Grand Terminal Reptér és Pályaudvar

*Múltkori csínyje elér rosszul sült el ,pedig csak az apjához szökött. Nem is tudja mit képzelt, anyja szörnyen aggódott. Hibáiból csak úgy tanulhat az ember , ha megbüntetik. Büntetés képen jó ideig nem láthatta apját, sőt még telefonom sem kereshette. Ez épp elég volt ahhoz ,hogy többé ne próbálkozzon ilyennel. Napjait tanulással ütöttel el, manapság nem könnyű bejutni az egyetemre. Leginkább az borította ki, hogy még születés napján sem találkozhatott vele. Imádta apját amiért olyan laza volt vele. Melyik fiatal nem csábítana az ilyesféle tökéletes szülő? Átlagon felüli volt és nem csak ebben ő egészen más volt, mivel nem volt ember. Elég hosszú idő után végre felszállhat a New York-i képre és maga mögött hagyhassa LA-t . Több hete erre vágyott izgatottan ülte végig a repülő utat. Imádott repülni ezzel sokkal hamarabb odaért. Haját szőkére festette és a legutóbbi találkozásuk óta hosszabb lett. Ennek különösen örült , a hosszú hajjal annyi mindent lehet kezdeni. Boldogan sétált le a repülő lépcsőjéről , magára öltve egy világos kék csőszár farmer nadrágot rózsaszín selyem felsővel és egy egyszerű fehér félcipővel. Mióta 18 lett szereti kihangsúlyozni amije van. Feltette napszemüvegét, csodás tavaszi idő volt. Kellemesen melegítette arcát a nap melege. Miután megkapta bőröndjét le ült az egyik padra és várt. Akkora volt a tömeg.. de ezt imádta ebben a városban , a sürgés forgást. Oldalra döntötte fejét és várta hátha apja is felbukkan végre. Közben a rohanó embereket figyelte. *
~ Végre újra itt! ~

* Annyira nagy volt a tömeg , nem tudta kiszúrni apját. Ide oda kapkodta fejét , márt azt hitte el sem jött. Vagy elfelejtette volna ? Haját hátra tűrte és bőröndjét közelebb húzta magához. Nem egyszer hallotta márt , hogy valakit a reptéren loptak meg. Hihetetlen milyen ocsmány emberek léteznek. Valaki neki köszönt határozottan hallotta. Ösztönösen a hang felé fordult. Igen ez volt az a határozz erős hang , amit ezer emberéből felismer volna. Apja volt az , egy percet sem öregedett , ott állt zsebre tett kézzel. Boldog volt , nagyon régóta erre a pillanatra várt. Elmosolyodott kivillantva fehér fogsorát és arca csak úgy ragyogott. Maga mellett húzva bőröndjét gyors lépettek apja felé haladt. Megölelte és köszönt neki. *
- Szia apa! Sajnálom , hogy nem jöttem hamarabb, de tudod milyen anya! Mi újság? * Szabadkozott , megbánta tettét. Ha nem szökik el akkor nem lett volna ilyen sokáig büntiben. Mindegy ebből is tanult. *
- A bőröndöm meg van akár indulhatunk is! * Mondta és közben a bőröndjére nézett. Remélte hamar elindulnak és nem kell gyalogolnia. Elfáradt az út alatt és ami azt illeti éhes is volt. Az úton képtelen lett volna enni , biztos felfordult volna a gyomra. *

* Jól esett neki a puszi, amit apja adott neki jó erősen átölelte. Kérdésén meglepődik miután kikerül öleléséből felhúzott szemöldökkel figyelt rá. Fel sem tűnt neki egész idáig , hogy megváltozott volna! *
- Nem tudom! eltűűnt.. * Viccelődött és átadta a bőröndjét. Lassan sétált mögötte , mindig meglepődik mekkora darab apja , ő meg olyan aprócska mellette. *
- Anya márt csak ilyen! * Talán túl szigorú is ez néha márt nagyon idegesítő ,de nem tehet ellen semmit. Az anyák márt csak ilyenek. Bezzeg apja.. Megcsodálta kocsiját és kezét lassan végig simította rajta. Reméli egyszer apja kölcsön adja neki és végig száguldhat vele a városon. Nézte ahogy elrakja a csomagját és beült a kinyitott ajtóba. Ő is bekapcsolta biztonság övét és egy kicsi felé fordult. *
- Nem tudom! Még az is meglehet! * Örülne is végre szavad lenne ,bátran motorozhatna az anyja engedélye nélkül. Motor szinte dorombolt és márt száguldottak is haza felé. Kinézett az ablakon és rohanó tömeget bámulta , aki nem törődnek senkivel és semmivel. Megcsodálta a kirakatokat és hatalmas felhőkarcolókat el tudna itt élni. Itt állandóan pörög az élet. Kezeit ölébe helyezte és apját figyelte , amit az mesélt neki.*
- Értem az jó.. legalább van időnk együtt lógni! Hát én megvagyok .. utóbbi időben csak tanultam! Nem volt időm még motorozni sem , bár anya attól is eltiltott! * Mérgesen bújt egyet és tovább nézelődött az ablakon. *

- Hát tudod engem se! * Ezzel viszont füllentett nagyon is érdekelte , hogy anyja meg fog változni valaha is. Mostanában teljesen idegesítő lett ,mintha félne valamitől. Vagy féltené valamitől. De Daph még abba is bele egyezett , hogy fel vegye ezt az ocsmány felsőt, csak hogy elutazhasson. Ám anyja nem számolt Daphne cselességével , mielőtt még fel vette volna alá vett egy kényelmes kivágott, néhol direkt kilyukasztott piros felsőt. Egyszerű mozdulattal letépte az anyagot, ami úgy engedelmeskedett , mintha csak zacskó lenne. Puha gyenge kis újak pillanatok alatt elszakították , kicsit meg is lepődött. Persze alatta márt ott virított kedvenc ruhadarabja. Letekerte az ablakot és kihajította a felső maradványait. Még utána nézett , szél először felkapta majd, pár méterre egy biciklire helyezte. Vissza húzta az ablakot és jót mulatott rajta , ennyit arról hogy eltűnt vad csaj énje.. Sokkal kényelmesebb érezte így magát. *
- Ugyan az a múltkori motoros baleset csak véletlen volt, különben is nem én hibáztam! * Motyogja mérgesen * - Ne aggódj remek kezekben lenne nálam a kocsid! Nem mennék neki minden jött ment részegnek! * Kacsintott rá és viccelődött. De szemei egyből felcsillantak arra az ajánlatra , hogy talán kölcsön adja kocsiját. De előtte szívesen elmenne apjával motorozni , anyja még ettől is eltiltotta ráfér egy kis adrenalin. Tudta ha egyszer valami kárt tesz a autójában, vagy ne agy isten motorjában, azt soha nem bocsátja meg , az ilyeneket elégé túl tudja reagálni. *
- Remek! * A birtokon még úgy se járt. Utóbbi időben elég sokat gondolkozott azon , hogy ő is olyan lesz mit apja. Az tény hogy étvágya még mindig jó sőt zavarba ejtőn jó , annyit eszik mint három gyerek egybevéve még sem hízik. Mind ezt suttyomban anyja saláta mániája még mindig nem csökkent , ő meg legelhet egész nap ahelyett hogy finom szaftos husikat ehetne. Hát nem szörnyű? Mihelyt átváltott a piros zöldre gyomra követelőzni kezdett hangosan felkordult. Jó pár órája nem evett , reméli "otthon" tele a frigó .. Zsebébe nyúlt , hogy ellenőrizze cigiét. Ezt is nélkülöznie kellet egy ideig persze ha anyja dolgozott el szívott egy két szálat. Evés után ez lesz a második dolga , hogy rágyújt.*
- Na és mára van valami programod? Remélem nem akarsz egész nap otthon ülni?

- De anya most nincs itt és nem lássa! * Vágja vissza és együtt nevet vele. Látta rajta , hogy örült mivel vissza tért Daph igazi énje. Ennek ő is örült szabadságot érzett, mérhetetlen mennyiségű szabadságot. Apájánál újból kibontakozhat , arra nem is mer gondolni mit szólt volna az anyja ha most lássa. Szegény biztos kitért volna a hitéből. Erre inkább még jobban elmosolyodott. *
- Király! Kilyukad a gyomrom! Azt hiszem jöhet mindegyik! Egész úton nem ettem , van fogalmad róla milyen nehéz volt kibírni? De inkább kibírtam nem akartam kidobni a taccsot a repcsin! * Magyarázza nevetve gesztikulálva kezével. Hát biztos vicces lett volna , ha gépen túl eszi magát és rókázik. Most márt csak arra bír koncentrálni , hogy valami finomat összeüssön neki apja. Imádja a főztjét , férfi létére talán még anyjától is jobban főzött. Persze ezt otthon nem merte bevallani még leharapta volna a fejét. Könnyen besértődik az ilyeneken anyja. *
- Meg akarod venni? Szerintem tök jó ötlet! Én támogatlak! De az edzőteremért nem vagyok oda.. Mi lenne ha elmennék inkább motorozni? * Szeretett sportolni , de most nem vágyott egy edzőterembe egy csapat izzadt férfi közé.. Azért jött hogy minél több időt együtt töltsenek. Amúgy is rég volt márt vas paripája közelébe. Ő is ismerte a zenét s halkan dúdolta és nevetett apján. Még soha nem hallotta énekeli ami azt illeti egész jó hangja volt. Szét engedte a haját miután lenyitotta a tetőt. Imádott száguldani és még jobban imádta mikor belekapott a szél a hajába. *
- Gyerünk apu mutasd meg mit tud a járgányod! * Nem vágyott másra mint hogy hazáig száguldjanak lenyitott tetővel. *