Neloria Kinkaid

Teljes név: Neloria Kinkaid

Becenév: Nel

Faj: Vérmacska

Nem: Nő

Kor: 24

Születés helye/ideje: Ringwood,UK/1986. január 29.


Képesség:

Foglalkozás: író, és fotóriporter, meg ami besikerül közben (bolti vagy presszói hellyettesítés, meg hasonlók)...

Hobbi/kedvenc dolgai: állatkertek látogatása, valamint napokig elhúzódó kirándulások a természet lágy ölén.

Külső

Szem: szeme színe zöld, és enyhén vágott formájú.

Haj: vörös, hátközépig érő haja van, mely rendszerint szabad prédát nyújt a szeleknek, s ettől fürtjei tetszőlegesen összekuszálódva csaponganak fején.

Magasság, alkat: 170 cm magas, vékony testfelépítésű, ruganyos mozgású, s kiváló reflexekkel megáldott nő.

Viselet: Kedvenc ruhaszíne a pasztel mindenféle árnyalata, mely semlegességet kölcsönöz megjelenésének. Leginkább a könnyű, laza holmikat szereti viselni, de nem ódzkodik az elegáns vagy olykor kihívó ruhadarabok felvételétől sem, ha a szükség úgy hozza.

Különleges ismertetőjegy: Van egy furcsa, pillangó alakú anyajegy a feneke bal oldalán. Érdekességként említeném meg, hogy rendszerint egy olykor igen csak modortalan, mitöbb elviselhetetlen koloncot kell megtűrnie maga körül, anyja beugró látogatásai alatt, s az a kolonc nem más, mint az öcsikéje, ki mindent bevet azért, hogy Nel idegeit kiírtsa.

Család:

Édesapa: Esralen Nimair. Már nincs az élők sorában. Nel, az apjával sohasem találkozott.

Édesanya: Isabel Kinkaid. Vidéken él, s gyakorta bukkan fel Nel közelében. Azonban rendszerint csak akkor, amikor épp másik helyre költözködik, s ez igen gyakori esemény nála. Kapcsolatuk nem túl szoros, de éppen elég nekik a közöttük lévő kapocs erőssége.

Testvére(i): Josh, 15 éves, bosszantó kis vakarcs, de azért imádnivaló is tud lenni, ha éppen olyan hangulatban van. Egyébként rövid, vöröses-barna haja van, és ennek következtében pár édes kis szeplő biggyesztődött arcára. Alapjában véve eszes gyerek, és az iskolában kiemelkedően teljesít mindenből.

Egyéb hozzátartozók: Nel mostoha apja: Frank Ramos... Rá még csak nem is érdemes vesztegetni a szót, Nel részéről...

Jellem: Hajlamos a gyerekes viselkedésre, főleg, ha vélt, vagy valós érzelmi sérüléseiről van szó. Viszont kifejezetten szeret mások idegeire menni pimaszkodásaival. Eléggé harcias jellem. Sőt, kifejezetten provokatív, olykor kötözködő, s néha tiszteletlennek ható a beszéde.
Hol jártában megfordul, ott mindig bele keveredik valamibe.
Mindezek ellenére könnyen barátkozó típus de, nem hiszi, hogy bárkiben is feltétel nélkül meg kellene bíznia. Nyitott minden újdonságra. Nincs az a kihívás, mely elől végérvényesen meghátrálna.
Megvesztegethetetlen jellem, s irgalmatlan megtorlója az ellene fordulók cselekedeteinek. Ugyanakkor képes túllépni boszúvágyán, s futni engedni azt, ki ártott neki. Megvesztegethetetlen, eszes, rafinált, s nagy élvezettel csalja kelepcébe ellenségeit, vagy leplez le csalókat.
Ha valakinek sikerül beférkőznie bizalmába, vagy csupán elnyerni tiszteletét, akkor bármit hajlandó megtenni az illetőért.
Nel, ha elvállal valamilyen feladatot, akkor abban a végsőkig kitartónak bizonyul.

Felszerelés/ fegyverek: Mindennapi életében állandóan jelen lévő felszerelése egy fekete mobiltelefon, valamint a hálószobájában trónoló plazmatévé, melyhez hasonló tárgyak segedelmével hosszas elmebutításnak teszi ki magát minden ember.
Garázsában egy kissé agyonhasznált bicikli, és egy középkorú, de igen jó állapotú terepjáró (Range Rover) áll.

Nel története igen rövidke, ámde annál eseménydúsabb.

Anyja egyedül nevelte 4 éves koráig.
Neloria nem tud apja kilétéről, egyszer sem beszélt vele életében. Ezért nem is olyan meglepő, hogy még a nevét is csak egy-két alkalommal hallotta anyjától.
Mikor aztán Isabel (az anya) megismerkedett egy Frank nevű férfival. Pár hónap elteltével már összeköltöztek.
Nel nem igazán jött ki újdonsült apjával. Frank akármennyire is próbálkozott, nem tudta elnyerni a kis Nel kegyeit. Mikor a lány iskolás lett, igyekezett minél kevesebbet otthon lenni. Inkább ütötte el az időt a többi gyerekkel a játszótéren vagy az egyik barátnőjénél leckézett, mint haza kullogjon.
Az idő múlásával Frank egyre szigorúbb lett. Ez természetesen nem igazán tetszett a kislánynak.
Végül akkor telt be a pohár, mikor édesanyja állapotos lett, hála Frank-nek. Nel mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne a születendő kicsivel, hanem vele foglalkozzon anyja, de minden hiába. Anyja csak Frank-kel és a születendő kis Josh-al foglalkozott. Merthogy fiú volt születendőben. Úgy látszik, Frank jól kitett magáért, ugyanis Isabel réges-rég egy fiúra vágyott. (Többek között ezért is veszett össze Nel valódi apjával.) A kislány nagyon is jól tudta, mire megy ki a játék. Frank ki akarja őt utálni a családból. Hogy utána mik lennének a tervei vele, azt nem tudta, de elkezdett „nyomozni” ez ügyben is.
Később apja után is kezdett kutakodni. Mindenáron tudni szerette volna, ki a valódi apja, s hogy miért nincs velük most. Ekkor már 17 éves volt, s a kis Josh kereken 8. Nel már szinte csak aludni járt haza anyja, Frank és a mostohatestvére, Josh otthonába, vagyis a „Kitaszítók” otthonába, ahogy Nel nevezte őket akkoriban. Többször volt olyan, hogy a lány inkább máshol aludt, egy barátnőjénél.
Az iskoláját eközben töretlen lelkiismerettel végezte. Igyekezett mindenből az elvárt szintet hozni. Csak hát ez nehéz volt így, egy ilyen család mellett. Josh közben már egész kis „nagylegény” lett.
Nel pedig átlépett a felnőttkorba. Ekkor kezdődtek csak igazán a problémák. Mindennek ellenállt, amit csak a szülei parancsoltak neki. Magasról tojt arra, amit mondtak neki, s mindig visszabeszélt. De még milyeneket! Frank már sokszor közel volt ahhoz, hogy megüsse a lányt, de ekkor jött Isabel és nem hagyta. Legalább ennyi anyai szeretet, és figyelmesség volt benne (az általános szétszórtságai ellenére is), hogy nem hagyta a saját lányát megverni. Mást úgysem nagyon tett érte, mióta Frank-kel együtt voltak.
Így telt hát Nel életének első szakasza.
Aztán változás jött. A kislányból nagylány lett. Nel felnőtté vált.
Nem sokkal a 22. születésnapja után különös dolog történt vele.
Késő éjszaka volt. Egy koncertről tartott hazafelé. A holdfényben megpillantott egy sötét alakot. Először csak kóbor állatnak, kivert kutyának hitte, de mikor már vagy tizedszerre látta, egyre jobban tudatosult benne, hogy ez bizony nem közönséges négylábú lesz. Főleg nem kutya. Sokkal inkább macska, nagymacska! Nel gondolkozás nélkül futni kezdett, s a macska üldözőbe vette. Ő eleddig nem hitt a vérfarkasokban, meg az ehhez hasonló zagyvaságokban. Most viszont komolyan elgondolkodott a dolgon. Volt is rá oka, hiszen egy igen csak brutális méretekkel megáldott macskaféle vicsorgott rá a nyomában. Már ha vicsorgott, hisz' Neloria nem igen vette arra a bátorságot, hogy hátraforduljon meglesni üldözőjét. Doszt elég volt neki a morgó hangot hallgatni, ahogy egyre közelebb, és közelebb kerül a hátához.
Aztán végre elért egy nyitott kertkapuhoz. Futtában vágta be maga mögött, és rohant tovább. A macska - melyről akkor még csak nem is sejtette, hogy vérmacska, s az éppen kikerekedett Holdnak köszönheti jelenlétét - őrületes robajjal döntötte ki az egész vaskaput, mely döngve terült el az aszfalton.
Nel mégjobban futásnak eredt, egyenesen be a szemközti, parkosított területre.
Több fát is kerülgetve futott az életéért, s már tüdeje égett a fájdalomtól, s a levegő kapkodásától. De, az is lehet, hogy pusztán a rettegés égette tüdejébe a fájdalmas érzést.
Aztán a macska sötét kontúrja kirajzolódott hirtelen előtte.
Neloria riadtan, s értetlen pillantás közepette torpant meg.

~Lehetetlen... Nem kerülhetett ilyen gyorsan elém...~

Valóban nem került elé. A szemeibe mélyedt tekintet egy másik vérmacskától eredt. Egy, az előzőnél jócskán méretesebb példánytól.
Nel ösztönösen pördült meg, hogy menekülni próbáljon. Még alig mozdult meg, máris érezte a vállába hasító fájdalmat. Lassú felvételként peregtek szemei előtt az ezt követő események.
A hatalmas vérmacska pengeéles fogai lassú kínnal eresztették el a lány finom bőrét. Nel még utoljára, s reflex szerűen csapott a támadó állkapocs irányába de, hátán égető fájdalom cikázott végig. A vérmacska egy szempillantás alatt került a lány mögé, s marta végig Nel bőrét karmos lábával.
Neloria Kinkaid agyán csak annyi suhant keresztül, hogy: "Hát ennyi volt?", aztán szemei előtt a világ zagyva összevisszasággá mosódott össze, hogy aztán az öntudatlanság vaksötétjébe hulljon.

Mikor szemeit sikerült kinyitnia, még sajogtak tagjai. Szinte még most is érezni vélte a vállaiba mélyedő fogakat, s a hátát végig szántó karmokat.
Riadtan kapott sérülései felé, de alig érintette meg bőrét, döbbenten tapogatta sértetlen testrészét.
Saját ágyában ébredt, ez első pillantásra világos volt számára. Az már kevésbé, hogy mi a csoda történt vele. Az első hang viszont egy hatalmas sikoly volt, amint egy férfi arc hajolt fölé.
Nem tudta volna megmondani, miért vagy hogyan de, mégis azonnal azzal a bestiával azonosította, amelyik megtámadta.
Az idegen némi magyarázat hozzáfűzésével elmondott neki mindent arról a bizonyos éjszakáról, valamint az azt követő, lázban végig fetrengett napokról, melyre Neloria még csak nem is emlékezett. Ez a férfi volt az, kinek éjszakai dühöngésének köszönhetően Nel vérmacskává lett.
Nel agya nem akarta reálisnak ítélni a hallottakat, azonban azok a halvány kis szúrásnyomoknak tetsző foltok igen meggyőzőek voltak, melyek a lány vállán díszelegtek.
Az elkövetkező napokban önkéntes számüzetésbe kényszerítette magát a könyvtár polcai közé, na meg az internet kifogyhatatlan tárháza elé, hogy minél többet tudhasson meg a vérmacskákról.
Legmegbízhatóbb forrása azonban továbbra is az a fickó maradt, ki maga is vérmacska volt.
Sokat találkoztak, s Nel-nek nem kellett magányosan megküzdeni önmagával, s a belőle eredő rettegéssel azon a bizonyos első holdtöltés éjjelen.
Rettegett attól, hogy gyilkos tombolásba fog fulladni átváltozása de, bátran, s jó mélyeket lélegezve állt ott a park elhagyatott részén. Mellette pedig ott volt "mestere", ki szavát adta, hogy meggátolja, amint bármi brutális dolgot szándékozna tenni.
A Hold lassan dugta elő világos képét a szürke esőfelhők közül, s Nel fájdalmas görcsöktől kuporodott össze a földön. A szenvedés azonban oly hirtelen múlott el, ahogyan érkezett.
Szemeit csak lassan merte kinyitni. Életében először érezte úgy, mintha nem az volna, aki eddig volt. Feltápászkodott, és ösztönösen négy lábon állapodott meg. A felhők könyörtelen dézsaként zúdították le rá, s vigyázójára az esőt. Nel, tágra nyílt szemekkel állt ott a park közepén, s csak bámult, s egyre csak bámult az előtte lévő kis gödörben össze gyűlő víztükörre. A hulló vízcseppek apró bugyborékolásai alatt is kivehető volt az éppen fölé hajoló macska. A macska, amely maga Nel volt, s egy igazi hópárduc testébe zárva.
Azon az éjjelen úgy megrémült a váratlan látványtól, hogy a rá vigyázónak is sok fejtörést okozott azzal, hogy hogyan nyugtassa le. Nel nem gyilkolni akart, hanem megszállott menekülési kísérleteivel nehezítette meg a másik vérmacska dolgát.
Az éj végül mégis véget ért, s a nap újra felkelt.
Nel addigra saját szobája biztonságából nézte a napkeltét.

Hosszú hónapokig tartott, míg teljesen megbarátkozott a tudattal, hogy ezzel az új Neloria énképpel kell együtt élnie ezentúl.
A hónapok jöttek-mentek, s Neloria lassacskán kezdett beilleszkedni "falkája" avagy új családja mindennapjaiba, életébe.
A Vérmacskák erdeje sokáig nyújtott neki menedéket, míg önmagával megvívta belső harcát, s végleg elfogadta kilétét.
Azonban a hónapok múlása mást is húzott maga után. Nelnek egyre erősebb vágya támadt arra, hogy újra "normális", hétköznapi emberek között élhessen.
Az idő múlásával meg is hozta döntését: az emberek közelébe költözik, elhagyva a Vérmacskák erdejét.
Így is tett. Régi házát eladva sikerült egy igen tehetős házacskát vennie egy kisebb településen az Ontario-tó közelében, ahol mindennapjait töltheti teljes nyugalomban, leszámítva azt az időszakot, amikor vérmacska barátainak látogatása dobja fel amúgy unalmas hétköznapjait, amikor nem épp útikönyv írói utazgatáson van.

Ma... Na igen. Nel most 24 éves. Vérmacska barátai segítségével sikerült megújult önmagát elfogadnia, s együtt élni vérmacska létével, melyet mostanra kifejezetten kedvelhető dolognak tart. Ez pár hónapja történt. Azóta Nel megpróbált beilleszkedni, s élni nem kifejezetten szerény életét.