Bírtok Parkja

Körül veszi az épületet, teli van szebbnél, szebb, növényekkel. Néhány pad van elszórva a területen. Közepén hatalmas szökőkút várja a látogatókat. Kőből faragott, vonzza a kívül állok szemeit. Fák között kisebb kavicsos utak kanyarodnak. Tökéletes hely , ha az ember nyugalomra vágyik. Mindenhol piros rózsa bokrok dominálnak. A park végében egy csodálatos természeti látvány tárul elénk, egy hatalmas „lyukas”szikla. Turisták százai jártak ide ,megcsodálni a látványt. A park látogatható, megadott időben. Dél után 2-től este 7-ig látogatható. Ilyenkor persze szabadon vadászhatnak a Nelapsik ,de erről a halandók , mint sem sejtenek.

*Visszatért.Többévtizednyi utazgatás után visszajött. New York pezsdülő belvárosa helyett ide a Whitlock kastély-ba vezetett első útja. A parkban már alig volt egy-két kósza lélek. Alkonyodott már, az ég egyik fele már sötétkék volt a másikon viszont még a Nap utolsó sugarai látszottak. Lélegzet elállító látvány volt.Tudta, hogy a leghelyesebb dolog ha most ideköltözik, a többi fajtabelihez. Viszont nem volt ebben olyan biztos, hogy ez a célja, hisz már szinte hozzászokott az egyedülléthez és a módszereinek tökéletes alkalmazására a halandókon. A bőröndjeit már bevitette a kastélyba. Hébe-hóba megállt és felmérte nincs e valaki a közelében. Már bezárt a park, a turistáknak nyoma sincs, a friss vacsinak annyi.*
~Ostobák, nem tudják hova jönnek és, hogy én mennyire örülök a vacsinak amit hoznak magukkal.~
*Sétálgatott az egyik ösvényen és közben gúnyosan mosolygott magában, ámulva csodálta a parkot.Mindig szánt időt arra, hogy a szép dolgokban csodálkozzon, hisz annyi látnivaló van a világban és az emberek a mai életmódjukkal képtelenek megállni és megcsodálni egyetlen szál virágot is. De neki tengernyi ideje van. Egyszer csak érezte, hogy valaki közelít feléje.Arcán meg is jelent valós mosolya, amit csak akkor használ ha sikerült a terve. Megfordult, érezte hogy egy Nelapsi-val áll szemben.Nem tudhatta rangját, de majd úgy is megtudja.Valós mosolya még mindig ott ült az arcán szemeivel sunyin az alakot figyelte.*
-Elnézést! Eltévedtem...
*Tudta, hogy a férfi tudja ki ő, nem egy ártatlan vacsi aki eltévedve bolyong a kijáratot keresve, hanem egy igazi szörnyeteg.Alig észrevehető gúnnyal monda, már szinte viccelődve és közben megdolgozta nagy barna szemeit.*

* Unottan sétálgatott és várta az érkező tanítványt. Nem rég ébred fel, erre mindjárt a nyakába varranak egy ifjút. Aki semmit nem tud az életről és idáig úgy , élt mint a csürhe nép?! Elfogadhatatlan tény volt számára , hogy egy Nelapsi úgy éljen akár egy ember.. Elvegyülve a tömegbe. Puszta gondolattól is kirázta a hideg . Hisz mi felsőbb rendű lények vagyunk , akiket tisztelni kell hatalmuk miatt. Sok mindenről ki kell még oktatnia Serenanát. A horizontot figyelte , miképpen nyugszik le nap. Ez a egy mindenhol ugyan olyan .. Akár melyik országban, világrészen nézze az ember.. Mégis itt a kastély parkjában lévő környezet különösebben csodássá tette a naplementét. Mély lebegőt vett .. Élvezte a kora tavaszi friss illatot. Egész nyugodt volt , talán ez annak köszönhető , hogy márt vacsizott. Ilyenkor megnyugszik a lelke és csak elég nehezen lehet kihozni sodrából. Lassú kimért léptekkel körözött a szökőkút körül , mikor ismerős illat csapta meg orrát. Rögtön felismerte a fajta béli illatot. Póker arcot erőltetett és megindult az illat irányában. A lány háttal állt neki, tudta ő az akit várt. Meg állt és míg a lány megfordult, kimért távolságba karba fonta kezeit. *
- Mmm eltévedtél ! ~ Hogy is ne .. ettől jobban tanulj meg hazudni ! * Nem tette szóvá neki, had higgye , azt amit akar. Túl tapasztalatlan még. Fehér fogait megvillantva indult Serena felé. *
- Üdv itt nálunk Serena ! * Nyújtotta felé a kézét. * - Gyere sétáljunk! *Azzal megindult a fák közötti kis ösvényen.*
- Mesélj magadról egy kicsit ! Mindent tudni akarok rólad , mielőtt kezelésbe veszlek! * Ezzel elárulta , hogy ő lenne mestere ,megköszörülte torkát és várta a történetét. *

*Mély levegőt vett, érezte Jasper édes illatát. Az emberek szagához jobban hozzá volt szokva, hisz ők voltak a vacsi...Tudta, hogy Jasper idősebb Nelaspi mint ő, és hogy ő lesz a mestere. Biztos volt benne, hogy lenézni őt, de majd kellemeset fog csalódni benne ha megismeri és látja mit tanult és hogy tudja használni képességeit.
-Köszönöm Jasper. *Kezet fogtak és közben gúnyos mosoly kíséretében kivillantotta fogait.*
-Menjünk! *Helyeselte és kis léptekkel elindult.*
-Mester! ~Másra számítottam~ *Magában lenézően tekintett Jasperre, persze már hozzá volt szokva, hogy az emberekkel játszik de vajon egy Nelapsival lehet?*
-Mérhetetlenül örülök, hogy ebbe a 'körbe' tartozhatok.A Nelapsik csodálatos lények, még szerintem a vámpíroknál is jobb. Eddigi életem során találkoztam Nelapsikkal és sokat tanultam(...)Az apám volt a vámpír, akitől én származom. Nem tudom számít-e, de azért elmondom, nem vagyok olyan idős még(...)1968-ban születtem.Az első 20 évemben még empatikus voltam az emberekkel szemben, de aztán az első szándékos gyilkosságom után megváltoztam és rájöttem mi mindenre vagyok és lehetek képes.Elkezdtem utazgatni, tapasztalatot szerezni, fejleszteni a képességeimet és megismerni bizonyos kultúrákat és fajokat. Ezalatt a pár év alatt igen sokat fejlődtem, persze még nem vagyok elég jó, mint egy több 100éves Nelapsi, de könnyen tanulok. A képességemet nemcsak az emberek megölésére használtam, néha volt olyan is, hogy bonyolítottam az emberek életét és páholyból néztem végig azoknak tönkretételét.
Nagyon gyors vagyok. Rendszeresen sportolok és jógázok, ezáltal fejlesztem a képességemet.
*Szépen lassan haladtak az ösvényen.Jasper figyelmesen hallgatta a mondanivalóját, és Szí gyakran váltott hangsúlyt mondanivalójában.Néhol komolyan, máshol pedig gúnyolódva beszélt.*
-Mester!Mit szeretnél még tudni?
*Tiszteletet megadva kérdezte*

- Először is kedves.. ! Maradjuk a magázódásnál! ~ Nem vagyunk mi régi barátok ! * A tisztelet , ez az ami fontos számára. Nelapsiknak tisztelniük kell egymást. És ez a kis fruska , minden további nélkül letegezi. Ha így folytatja össze ér a bajszuk! Jasper azt tegez le, akit akar.. Hisz a korához képest ez a lány még csecsemő. Így nem várhassa el, hogy magázza. Hallhassa a lány történetét , néhol el el vigyorodik .*
~ Tapasztalatlan! Nem lesz könnyű dolgom!
- Ez nem egy kéj utazás, remélem felfogtad! Nem jól érezni magadat jöttél ide, hanem tanulni! Valóban fiatal vagy még , de ha gyorsan tanulsz ..Akkor egy kettő bele jössz! Mmm szereted az emberek életét tönkre tenni, ez tetszik! Sportolsz és jógázol?? * Hisztérikus nevetésbe kezd.. Kezét hasára tapassza , hogy kicsit megtudja szüntetni. Miután kinevette magát, letörli könnyeit és lenézően a lányra pillant . *
- Édesem nem tudom , te honnét pottyantál ide ?! De ez kész röhej ! Mi az erőnket nem holmi emberi sportokkal fejlesszük! Gyilkolással ! Rémlik valami ? Tudod becserkészni egy áldozatot , aki nem könnyű préda.. Harcol a életéért , harcol ellened.. Na az az igazi kihívás.. * Arca megkomolyodik , hiszen ezek komoly dolgok.. Élete során nem találkozott még ennyire emberi Nelapsival. *
- Azt szeretném tudni.. Ha jó magad is ennyire emberin viselkedsz.. Mit keresel itt? Mit vársz tőlem ? * Tiszteletével nem tud mit kezdeni. Felviszi a hangját.. Arca elvörösödik , tényleg nem érti mit akarhat ez lány.. *
- Meg kell tanulnod könyörtelenek lenni! Senkinek nem kegyelmezhetsz ,aki egyszer markodba kerül ! Ez alap szabály .. * Kézével mutogat, minden szavának súlya van. *
- Lássuk valóban gyors vagy e ?! * Szélsebesen megindul a fák között , gyorsabb bármelyik Nelapsinál , hiszen ő az ős atyjuk. Úgy suhan , hogy emberi szemnek fel sem tűnne , de még a maga fajták sem tudják néha követni. Márt arra büszke lesz , ha Serena ott fog loholni a sarkában. Az hogy utolérje, egy fiatal ,teljesen képtelenség , egy 100 évesnek is nehéz lenne, nem hogy neki... Száguldott élvezte az arcába csapó üde szelet...*

*Természetesen megadta a minimális tiszteletet, de csak annyit amennyit Jasper megérdemelt.Szörnyű, hogy egyes Nelapsik mennyire lenézik a másik fajtársukat, csak mert pár évtizeddel öregebbek mint ők. Nem Jasper volt az egyetlen ilyen akivel eddigi életében találkozott. Sértőnek érezte ezt a hangsúlyt amit Jasper használt vele, de mit várhat egy besavanyodott úri Nelapsitól? Ezek más korból jöttek, szó szerint, de ez förtelmes...*
Tisztában vagyok vele.Nem is jókedvemből jöttem ide, hanem, hogy ,még ennél is több tapasztalatot szerezzek, mint aminek most birtokában vagyok. Élvezem nézni, ahogy az emberek szenvednek.De ezt akkor csinálom amikor már jóllaktam és egy kis műsorra vágyom.
~Látszik sose próbálta még.Hah...nem kellene elítélnie azért mert ezek piti emberi dolgok. Számomra igen is sokat segítettek, sokkal gyorsabb, és hajlékonyabb vagyok.Ez első soron a menekülésben lehet hasznosítani.De mivel a 'Mester'-nek biztos nem kell menekülnie ezért sohasem kellett ezt kifejlesztenie.~
*Felvonta egyik szemöldökét és úgy hallgatta Jasper mondanivalóját.Közben halványan elmosolyodik*
~Nem ismer, nem tudja ki vagyok és, hogy miket tettem.Semmi joga elítélni. Fennhéjázó beképzelt alak.Nem azért jöttem ide, hogy kinevessenek...semmi értelme ennek, csak az időmet pocsékolom...~
-Mester *Kezdte mondanivalóját. Belül forrt a vére de higgadtnak tüntette magát és folytatta.*
- Tudom, maga szerint én csak egy tudatlan kis liba vagyok, ezt a gúnyból érzékelem...
*Lehajtotta fejét megköszörülte torkát és folytatta*
-De! *Felemelte fejét.* - Nagyon is tisztában vagyok mindennel. És megdolgozom a prédáért, a becserkészést is tökéletes pontossággal viszem véghez. És már elnézést, de a vadászat nekem csak gonosz játszadozás. Ha egy vámpírral vagy egy más fajjal találom magam szemben az a kihívás. Megküzdeni vele, vagy ha túl erős akkor ügyesen eltűnni, úgy, hogy nem talál rám. Ezért is fejlesztem néha magam emberi sportokkal is. Mert ez egy tudomány, egy művészet, ha ügyesen tudom hasznosítani minden megszerzett tudásomat.
*Rendkívül komoly arcot vág és tudatában van, hogy igaza van ebben.Persze ő mg csak egy fiatal egyed, de nem buta...*
- Fiatal vagyok, csak 20 éve kezdtem el igazi Nelapsihoz méltó életformát élni, és ez kevés, tudom jól ezért vagyok itt. Néhol még megmaradt bennem az első pár évem emberi viselkedésemből maradt halvány emléke, de ezek vesznek el és nem marad semmi.Főleg ha egy olyan tapasztalt Nelaspi tanít mint ön Mester.
*Látja, hogy egyáltalán nem erre számított Jasper, de magában elmosolyodik...minden kezdet nehéz...*
-Higgye el. Az emberekkel könyörtelen vagyok, hisz ők a világegyetem legszánalmasabb teremtményei. Gyengék...és mégis azt hiszik minden tudás birtokában vannak és, hogy ők a legfensőbb lények. Ez pedig csak egy vicc...
~Az egyetlen ember akihez kötődtem az anyám volt, de mivel ő már nem él, nincs semmi okom, hogy az emberekkel finoman bánjak.~
*Elmosolyodott.Szemeivel felnézett egy pillanatig az égre majd ő is nekiiramodott... ahogy mondta...nagyon gyorsan futott, szinte repült, nem is érezte a sebességet.Igaz Jasper nagyon gyors volt. De nem akarta,hogy azért is balhézzon, hogy mennyire gyors így éppen csak egy 'Ez szép volt' távolságban száguldott Jasper után...*

* Minden idegszála megfeszül. Még ő akarja ki oktatni ? Nem kis tűrőképesség kell ahhoz, hogy ne lapítsa szét az apró pofikát. Keze ökölbe szorul , arca elvörösödik. Szinte lüktet az idegességtől.*
-Igen jelenleg nem több egy buta kis, tudatlan libánál! ~ Aki jobban tenné, ha vissza fogna stílusából , különben olyan gyorsan mehet,amilyen gyorsan jött!* Újabb számára értelmetlen kimagyarázást , szem forgatva hallgassa végig. Még hogy neki az a kihívás , hogy egy vámpírral találja magát szemben . Nem akarta megsérteni , de simán oda vághatott volna vele, hogy kis ujjával elintéz egyet. Amikor csak akar.. Fiatalnak nézte egyszerűen nem nézi ki belőle, hogy vámpír bácsikkal harcol. *
- Ha nem változtatsz a hozzá állásodon ! És a viselkedéseden ,akkor garantálom ,nem hogy én, de senki nem fogja tovább fejleszteni a képességeidet! Világosan fogalmaztam ? Hangját felvitte és közel a nőhöz ordította szavait. Annyira kihozta a sodrából , hogy nem tudja türtőztetni magát.* ~Mégis kinek képzeli magát ez a taknyos orrú? Nem holmi halandó vagyok ,aki eltűri neki ezt a hangnemet és ezt a viselkedést! Össze tehetné a két kezét , hogy ekkora szerencséje van és ennyi év után befogadta saját faja..! * Vissza lép eredeti test tartásba , mély levegőt vesz. Pórbál megnyugodni mielőtt , olyat tesz ,amit megbánna.*
- Az emberekkel való meglátásodban egyet érek! Ők csupán táplálékok nem kell különösebben nagy figyelmet rájuk szentelni! * Válaszolt oda mielőtt futásnak eredt. Egyszer nézett hátra akkor is azért , hogy megbizonyosodjon követi e. Eléggé messze loholt .. Mikor a park vége felé közeledett le lassított . És az ott lévő padon kényelembe helyezkedett. Várta , hogy megérkezzen Serena is. Lábai tette kezeit . *
~ Hmm..mi legyen az esti programunk? Talán be mehetnénk a városba.. és megmutathatná hogy vadászik..
* Mikor márt elég közel érzi a nőt lágyan megszólal. Idegessége szerte foszlik , jó tett neki a futás és friss lebegő. Bár nem ajánlaná a nőnek , hogy valamit beszóljon.Elég egy rossz szó, mozdulat és lángra lobbantsa a kialvó tüzet.*
- Szeretnél bemenni a városba? Megmutathatnád a vadász taktikád !

*Elege lett.Ez már sok volt neki, nem volt hajlandó ezt eltűrni...Igen! nem olyan idős ez így igaz, nem is annyira tapasztalt, de egy ilyen korban lévő Nelapsihoz képest eléggé világlátott és okos. Még, hogy az ő Mestere ez az alak...aki minden kis apróságon felhúzza magát, minden kis okkifejtésnél a keze összeszorul és leordítja. Az már beteges. Ki ez az alak? Mit képzel? Ő se beszélhet így vele. Nincs joga. Bármikor elmehet...nem kell neki mester..ugyan, hogy parancsolgasson neki és, hogy lenézze őt...egyedül jobban boldogulna, több időbe tartana a fejlődés, de legalább csendben és idegesítő, fennhéjázó szószórás nélkül tehetné.Felhúzta szemöldökét és szemeivel Jaspert méregette*
~Mogorva, zárkózott...Látszik, észreveszem az ilyet. Az embereknél ránézésre is tudom milyenek, de Jasperrel elég volt pár szót váltanom és már tudom is...nahát azt hittem nehezebb dolgom lesz.~
-Ilyen vagyok...Változtassak magamon? Eddig is ilyen voltam, azt hiszem megadtam a tiszteletet magának és nagyra tartanám azt is, ha tanítania...de talán túl bonyolult vagyok magának? *Halálosan nyugodtan mondta, olykor-olykor kilehet hozni a sodrából de ez most nem olyan nap volt.Látta, hogy Jasper nem tud lassan uralkodni magán.Magában gúnyosan mosolygott...*
~Öreg Ember...~
*Mosolyát próbálta magában tartani, nem ült ki az arcára.Pókerarca volt.Semmilyen érzelem vagy gondolatmenetet nem lehetett róla leolvasni.Rezzenéstelen arccal tűri, ahogy Jasper az arcába kiabál...már belül szinte kuncog, jól elszórakozott rajta.*
-Elnézést! De, ha nem fogad el így ahogy vagyok.Akkor elmegyek...
~Be kellene látnia, hogy más vagyok mint ő...de mit várjak?
Kicsit talán túl komolyan veszi ezt Jasper...nem rögtön fogok én itt beállni a sorba, előtte kiismerem a helyet. Ajj, miért teszi ezt? Nem látja...nem észleli mennyire együgyű ez az egész? ~
*Kényelmesen futott, nem akarta, talán nem is bírta volna legyőzni Mesterét...Majd megérkezik a padhoz.*
-Gratulálok Mester! *Meghajolt*
~Csak erre nem mondjon semmi önelégültet.~
*Remek dolog gondolkodni.Senki sem lát bele a fejébe így azt gondolhat amit akar, még ha elfojtja magában a szót is, attól még azt gondol amit akar.Nem akart hezitálni, de talán ez túl gyors neki.Most érkezett, még a szobáját sem látta, lefáradt az úton.De ha meg visszautasítaná akkor meg gyávának mutatná magát.Így hát kis késéssel válaszolt.*
-Szívesen megmutatom Mester! De előtte, ha megengedi had vonuljak vissza, hisz még csak most érkeztem, szeretnék körülnézni lakosztályomban...és előkészülnék, hogy a legjobb formámat hozhassam...
*Lehajtott fejjel mondta. Utálta...egyszerűen rühellte a megalázkodást, de muszáj volt. Tudta mi forog kockán...*

* Meghajolt , de látta rajta , hogy nem önszántából.. Nem kell a tisztelete , ha nem szívből jön! Ez megalázó! De nem teszi szóvá , inkább nem. Rezzenéstelenül és hideg tekintettel nézi Serenát. Fél attól , hogy a lány fiatalabb és ez végett nem fognak jól kijönni. Jasper idős és tapasztalt , rideg és szigorú. Ezen nem fog változtatni senki kedvéért. Ha lány pedig arra nem képes , hogy önszántából tisztelje akkor nincs miről beszélni. Talán idővel rájön , hogy Jasper nem akar azzal rosszat , hogy előtte a szemében kimondja az igazat. Sokszor igaza van ez nem kétséges , ma talán az is rátesz egy lapáttal , hogy bal lábbal kelt fel. Ám ez nem lehet kifogás barátságtalan viselkedésére. *
- Rendben! Pihenj le.. Időnk, mint a tenger ! Holnap is ráérsz bemutatni mit tudsz! Addig illeszkedj be , érezd magad otthon! * Fel állt és kézen csókolta a lányt. * - További szép estét Serena ! * Nem fogja kényszeríteni , ha még nem nézett körül. Annyi idejük van. Mára ennyi elég volt a megaláztatásból , így is jól felhúzta viselkedésével. Majd holnap tovább okítsa és megpróbál majd egy kicsivel kedves lenni. Hiszen ez a mogorva stílus, alig ha megnyerő volt a lánynak. De mit lehet tenni az öregek márt csak ilyenek. Idővel majd biztos megérti és össze szoknak. Lassan megfordult mélyet szívott a friss, üde kora esti levegőből és futásnak eredt. Azon az útvonalon futott vissza amelyiken előbb jött. Valamivel lassabban futott és gyerek volt még az este bőven volt ideje vissza futni. Talán ma benéz a városba valami vacsi után. Rég volt , hogy a szél a város felé sodorta . Különben is vett egy egész jó pofás mocit, ideje kipróbálni.*

*Felvont szemöldökkel nézte Jaspert.Nehéz lesz megszoknia az ittlétet hisz ha a többi Nelapsi is ilyen arrogáns és pöffeszkedő itt akkor nem lesz könnyű dolga.Bár kissé talán ő is ilyen. Hát igen...ha már egyszer megteheti, hogy lenézze az embereket, a söpredéket ami vacsiként végzi talán megváltozott miatta és azért lett ilyen pimasz és pökhendi mindenkivel...még a Mesterével is, hisz nem pár évig egyedül élt, olykor-olykor együtt volt más Nelapsikkal is de mindenkinek másak a szabályaik és az elvárásaik, és itt is így van. De Serena ilyen nem tud változtatni magán, csak majd meg kell találni Japerrel a közös hangot amin talán megérthetik egymást és megadhatják a megérdemelt és kölcsönös tiszteletet.*
-Ahogy gondolja Mester.Holnap is a rendelkezésére tudok állni, mint bármikor...
*Nagy szavak...'Bármikor' az idők végezetéig...Nehéz belegondolni mi mindent kell majd véghez vinni az elkövetkezendő öröklétben de önbizalommal teli fog nekivágni.Szemei kicsit nagyra nyíltak amikor Jasper megcsókolta a kezét*
-Köszönöm! Önnek is Mester!
~Hűű..hát ez biztos abból a kórból jött amikor ez még divat volt.Hmm de nekem ez bejön.~
*Mosolyodott el magában, meghajolt majd figyelte ahogy Jasper szélsebesen elsuhan előtte.*
-Ez nem ment túl fényesen.*Mondta halkan magában majd felnézett az égre és mélyet szippantott a friss levegőből. Ma még berendezkedik és kipiheni magát.Remélte, hogy a holnapi nap szerencsés lesz számára és nem fog csalódást okozni.Legalább is nem akkorát amit ma művelt, de őszintén nem is érdekelte a viselkedése, hisz ha nem így viselkedett volna hazudott volna önmagáról. Benyomása szerint Jasper rég élvezte utoljára az életet...de talán idejövetelével ez megfog változni...Már a nap utolsó sugarai sem látszódtak az égen.A parkban már a lámpák világították be az ösvényeket.Szép lassan elkezdett sétálni.Hisz minek rohanni...Mestere szavaival élve...'Ideje mint a Tenger'...*

*Hamarosan eltűnik a Nap, hogy felváltsa a Hold. Egészen hűvös van júliushoz képest. A nő számára csak kellemes ez a csökkenő hőség, hogy végre megszabadulnak a kánikulától. Csöppet sem nyugodtan sétál a birtok parkjában. Mondhatni hogy szenved, de viszonylag jól érzi magát... El sem bírta eddig képzelni, hogy az átváltozás után még bármit rosszként fog megítélni. Mégis, pár napja az a forróság a torkában kezdett növekedni, akárha tűzvész tombolna benne... Nem hajlandó a birtokról kimozdulni. Eddig még szerette figyelni a turistákat akik a parkot csodálják, és szépségének csak tizedrésze is mennyire lenyűgözi őket. Azonban mostanság inkább a kastélyban marad. Az ok igen egyszerű: minden egyes lélegzetvétel ami egy ember édes illatát hozza felé, mintha tűzvészt keltene a torkában. Első gondolata, hogy el fog múlni, nagyon is téves volt. A lángok percről percre, óráról órára terjednek benne. Dühösen lépked hangtalanul, egy kiéhezett nagymacska feszült mozdulataival. Sebes mozgásával halandó számára kísértetnek tűnhet, kiváltképp vékony testét körbeölelő fehér ruhájában. De számára, és bármelyik nelapsi szemén át természetes a gyorsasága. Megáll a hatalmas sziklánál aminek a közepén méretes lyuk van, azon át látni a távolban pár fát és a végtelen eget. Óvatosan odalépked, megkapaszkodik egy kiálló szikladarabban, és könnyedén felmászik a szikla legtetejére. Már nem is csodálkozik el elképesztő erején és egyensúlyérzékén, csak megáll. Kellemes, hűvös szellő simogatja halovány bőrét. Mintegy védekező testtartást felvéve, összefonja karjait mellkasa előtt. Először a birtok felett elrepülő madarat figyeli - leginkább verébnek tűnik - , utána apró motozásra lesz figyelmes. Halandó számára észrevehetetlen, apró mozdulattal odafordítja fejét. Egy apró egeret pillant meg. Torka mélyéről dühödt morgás tör fel. Percről-percre feszültebbé válik. Halhatatlanhoz nem illik ez az ideges viselkedés, de ki foglalkozna ezzel, ha a torkában máglya lobogna? Mindeközben lassan de biztosan a horizont alá bukik a nap...

* Könyvtárban üldögélt órák óta, kedvenc könyvébe burkolódzva. Talán az egész városban neki lehet a legrégibb és legértékesebb , na meg a legtöbb könyvel ellátott sajátos könyvtára. Évek során sok könyvet begyűjtött be, mostanra márt múzeumba porosodhatna jó pár belőlük. Könyveket jobban lelkén viselte, mint áldozatai sorsát. Az emberekre úgy tekint, ahogy egy Nelpasitól elvárt.. Csupán táplálékot és némi pénz szerzési lehetőséget lát bennük, se többet, se kevesebbet. Ennyi évszázad alatt, tökéletes gyilkoló gép vált belőle. Fajtája feltekint rá, példaképként szolgál nekik.Ez rettentő elégedetté, s büszkévé teszi. Célja hogy tiszteljék, szeressék és méltó vezetője legyen minden Nelapsinak! Békésen olvasgatott, pár oldal volt márt csak hátra. Gondolatai még sem az olvasott mondaton jártak.. Valahányszor észbe kapott, Artemis járt fejében. Nem gyermeket, sokkal inkább egy társat teremtett magának. Kérdés az hogy ezzel a nő is tisztában lehet? Vissza gondolt az együtt töltött utolsó érzéket kavaró órára, mosoly ült ajkára. A kis tüzes macska aztán jól elcsavarta, s összezavarta Jaspert fejét. Csomó dolga volt.. Valahogy nem tudta rábírni magát, hogy most a kötelességeibe temesse magát. Állítólag a városba érkezett egy fajtabeli. Ha lesz egy szabad perce fel is keresi és fel ajánlja, csatlakozzon hozzájuk. Ennyit megtehet! Ez a kötelessége. Becsukta a könyvet, hosszú kréta fehér ujját végig vezette a könny régi, ütött-kopott, gerinc vonalán. Nap utolsó sugarai még bevilágították a szobát. Egyet jelentett: Ideje lesz enni is valamit. Ő maga sokkal inkább behódolt vámpír énjének, ezért többnyire este evett. Sokkal izgalmasabbnak találta , a halandók akkor jobban halálra rémülnek. Nincs is finomabb az adrenalin dúsította vértől! *
~ Jobb lesz, ha megkeresem Artemist! Bizonyára éhes és mint teremtőjének az én kötelességem megtanítani a vadászásra! Micsoda jó móka lesz! Nincs is ennél pezsdítőbb program.. A puszta gondolattól megéhezem.. ~
* Ördögi vérszomjas ábrázatával a park felé tartott. Mindig tudja merre jár nő, mivel a saját műve. Ez olyan különleges kötelék. Turista csőcselék, márt nem szennyezte a park levegőjét.Nap elbújt, a hold ragyogott a fekete égbolton. Kora este park sem várta, márt látogatóit. De kár kevesebb a vacsora lehetőség. Lidércként szelte át a szűkös ösvényeket, szikla előtt megállt. Erős karjaival felkapaszkodott pillanatok alatt fent is volt. Nő mögé állt és szemeit befogta jéghideg ujjaival, lágy cirógató hangán megszólalt. *
- Meglepetés! * Suttogta a fülébe, s lágyan feléje fordította. Mélyen a szemébe nézett, arcán ragyogott csábos mosolya. Meglepődött, megérezte a másik kínzó szomjúságát. Jasper is éhes volt, nem oly annyira , mint a szemeben álló fajtársa. Rosszallóan megrázta fejét. *
- Üdv kedves! Jó magam is sokat időzök itt fent.. Attól tartok most meg kell szakítanom e csodás látvány örömeit. Enned kell! Sürgősen! A kocsi elő állt.. Gyere ideje mennünk! * Kezét nyújtotta felé, miközben felmérte kecses alakját a fehér ruhában. Magával ragadó látvány volt, olyan amiben óráig elgyönyörködik az ember ilyen szép kilátás mellett. Erre nem érnek rá, mindkettőjüknek csillapítania kell gyötrő, égető szomját. A gyilkolás, hatalom, örök élet, ez vár ifjú tanítványára. *

*Ráun a táj kémlelésére, és inkább az ég felé fordul. Mintha óriási fekete vászon lenne, amin csillámló festékfoltok a hold és a csillagok. Az alkotó a teljesen logikátlan elrendezés alapján nyilván nem értett a festéshez, mindenesetre a műve gyönyörű lett... Csak nézi az eget, teljesen belefeledkezve a látványba. Egy régi könyv jut az eszébe, ami 8 éves önmaga számára lényegében nem volt egyéb, mint érthetetlen kifejezések összessége (sztrellárasztronómia), és szép képek. Inkább csak az utóbbiak miatt nézte, bár igaz ami igaz, jól esett nagylánynak képzelnie magát, aki ilyen okos dolgokkal tölti az idejét. Halkan felsóhajt. Mostanában kezd rájönni, mennyire nem érti a világot, hogy amikor tapasztaltnak képzelte magát, az is csak önhitegetés volt. És nem csak a halhatatlanok miatt. Ha csak belegondol, hogy még mindig mennyire tapasztalatlan... Újabbat sóhajt. Szomját szinte elfeledi, de az azért még könyörtelenül markolássza belül. Hideg ujjak érintését érzi meg, ahogyan valaki eltakarja a kilátást előle. Összerezzen, váratlanul érte. Nem is igazán tudja, túlságosan eltűnődött vagy egyszerűen figyelmetlen? Olyan lényegtelenné válik mindez, amikor meghallja Jasper hangját. Halkan felnevet és hagyja hogy megfordítsák. Még most is imádja először megpillantani a férfit, újdonsült látásával lenyűgöző a dolog. Ráadásul valami megfoghatatlan vonzza felé, amiről pontosan tudja, mi az: Jasper tette Nelapsivá, és ezt a köteléket soha nem bírná semmibe venni.
-Üdv.- *Mosolyodik el, és csak hallgatja amit a másik mond. Beleszeretett az ezernyi dallamba, mint a világ összes részébe amit képes érzékelni. Minden hang zenévé változott már régen.
-Hm. Én is megszerettem itt.- *Feleli röviden, vissza sem pillantva a szikla alatt elterülő térségre Az előtte álló férfi még mindig túlságosan csábítja ahhoz hogy ne folyton rá akarjon nézni.
-Nyugodt, és olyan...- *Egy másodpercre elhallgat, nem igazán találja rá a megfelelő szót. -...lenyűgöző?- *Ráncolja a homlokát. Talán mégsem ez volt a megfelelő kifejezés, de már semmi kedve önmagát javítani. Megfogja a felé nyújtott kezet, Jasper bőre valahogyan kevésbé hideg mint amikor még halandóként tapintotta.
-Nem zavar ha el kell mennünk innen, csak menjünk, ha ez szükséges ahhoz hogy a szomjúságom csillapodjon.- *Néz Jasper szemeibe nyugodtan, kissé még mindig zavartan. Egy másodpercre elengedi a kezét, és leugrik a szikláról. Ki tudja hány métert zuhan... zuhan... mielőtt tompa, ember számára hallhatatlan puffanással földet ér.
-De azt elárulod, hogy hová megyünk?- *Kíváncsiskodik.