Hangzatos cím nélkül.... Chris tanítása(reag hossz fokozása)

Itt fogod megtanulni reményeim szerint, hogyan kell megfelelő módon játszani. Hogyan lehet úgy csürni csavarni a dolgokat, hogy a minimum 20 mondatod meglegyen. Remélem megfelelő segítség leszek, és a végén eredményesen zárulnak le majd a dolgok Smile

Tisztázom az elején. Egyes szám első vagy Egyes szám harmadik személyben is írhatod a reagodat.
Ha karaktered tesz valamit, akkor * karakter cselekedete* közé teszed. Ha gondol valamit ezt a jelet használod: ~ karakter gondolata ~
Ha mondasz valamit, új sorba kezded, gondolat jellel az elején.

(Erre nem kell válaszolni!!!!! )

*Ha valaki azt merte volna nekem mondani, hogy könnyű az élet, azt azon nyomban kifiléztem volna. Napok óta vártam már, hogy megszólaljon a telefonom, s közöljék velem, elkészült a motorom. Csak ültem egy bisztróban, várva hogy végre meghozzák a rendelt rántottámat szalonnával, s végre elmehessek innen, vissza a birtokra, hogy végre nyugalomban tölthessek el egy napot csendesen heverészve. Vagy éppen az ügyeket intézve, ezt sosem tudhattam előre. Bár egyszer igazán jó lett volna belelátni a jövőbe, és egy kicsit mosolyogni, nem csak komótosan cselekedni.
Mikor végre kihozták a kért kajámat, rendeltem hozzá valamiféle innivalót, amivel persze nem törődtem hogy mi lesz az, csak kellett valami a kaja mellé.
Körbe pillantottam, majd mikor nem láttam semmi gyanúsat sem, nyugodtan enni kezdtem. Hisz minek rohannék? Előttem áll egy egész élet. Egy élet, amiben bármikor beiktathatok egy kis pihenést. Persze csak akkor, ha éppen az időm engedi.*

*Ben éppen arra sétált és benézet, mert éhes volt és rendelt egy pizzát magának. Amikor a pincér kihozta a pizzát véletlenül elejtette és pont Ben ruhájára, Ben elkezdett kiabálni vele, végül lecsendesült és bocsánatot kért.*
~Ezt talán mégsem kellett volna tennem, mindenki engem bámul most, ó én pancser~ *Amikor megette a pizzát, hátra ment és szólt a pincérnek hogy legyen szíves ki fáradni, szeretnék magával beszélni, elnézés, még egyszer és adott neki borra valót, és vissza ült a helyére.Este felé járt a idő úgy 10 óra lehetett amikor mindenki elment és egy ember ült magában egy asztalnál, oda ment és köszönt neki.*
- Szia *leülhetek melléd.*

//Ne felejtsd el mindenhova kitenni a jeleket. Ha kezdesz egy cselekvést, és befejezed, mert mondat vagy gondolat jön, akkor is ki kell tenned a csillagot Smile

Ne használd olyan sokszor a karakter nevét. Akkor is tudjuk hogy ő teszi, ha nem mondod sokszor azt hogy Ben így...Ben úgy.

Rafael//

*Este tíz óra volt, mikor Russel egy közeli bisztróba ment. Nem szokott ilyen helyekre járni, de most így hozta az élt. New Yorki tartózkodása alatt érdekes dolgok történtek, de számára még mindig fura. Habár már meg van a helye a világban de azért vannak hiányosságai. Öcse Christofer is próbál segíteni neki, de Russel nem igazán érzi hogy jó ez neki. Mivel Chris családban élt de Russel csak egy diákotthonban. Van némi különbség a kettő között.*
~Na micsoda hely. Na ez sem az én világom.~
*Jelentette ki,mikor ki menet akkor pillantja meg ismerősét Rafaelt. Majd testvérét. Először nem akart oda menni. De végül még is,oda lépett.*
-Szia Ralf! Hogy s mint? Chris.
*Szólt oda majd kezét nyújtotta. Rafaelnek, öcsének csak a szavakat de merő udvariasságból. Hisz nem ismeri öcsét úgy hogy el is fogadja még. Persze ez puszta idő, eljön majd a nap mikor elfogadja.*

*Az étel lassan elfogyott, s én magam is kezdtem egy egészen picikét jól lakni. Nem mintha annyira éhes lettem volna, de valamit csak kell tennie akkor az embernek, hogyha egyszer egy ilyen helyre kerül be. kezemben poharammal tekintettem újra körbe. Az idő igen csak rohant, hogy kicsit viccesen fejezzem ki magam, felvette a nyúlcipőt.
Lassan egy férfi lépett oda hozzám. Felvont szemöldökkel tekintettem rá. Nem értettem mit is akarhat tőlem, elvégre még csak a színét sem láttam a városban eddig. Új lehet erre felé. legalább is azt hiszem.*
-Üdv...
*Köszöntem azért, hiszen nem akartam faragatlannak tűnni, habár még csak hellyel sem kínáltam, de már le is tette magát mellém. Nekihúzódtam a falnak, s éppen kezdtem volna kérdezősködni, hogy mi az ördögöt keres itt, és hogy merészelt leülni hozzám, mikor egy régről ismerősnek tűnő alak jött oda, s köszöntött.*
-Ru...*biccentettem, majd mivel kezet nyújtott felém, elfogadtam azt. Erős határozott kézszorításom volt. Jelezve, hogy nem vagyok egy nyámnyila alak, de persze az is nagy haladás volt részemről, így a láncom nélkül, hogy nem törtem el a kezét azon nyomban.*
-Mi járatban erre?*aztán a másik fickó felé pillantottam.*Na és te ki vagy?

*Szia én Chris vagyok, bocsi hogy csak úgy le ültem melléd. Szóltam a pincérnek hogy jöjön idde mert rendelni szeretnék. Amig idde jöt, rá gyújtottam, és igy kérdeztem ügye nem haragszol hogy idde ültem melléd, de látszott rajta hogy ideges rám.

*Russel lehajtottam fejét, öcsém bunkóssága miatt. Hisz nem e hez vagyok szokva de Chris igaz nem olyan helyen nőt fel mint én, és ennek lehet be tudni a modorát.*
-Mi járat? Hát a melleted ülő egyén intézte el hogy itt legyek.
*Mondtam és egy italt rendeltem magamnak. Nem akartam semmit csak Ralfot meg kímélni attól hogy idegesícse az öcsém. Persze lehet csak engem akar bosszantani mert én el lettem volna ha nem keres meg Chris. De most már mind egy itt van és kész.*
-Ralf veled mi van?
*Mondtam majd folytatam.*
-Christopher vigyát Ralf nem az a személy akivel szemtelenkedhetsz.
*Mondtam majd italomba kortyoltam. Nem akartam itt lenni de jobb is hogy így alakult, most meg szabadultam egyelőre mindenkitől akitől akartam. Vagy is majdnem.*