte a Miguel nevű alakot. Egy kicsit furcsa volt neki a beszélgetésük, bár akkor sem mondhatott volna ítéletet, ha apja éppen valami drogügyletet készült volna lebonyolítani. Ezt egyébként egyáltalán nem gondolta róla. Így türelmesen várt míg lerendezik a dolgukat, majd amikor megkapta a coláját kézbevette, és jólesőn kortyolgatta.
A férfi elment, és apja valamit kotorászott az asztal alatt. Egy medál került elő onnan, amit a nyakába is akasztott gyorsan. Érdekesnek találta. Elköszönt a férfitól, majd apjára nézett. *
- Szóval emiatt kellett vele találkoznod őrmester? - szólította a pultos által hívott nevén, persze csak viccből - Mi volt olyan fontos egy medálon?
* Előhorgászott egy cigit, és rágyújtott. Az előbbi izgalmak hatására, jót is tett neki. *

[ Apámnak ]

- Miért talán varázsereje van? - nézett rá csillogó szemekkel, hisz a lelke mélyén még mindig gyerek volt - Sejtettem hogy nem közönséges medál, mivel akkor nem lett volna ennyire titkos ez az egész beszélgetésetek. Lehet hogy fiatal vagyok, de a szememet és a fülemet szoktam használni - mosolygott halványan.
* Aztán elnevette magát apja arckifejezésén. Meglátszott rajta hogy nem igazán szokot colát inni. Ő maga szerette, mivel ez helyettesítette az életében a kávét. Ebből legalább sose lehetett túl sokat inni. Így a sajátját jólesőn iszogatta tovább.
Visszakapta a cigijét, és elgondolkozott. Kérdések. 10 kérdés. Tényleg jól meg kell válogatnia azt a 10et, de legalább tudta hogy milyen vonalon fog elindulni. Az iménti jelenet kinn, nagyon is forró nyomot adott neki egy doloban, amiben már egy ideje nyomozgatott. *
- Nos rendben, tehát 10 kérdésem van. És mindegyikre válaszolnod kell. Nem keülheted ki őket! - fenyegette meg - Megígérted, és tartanod is kell a szavadat! - Nos, akkor az első kérdésem.... - lehalkította a hangját, azért nem akarta hogy mindenki hallja hogy miről beszélgetnek - Likantróp vagy igaz? Elméletem szerint igen, és tőled örököltem én is. - nézett végül a szemébe. - Válaszolj erre, és utána, meglátom hogy merre fogom folytatni a kérdezősködést. A földrajzi dolgok most valahogy nem érdekelnek. Rendben?
* Hátradőlt a székén, és várta a választ. Hogy magyarázatot kapjon arra ami már rágóta a fejében motoszkált, és amiről nem beszélt az anyjának sem. A nagyapjának a halála előtt mondta el amit megtudott. Így érthető ha tele volt kérdésekkel.*

[ Faterkámnak ]

- Hmm, szóval nem mondod azt hogy nem. Oké, akkor később ugye elmeséled a történetét? - nézett rá kérlelő tekintettel - Lécci lécci! Engem úgy érdekelnek az ilyenek!
* Apja átült mellé, és már alig bírt magával hogy hallja a választ. Tőle kellett hallania, és nem tovább találgatni hogy vajon honnan eredhet a dolog. Senki másról nem tudott a családjában. Bár nem is ismerte az apai ágát egyáltalán. Ekkor kimondta, hogy igen. Nagyot nyelt. *
- Tehát már akkor is az voltál amikor anyuval összejöttél....és nem gondoltad hogy esetleg a gyereked örökölheti? Pillanat.. - gondolkozott el és fejében kezdett összeeszkábálni egy képet - Anyu nem tudja, ez egészen biztos. Még azt sem tudja hogy az én véremben is benne van a vírus. A nagyapa tudta?? Mert ha tudta...akkor, akkor ez a megoldás hogy miért nem engedett többet anyu közelébe. Mondd csak, nem gondolkoztál rajta régen hogy őt is...olyanná tedd mint amilyen te vagy? - pillantott rá óvatosan - És mivel jár az hogy én örököltem ezt a vírust? Mert nagyapa nem mondott el semmit amit beszélt a dokival. A könyvtárakban meg erről nem sorjáznak éppen a kötetek - fintorogta el magát - Könnyen lehet hogy én...szóval hogy én is...átváltozom egyszer? - nézett rá újra.
* Abban biztos volt, hogy ha az anyja erre rájön, akkor agyvérzést fog kapni. És az apját ki fogja átkozni a világból. Talán még őt is. Bár nem igazán ismerte a likantrópokról való nézeteit, gyanította hogy nem lenne elszállva a dologtól hogy a kislánya farkassá változik minden teliholdkor. *