Christina Baker

Teljes név: Christina Baker

Becenév: Tina, Christina

Faj:

Nem: Nő

Kor: 23

Születés helye/ideje: 1987.06.21. New York


Képesség:

Foglalkozás: galériában dolgozik

Hobbi/kedvenc dolgai:
Szeret olvasgatni. Édesanyával kirándulni menni, ahol is ő megnézi a környéket, édesanyja pedig festeget. Szereti a munkáját, mert saját maga rendelkezik a munka idejével.

Külső

Szem:
A szeme az ég kékjével vetekszik

Haj:
Eredetileg világos barna haja van, de jelenleg szőkében pompázik leginkább a hosszú haja.

Magasság, alkat:
Alkata vékony. Magas alkatához hosszú combok tartoznak. Dereka vékony, csípője sem széles. 178 cm maga vagyok. Bőre érintése olyan, mint a legdrágább selyem, finoman napbarnított.

Viselet:
Öltözködésem kifinomult, szeretem azokat a ruhadarabokat, amik kiemelik testi adottságaimat.

Különleges ismertetőjegy: van egy anyajegye, de ennek helyét, csak az tudhatja, akit közel enged magához.

Család:

Édesapa:
Patrick Dewaere, francia előkelőségnek számít, még soha életében nem találkoztak, nem is tud lánya létezéséről.

Édesanya:
Elisabeth Baker, aki festőként keresi kenyerét, lányával jó kapcsolatot ápol

Testvére(i): -

Egyéb hozzátartozók: -

Jellem:
Barátságos, közvetlen, kedves mosolygós.
Könnyen barátkozik, de ugyan ilyen könnyen szerezhet ellenségeket is. Ha egy barátjában vagy olyanban, aki közel áll hozzá csalódik, azt soha nem feledi el. Lehet, hogy kedvesen mosolyog rá, de belül legszívesebben hátba szúrná. A csalódottság mértékétől függ az, hogy ezt a szúrást megteszi, vagy sem.
Ha kitűz maga elé egy célt, azt addig hajtja, amíg el nem éri azt. Ha kell bármilyen eszközt be vett, hogy elérje, amit szeretne. Ha megszerezte azt, amit akart többé nem ereszti el, ragaszkodni kezd hozzá, főleg ha belopta a dolog magát a szívébe.
Szereti, ha vannak körülötte, nem szeret sokáig magányos lenni, vagy egyedül maradni. Szeret szeretni, és szeretve lenni, de valamilyen szinten tart a másik nemtől, de erről nem tehet, édesanyja belé nevelte.
Nehezen lehet kihozni a sodrából, ezért nyugodt természetűnek mondható. Ha valaki esetleg feldühíti, azt fogja, és faképnél hagyja, a másik lehetőség sokkal rosszabb az illető számára.


Felszerelés/ fegyverek:


Kezdjük akkor az elején. Édesanyám születésem előtt 10 hónappal Francia országba utazott egy szemináriumra, hogy tovább képezze magát. Ez alatt az egy hónap alatt megismert itt egy férfit. Rögtön egymásba is szerettek, de a férfi családja rossz szemmel nézte a viszonyukat. A férfi szülei tervet eszeltek ki édesanyám felé. Elhitették vele, hogy a fiúk megcsalja őt, és csak kihasználja. Anyum egy ilyen esetnek szemtanúja is lett. Persze az egész szépen meg volt rendezve, a férfi sem tudott róla semmit. A férfivel szülei pedig azt hitették el, hogy ez a lány csak a pénzére hajt. Beadták neki, hogy a lánynak pénzt ajánlottak, és ő azonnal elfogadta.
Lis azonnal visszament a szállodába, összecsomagolt és az első géppel haza utazott Amerikába. Ekkor még nem tudta, hogy a szíve alatt hord engem. Megfogadta, hogy soha nem fogja keresni ezt a férfit. A szívét törte össze, mikor meglátta azzal a másik nővel.
Édesanyám hazautazása után két hétre jött rá, hogy terhes velem. Ez segített neki talpra állni. Meg sem fordult a fejében, hogy elvetessen engem.
1987. nyarán láttam meg a napvilágot. Anyu nagyon boldog volt, és nagy odafigyeléssel nevelt engem. Édesanyát és egy jó barátnőt testesített meg. Gyerekkoromban sokszor kérdeztem őt édesapámról, hogy hol van, ki is ő. Ilyenkor mindig elszomorodott, ezért többször nem is kérdeztem rá, ha elérkezettnek látja a dolgot, úgy is el fogja nekem mondani.
A gyerekkoromban nem történt semmi említésre méltó dolog. Tiniként néha kicsapongtam, de anyu mindig vissza fogott. A fiúkkal sehogy nem állok, anyu belém nevelte, hogy ne essek rögtön egyiknek se a karjai közé, csak ha kölcsönösen megbízunk egymásban, és érzem, hogy valóban szeret. Még nem találkoztam ezzel a valakivel, és félek talán nem is fogok.
Kitűnővel végeztem el iskoláimat, viszont érettségi után nem tudtam merre tovább, ezért elhatároztuk, hogy egy évet kihagyok, és édesanyámmal utazgatunk kicsit. Úgy mond körbe látogattuk a szűk családot.
Az év letelte után nem mentem főiskolára. Elvégeztem egy – két tanfolyamot, de végül édesanyám galériájában kötöttem ki. Azóta is itt dolgozom. Anya mostanára csak a festéssel, és a barátaival foglalkozik, az üzletet teljesen rám hagyja. Az éves során semmit sem változott a férfiakhoz való hozzá állásom, azt hiszem túl sok volt a rossz tapasztalat, így vígan élem a szinglik életét, és építgetem az üzletet.