Vissza térés New Yorkba és egy rokonal meg ismerkedés

~Hát megint itt,New Yorkban.*Sóhaj egyet. Hisz nem gondolta volna hogy még valaha ide utazik és hogy maradni is akar majd. Sok minden történt az elmúlt pár évben.Persze eddig is imádták a rajongói New Yorkban mint máshol,sőt itt érezte a legjobban magát. Nem akart vissza jönni de egy levelet kapott egy bizonyos, Christopher Ben től. Nem tudja ki ő csak azt hogy fontos lenne neki a találkozás mert beszélni akar vele. Igen nos ez nem minden nap van vele.~Ki lehet ez a Christopher? Talán régi osztálytársam?*Gondolkozik és közbe leszáll a gépe. Önmaga leszáll s egy napszemüveget vesz fel. Mivel tűz a nap és így legalább lát is valamit. Leszáll s elindul a váró felé, hogy meg nézze ott van e a levél írója. Bemegy de még nem lát senkit. ~Talán itt sincs ez jó akkor minek jöttem én vissza?*Gondolkozik el s leül egy szimpatikus helyre. Órájára pillant majd telefonját nézi végül az ablakon néz kifelé.*

*Chris éppen utazni szeretett volna,* amikor be lép az ajtón egy fúra embert látt meg, és elkondolkodig, és leül egy padra. És egy száll cigit elővesz és elszívja.

*Egy idegen férfit pillant meg szeme sarkából.*
~Talán ő lenne az...?~
*Merül gondolataiba sőt még tétovázik is hogy meg szólítsa vagy ne.Kis idő múlva odalép az idegen férfihoz,és meg szólítja.*
-Elnézést a zavarásom ért de csatlakozhatom?*Teszi fel a kérdést s a férfi mellet áll. Mennyi ilyesmi szituációban volt már része, mikor itt élt.El mereng egy picit de hamar vissza réved és az idegen válaszát várva a szemibe pillant.Elég meleg van még az épületen belül is. Russel kezében még mindig az a levél van amit az a férfi írt neki.* ~Talán ő lenne Christopher? Kétlem.~
*Motoszkál a fejében a gondolat hisz ha nem kap levelet most nem lenne New Yorkban. De van ez a levél és itt van még is. Értetlenül áll ezek előtt, hisz nem akar hülyét csinálni magából. De valahogy érzi hogy a levél igaz. Egy kisfiú lép oda hozzá és mivel színész és nem rég lett kész az új filmje így a gyerek, egy autogramot kért tőle. Russel ad majd meg simogatta a gyereket. Majd a férfit nézi.*
-Ne mi baj ha meg kérdem. Önt hogy hívják?*Bátor de sose volt szív bajos. Mérten kérdezné meg mert ha ő az embere akkor már kérdőre is vonja mért küldte a levelet.*

Nem tudom talán azért mert anyám, valamikor még kicsi voltam, mesélt egy testvéremről.
De hogy mért küldtem a levelet, azt én sem tudom még.
*Ben elővett egy doboz sört a táskájából, és elkezdte inni, közben megkérte a urat, hogy beszéljen magáról*
~ lassan haza megyek, és el is indul~
Előre is köszi Russel!

*Russel mesélni kezd magáról. Jó pár óra telt így el ami fura volt hogy van neki egy öccse.*
~Érdekes. Hogyhogy csak most kereset meg?~
*Merül fel fejében a gondolat.*
-Ne haragudj meg, de te is mesélhetnél magadról. Majd én haza viszlek.*Mondta és el mosolyodott, hisz ez nem minden napi dolog. Hisz ha a levelet nem küldi akkor, lehet soha nem tért volna vissza New Yorkba. De újra itt és ha már itt van akkor mért ne tartaná szóval, persze még mindig nem tudja a férfi nevét. Sőt azt se érti hogy hogy ilyen semmit mondó ember. Semmit mondó? Volt idő mikor Olivér se volt az a nagyon érdekes izgalmas pasi. De ez a múlt még mindig várja hogy a férfi bemutatkozzon, és meg tudja hogy ő küldte e azt a levelet amelyet most kezében tart. Az idő már kicsit későre jár, de Russelt ez most nem érdekli. Az idegen re koncentrál.*

-Ben udvariasan bemutatkozik, Ben szivesen maradt, és elkezdett beszélni magáről.
*Ben elővesz egy száll cigit és megkinálja Russelt.
Lassan besőtédetett, -Ben megszólal ideje el indulni.

*Russel érdeklődve hallgatta Christopher-t. A hogy az magáról mesél, de mikor meg tudta hogy féltestvérek meglepődött ami arcán látszott is.*
–Köszi de én nem dohányzok.*Mondta majd órájára, pillant.*
~Tényleg késő van.~
*Jegyzi meg de egy szó sem hagyja el száját.*
–Mióta tudod, hogy a bátyád vagyok?*Merül fel a kérdés, ami határozottan Christopher hez intéz. Hisz ő úgy volt vele hogy nem érdekli a családja. És tessék egy rokon, akit érdekel, mi van Russel-el.*

Régen mesélt anyú hogy van egy Bátyám, és felkerestelek.
Mert én mindig kerestelek, csak soha nem találtalak, ezért küldtem a levelet, és jó hogy össze futottunk.
*Ben mindig is tudta hogy egyszer valamikor megismeri Bátyát, és tessék, egy levél?!
-Ben megszólal ideje indulni.

*Olivér csak bólint azon, amit Christopher mond. Nem nagy filozofálást tesz, inkább csak egy esemet intéz telefonján. Mikor elintézi csak ennyit, mond Christopher. –Rendben értelek igazad van, későre jár ideje menni.*Mondta majd kezet fog az újdonsült öcsikéjével és elmegy a kijárathoz. Kilép s egy taxival a kastélyszálló felé, vette az irányt.*

-Amikor beülnek a taxiba *Ben megszólal nincs kedved nálam aludni bátyuskám. *Ben amig várja a választ addig elővesz egy doboz cocolát, és elkezdi inni, Ben megszólal Bátyus nem kérsz belőle.

-Rendben menyünk hozzád.*Mondja Christopher-nek, majd megint meg szólal. -Nem köszönöm.*Köszöni Christopher kínálását. Öcsének még nem szólítja mivel neki még ez furcsa. Hisz évekig nem volt senkie, se egy testvér se egy bármi. És most? Most van egy öcsikéje aki fel is kereste és a testvére akar lenni. ~Na mégis kellek valakinek a családomból.*Jegyzi meg de csak a gondolataiban, ki nemondott semmit mert nem akarta bántani öcsét. De így érez hisz amióta él se apja se annya, csak ő meg ő és ő. Most meg már nem ő van hanem ők, ez egy kicsit rémíti.*

-Amikor megérkeznek, leülenek a fotelbe és elkezdenek beszélgetni.*Ben megéhezik és hátra megy a konyhába, és csinál finom omletett ahogy ő szereti. ~Russel is le ül és elkezd vacsorázni.

*Vacsora közben Russel egy kérdést intéz Christopher számára. -És te mióta élsz New Yorkban?*Kérdezi határozottan öcsét, csak a kíváncsiság hajtja hisz meg akarja mostmár még jobban ismerni. Így ezért kérdezte meg hogy mióta él itt. Russel sokat élt itt míg egynap elnem ment, mivel történtek olyan dolgok ami miatt, nem volt hajlandó maradni. De annak vége, most megint itt van és úgy tűnik itt is marad.*

-Nem rég költöztem idde, de ennek is meg van a saját oka, nem nagyon szeretek róla beszélni mert csak elő tör a rossz élmények.
~Mért távolodik el tőlem ennyire.
*Ben hátra ment és elővett egy bort a hutőből, és ki nyitja, és meg kinyálja bátyát, és közben egy igen fontos kérdést tesz feel neki mért nem kerestél eddig engem.

*Russel halgat türelmesen hisz neki is van elég gond a múltjával. Nem akar ő rosszat ezt tudja de még is.Chris nem tudhatja mine volt Russel élete, mivel neki volt családja és Russel nek meg nem.*
-Mértnem kerestelek? Nézd én aztsem tudtam hogy élneke rokanaim vagy sem. Nem tudtalak meg keresni meg ha engem a negyven év alatt nem kerestek akkor nincs miről beszélni.
*Mondta majd folytatta.*
-Neharagudj a bizalmatlanságért de ez nekem új még hogy van egy testvérem.
*Mondta és egy kedves mosolyt mutatott öcse felé. Nem akarta megsérteni Christ de ezt meg kell értenie. Hisz eddig nem foglalkozott vele most meg mindent tudni akar róla. És egy ien híres embernek ez most sok. Eddig mindenért hibáztathata volna magát erre egy rokona a fáratságot nem kímélve kereste őt meg.*
-Örülök amúgy hogy találkoztunk.
*Mondta majd ismét Chris-re mosolygott.*

*Chris felállt és ki mnet a ajtón, ki a udvarra. Amikor ki ment le ült a kőre, és elkezdet sírni.
-Mért nem tudok közel menni hozzá, mért nem bízzik bennem.
*Amikor ki sírta magát vissza ment, és átt ölelte, és vissza ült a kanapéra, és rágyútott, Chris soha nem cigizet, de most neki is sok ezért gyújtott rá.