A Kastély

* Csak állt ott vérző zsibbadó kézzel. Ez álom vagy valóság? Remegett akár a nyárfa levél , ez inkább a látottak utóhatása volt. Fogalma sem volt arról, mekkora baj az hogy apja megkarmolta. De hiszen honnét is tudhatta volna? Nem szoktak ilyenről beszélni. És igazából fel sem fogta mi van. Ritkán sír, most annyira sírhatnéka volt. Torka elszorult, ahogy vissza fojtotta a sírást. Kemény csaj nem fog elgyengülni , legyen akár milyen rossz is a helyzet. Apja elcsukló , remegő hangja még jobban okot adott neki a félelemre. Gyomra összeszűkült. Ekkora baj lenne? Ideje lenne félni? Karjaiba vette és kocsihoz mentek. Keze égett, sikítani tudott volna fájdalmában. Tűrt , alsó ajkába harapott. Elhelyezkedett és márt száguldtak is előre. Így is ideges volt , de az éles kanyartól és hirtelen fékezéstől felfordult a gyomra. Nem szerette volna viszont látni a pizza maradványait. De még egy kanyart , bevettek volna tuti kijött volna neki a pizza. Nagyot nyelt, gyomrának nehéz parancsolni. Korábban soha nem volt még rosszul a száguldástól , de most annyira félt és ideges volt. Kocsi végre megállt ez volt a lényeg, kezét hasára tette. Fájdalom nem szűnt meg. Rá sem mert nézni kezére. Feje lüketett szíve ezzel vert, még vérnyomása is fel ment. Feküdt ott kábultam és mire feleszmélt már apja karjaiba volt ismét. Fejét erős mellkasának döntötte. Egy fickó futott feléjük. Beszédükből semmit jót nem vett ki. Inkább még jobban felidegesedett és azon kapta magát hogy levegő után kapkod. *
~ Ezek miről beszélnek? Mibe őrülnék bele? Na nem! Ugye nem leszek farkas? Az nem lehet.. ~
* Tüdeje csak úgy követelte a levegőt miután agyáig eljutottak a hallottak és képes volt feldolgozni őket.. Keze fáj, gyomra görcse rándult. Tényleg a kocsiba kellet volna maradnia. Hogy lehetett ilyen buta? Most aztán tanulhat hibáiból. Dühös volt magára, nem is kicsit. Hisz ezt a egészet saját butaságának köszönheti. Gyorsan tartott vele befelé apja ez megint csak arra adott okot, hogy tényleg nagy a baj. Szemügyre sem tudta venni a kastélyt , de ami azt illeti most nem is nagyon érdekelte. Félt és fájdalmai voltak. Míg az apja ellátta bátortalanul megszólalt. *
- Apa én nagyon sajnálom.. Hallgatnom kellet volna rád! Tényleg annyira sajnálom! Ugye nem nagy a baj? Kérlek mond el mi van , mert megőszülök!
* Őszinte volt minden egyes szava. Nagyon félt először életében. Tudta hogy baj van, de azért mégis reménykedett. Egy biztos itt nem unatkozik, nem úgy mint LAben. Apja végi húzta kezét sebén és akár milyen hihetetlen is volt eltűnt a csúnya seb. Még a lélegzete is elakadt. De végre megszűnt a fájdalom, csak a félelem maradt hátra. Nem nézett körbe egyenesen apja szemébe nézett és várta a választ.*

- Apa ne mond ezt! Nem a te hibád, ha hallgatok rád most nem lenne ez! * Tényleg magát tartotta hibásnak, hiszen apja nem tudhatta hogy ez fog történni, ahogyan senki sem. Az ilyen dolgokra nem lehet felkészülni. Ennek így kellet történnie, lehet így volt megírva. Ezzel született amúgy sem tudta volna kikerülni, ez volt a sorsa előbb vagy utóbb. Jól esett neki, hogy apja megsimította homlokát , tűrte akár egy kis cica. Kicsit végre talán megnyugodhatott. Nem voltak fájdalmai, bár eddig is jól tűrte. Azt hitte fel lélegezhet, de a java ez után jött.. Olyat hallott, amitől a torka is elszorult.. Ettől félt a legjobban , hogy döntenie kell és minden út egy zsák utcához vezet. Világ életében utálta , ha kész tények elé állították. Még is mit fog mondani anyjának? El sem tudja képzelni. Nagy levegőt vett , próbálta össze szedni kusza gondolalait. Minden rossz egyszerre gyülemlett fel fejében. Nézte lehajtott fejű apját és kezét maga előtt össze kulcsolta. *
- Egyik változtat sem nyerte el tetszésem! Sehogy sem lehet elkerülni a bajt.. Remek!
* Ha belegondol most , ha ezt anyja tudná.. Inkább nem is gondol bele. Egyszerűen tehetetlen és csak nevetett hangosan , mint valami elme roggyant. Ki röhögi saját szerencsétlenségét. Soha nem gondolkozott el azon mi lenne, ha olyan lenne akár apja. Minden olyan hirtelen történt. Nem is volt ideje fel dolgozni és most itt állt kész tényekkel. Még mi a frászt csináljon? Válasz hamar körbe rajzolódott fejében. Természetesen nem akar megőrülni! Inkább a másik választaná.. Bele túrt a hajába, nevetést abba hagyta. Meg komolyodott. *
- Jó.. Akkor legyen a szertartás, mert én ugyan nem akarok megőrülni!
* Jelentette ki nemes egyszerűséggel. És lassan az apja felé tartott. Fél úton inkább megállt. Gyomor idege volt. Azt sem tudta ezek után mi vár rá.. És ott volt anyja is.. Tele volt a hócipője. *