A tiltott város

Tetszett ez a város. New York élettől pezsgett és ez nekem nagyon is tetszett. Főleg a foglalkozásom miatt volt fontos , hogy ide jöjjek ugye. Már vacsoráztam így nyugodtan lépkedtem a tér közepén. Egy compközépig érő testhezálló fekete csinos, pántnélküli ruhát viseltem egy fekete magassarkúval. Ajkam halványrózsaszínen csillogott szemeim pedig kékebbek voltak a tengernél. Hosszú sötét hajam kiengedve hagytam, így sötétlő örvényként fogták körül a tincsek sápadt arcom.
Úgy tudtam, hogy a város vámpírúr nélkül maradt, így a vámpírok eléggé szétszéledtek. Azt mondták él itt egy farkasfalka, így arra a döntésre jutottam, hogy beszélek a vezetőjükkel, hogy megőrizzük a békét a városban a fajok között. Küldtem neki egy levelet, miszerint találkozzunk itt, pontban éjfélkor. A tér kihalt volt, pedig rengeteg embernek kellett volna erre járnia. Cipőim sarka kopogott és vízhangzott. Körbenéztem és felvontam a szemöldököm. Ez a hely tökéletes lenne egy újabb videoklipp készítésére. A munkám elég nehéz volt művészként úgy, hogy nappal nem járhatok kelhetek, de mindneki megértette, ugyanis közöltem, hogy bocs, de napallergiám van, ami valamennyire igaz is. Lassan sétáltam, nyugodtan. Lépteim kecsesek voltak ahogy tartásom is. Nőies megjelenésem volt, de az azért látszott rajtam, hogy rendkívül fiatalon lettem vámpír, de ez nem jelent semmit. Rengeteget éltem már és megerősödtem, így könnyedén csaltam csapdába az áldozataim.
Feltöltődtem, a mai vacsorám igazán kívánatos volt és ízletes, de persze nem öltem meg,az nem az én reszortom, csak néha, de a béke érdekében nem kockáztathattam. Reméltem nem késik sokat az Alfa, nem illik megvárakoztatni egy hölgyet. Megálltam egy szobor előtt, majd azt kezdtem mustrálni.
Éreztem, hogy közeledik, de nem fordultam meg. Csak nyugodtan álltam mint egy gyönyörű elefántcsontszobor és néztem az előttem álló szobrocskát.

Kíváncsian vártam már a találkozást a "nagy Alfával". Nem szerettem a farkasokat, de most muszáj volt találkoznom egyel. Sajnálatos módon nem volt más választásom.
Végre megérkezett. Mikor rám nézett megfordultam, hogy én is láthassam, és alaposan végigmértem, hiszen szerettem tudni kivel is állok szemben. Komoly képpel néztem rá. A kérdésére csak hidegen válaszoltam.
-Ugyan már...nincs szükségem kíséretre. -vontam meg a vállam. Miért is kellene? Megtudom magam védeni és feleslegesnek tartottam a nagy felhajtást, egyszerűen csak kötelességemnek éreztem, hogy beszéljek az alfával, főleg mivel arra a döntésre jutottam, hogy itt szeretnék maradni a városban.
-Egyébként üdv! A nevem Angeliqua Tussaud! -mutatkoztam be illedelmesen, bár azért gondoltam, hogy néz néha tv-t vagy olvas újságot, így azért tudhatja ki is vagyok. Ellenben én nagyon kíváncsi voltam az ő nevére. Ha esetleg bemutatkozott, kezeimet oldalra engedtem és lassan kezdtem el sétálni, majd megálltam előtte és rá néztem.
-Gondolom tudja miért is vagyunk itt! Untam Európát, így úgy döntöttem ide jövök. Azt hallottam, hogy a korábbi vámpírúrnő eltűnt és elég nagy a zavarodás a többiek között. Azt hiszem a béke érdekében mind a kettőnknek fontos, hogy ez a kavarodás rendeződjön.-mondtam el neki komolyan a tényeket és reméltem egyet ért velem.
Megálltam a szobor mellett és hátam neki támasztottam,majd körbenéztem, hiszen fő az óvatosság, még ha ez nem is volt rám jellemző, azért a farkasoknál megtartottam azt a bizonyos három lépés távolságot, ugyanis kellően erősnek tűnt a pasas. Persze én is erős vámpír vagyok, de azért egy alfa hímet nem hagyhattam figyelmen kívül.

-Nem árt, de kértem, hogy egyedül jöjjön, és akkor úgy illendő, hogy én is így teszek. -mondtam el az egyszerű tényt,miért is jöttem egyedül. Hangom magabiztos volt. Egyszerűen csak óvatos voltam, de sosem féltem. Persze nem volt kedvem összefutni egy csomó vérengző farkassal, de azért úgy gondolom elég határozott volt a fellépésem, és azt akartam, hogy ez így is maradjon. Ő meg higgyen csak amit akar.
-Kösz. -mondtam az üdvözlésre. Nem hinném, hogy túlzottan örülne a jelenlétemnek,de hogy őszinte legyek engem ez a legkevésbé sem érdekelt. Reméltem, hogy gyorsan letudjuk ezt az egész beszélgetést, és felfogja mi is a helyzet.Nem akartam erőteljesebbre venni a dolgokat, úgy gondoltam az senkinek nem lenne jó. Jobb a békés megoldás, ha természetesen ez lehetséges.
-Sajnálom, nem bízom a farkasokban. De érzem, hogy egyedül jött. -vontam meg a vállam. Több farkas jelenlétét nem éreztem, szóval nem gondoltam, hogy bármi probléma adódhat. Reméltem, hogy ezt most letudjuk rendezni.
-Örvendek. -közöltem vele,mikor végre méltóztatott bemutatkozni. Na igen, a vámpíroknál sokat számít az illem, míg a farkasoknál...nos ők egészen más tészta.
-Igen, pontosan erre gondoltam. -bólintottam, majd az arcát kezdtem el fürkészni. Az elméjét elzárta ugyan előlem,de a vonásai nem hazudnak. Tudom, hogy nem kedveli a vámpírokat, egy farkas sem kedveli őket, de ez a dolog azt hiszem kölcsönös. Végighúztam a hajamon a kezem, majd egy magabiztos mosoly húzódott végig az arcomon.
-Elfogadnak, ha nem lesz más választásuk...Be kell látnia, a vámpíroknak vezető kell, különben nem kontolálják magukat. És nem hiszem, hogy Önnek vagy a falkájának jó lenne, ha tovább nyomoznának a rendőrök és folytatódnának a vérengzések.