Johnny Silverblade

Teljes név: Johnny Silverblade

Becenév: Johnny, John

Faj: Nelapsi ~ II. Stregoni benefici

Nem: Férfi

Kor: 168, de 27-nek néz ki

Születés helye/ideje: 1842. 07. 11., Anglia (London)

Képesség: Szenvedély, Fátyol, Hipnotizálás, Elme módosítás

Foglalkozás: Író...legfőképpen regényeket ír, azon belül is a fantasy és a horror műfajában. Emellett sofőrködik is, ha úgy hozza a szükség és ki kell egészítenie írói keresetét.

Hobbi/kedvenc dolgai: Szeret eljátszadozni az áldozatával. Emellett szeret sok zenét hallgatni.

Külső

Szem: Sötétbarna színű

Haj: Barna, rövid. Leginkább fésületlenül hagyja a haját. Áll, ahogy áll. Néha azért eszébe jut használni a fésűt is, ha olyan helyre megy. (pl.: egy megnyitó)

Magasság, alkat: 175-180 cm magas. Átlagos magasságával nem igazán tűnik ki mások közül. Viszont kezei igen izmosak. Ezt a heti rendszerességgel végzett edzésnek köszönheti.

Viselet: Leginkább farmernadrágokban, s egy szál pólóban szeret császkálni. De ha jobb napja van, akkor képes ráerőltetni magára egy inget...és nagy ritkán még öltönyt is húz. De csak különleges alkalmakkor.

Különleges ismertetőjegy: Jobb vállán van egy nyíl alakú anyajegy.

Család:

Édesapa: Michael Silverblade (vámpír) Egy igencsak magas, fehér hajú vámpír. Vándoréletet él. Városról városra vándorol. Sosem lehet tudni, éppen hol tartózkodik.

Édesanya: Hope Forsett (ember) (1961. 04. 03. - ) Nem sok mindent tudni róla. Fekete hajú, csodaszép bőrű nő. Johnny már kiskora óta nem látta.

Testvére(i): nincsenek

Egyéb hozzátartozók: Phil (1864.02.07. - 1957.06.14.) (ember, nevelőapa) Rendes fickó. Ő nevelte fel a fiút, miután apja magára hagyta.

Jellem: Igencsak különös fickó. Határozott, s kemény. Nem szereti, ha bárki is sajnáltatja magát vagy hazudik neki. Ami a szívén, az a száján. Ha sértő megjegyzést tesznek rá vagy akár egy művére, keményen visszaszól, s nem riad meg egy kis erőszaktól sem. Viszont mikor ír, teljesen megváltozik. Mintha kifordítanák valódi énjét. Regényírás közben minden tulajdonsága az ellenkezőjére fordul. Keménysége szelídséggé, határozottsága pedig félénkséggé, határozatlansággá válik. Ilyenkor a legsebezhetőbb. Túlságosan is belemerül az írásba, s minden mást kizár, s nehezen észleli a valóságot. Éppen ezért egy különleges, védett helyiségben szokott írni.
A kemény és határozott jellem alatt rejtve egy kedves, ámde bizalmatlan ember bújik meg. Ez korábbi életének köszönhetően alakult ki benne. Mondhatni egy kemény és erős tokba zárkózva próbál élni ebben a hatalmas világban. Kérdés, hogy mikor fog kimerészkedni ebből a tokból...

Felszerelés/ fegyverek: Rendelkezik egy pár pisztollyal, amiket előszeretettel használ az ellene támadók ellen. De kedvtelésből is szokott lövöldözgetni, mikor unatkozik. Emellett persze mobil, tv, és egyéb hétköznapi cuccok is a rendelkezésére állnak. Persze leginkább a számítógép az, ami használ, mivel azon írja regényeit.

Még a régi időkben születtem. Bár ha úgy vesszük, akkor nem is oly rég. Hisz a többihez képest én még csak egy "fióka" vagyok. De ez nézőpont kérdése. Az 1800-as évek közepe felé láttam meg először a napvilágot. Anyám egy átlagos ember volt. Fiatal, csodaszép és persze éppen ennél fogva igencsak kívánatos. Főleg egy vámpír számára. Legalábbis egy bizonyos vámpír számára, aki nem más volt, mint az apám. Igen. Sok részletet nem ismerek. Annyit tudok, hogy anyám egy éjszaka egy találkáról hazafelé tartva futott össze először apámmal. Nos, igen. Egész furcsa kis találkozás volt az. Már ha igaz, amit apám mesélt. Tehát… édesanyám békésen sétálgatott hazafelé, s ábrándozott a fiúról, akivel "randizni" volt, mikor is hirtelen sötétség támadt. Egy hatalmas felhő épp eltakarta a holdat. Az utcán pedig nem volt világítás. Anyám megrémült. Úgy érezte, valami vagy valaki követi. Szaladni kezdett az általa vélt helyes irányba. Sajnálatos módon a rossz irányba futott, egyenesen apám karjai közé. A tapasztalt vámpír már előre örült a kis zsákmányának. Vigyorogva szorította magához anyámat, s a fülébe suttogott:
" - Ne félj! Nem foglak bántani! Csupán egy felhő takarta el a Holdat. Mindjárt világos lesz."
Így is történt. Anyám szíve hevesen kalapált, de apám megnyugtatta. Bár ez igencsak fura módon történt meg. Ugyanis ahogy kiviláglott a Hold, apám megcsókolta anyámat. Ez a csók teljesen elcsitította anyám érzékeit, s el is hessegette a félelmét. Immáron kéz a kézben tartottak anyám otthona felé. Anyám a találka során megismert fiút már rég elfelejtette. Csakis apám járt a fejében, s az, hogy meg szeretné vele osztani az ágyát. Persze ez nem úgy pattant ki anyám fejéből. Nem. Apám vette rá azzal a csókkal. Valamilyen különleges képesség segítségével, ha jól gondolom. A lényeg viszont nem ez, hanem az, hogy eme éjszakának köszönhetően (meg persze az ősök fáradozásainak köszönhetően) vagyok én a világon.
Az ezt követő pár évről sajnos nincs emlékem, s nem is hallottam róla semmit sem apámtól. Annyit tudok, hogy 4 vagy 5 éves koromban apám visszatért anyámhoz -akit előtte magára hagyott velem, a kis poronttyal együtt- , s követelte, hogy magával vigyen. Ezt anyám persze nem engedte. De túl gyengének bizonyult egy jól kifejlett vámpír ellen, így végül apámhoz kerültem. Ő azt az elhatározást hozta, hogy megtanít nekem mindent, amit csak tud. Tudtam, hogy félvér vagyok, s nem fogadnának be a vámpírok maguk közé. De apám megnyugtatott, hogy ezen még lehet változtatni. Éppen ezért vállalta magára a nevelésemet. Eredeti otthonomtól messzi helyre vitt engem. Az a hely elvileg mentes volt az aranyvérű vámpíroktól. Így apám nyugodtan hagyhatott otthon engem olykor, ha nagy szükség volt rá. Persze egy idő után kiszimatoltak, s költöznünk kellett, különben végem lett volna. De persze az új helyen sem maradhattunk sokáig. Így hát kezdetét vette a nagy vándorlás. Közben apám folyamatosan próbált úgy nevelni, s bánni velem, mintha aranyvérű vámpír lennék. Minden szokásra, s dologra megtanított, amit csak ismert. A harcművészetekről nem is beszélve. Megtanította, hogyan használjam hatalmas erőmet, ami egyre csak növekedett velem együtt. Megtanított vadászni is. Nagyon jól éreztem magam a vele együtt töltött időket. Még az állandó költözködések ellenére is. Végül mikor elértem azt a kort, hogy úgy vélte, iskolába sem ártana járnom, beírattatott egybe az egyik halandó barátja közreműködésével. Kicsit idősebb voltam a többieknél, de ez igazából fel sem tűnt senkinek sem. Korban sokkalta előttük jártam, de kinézetre igencsak fiatalka voltam, mint ők. Így hát nyugodtan éltem életemet. Jártam az iskolába, tanultam, s érintkeztem az emberi porontyokkal.
Viszont egy napon minden megváltozott. Apámnak nyoma veszett. Csak egy üzenetet hagyott maga után, amiben leírta, hogy muszáj mennie, és nem maradhat velem. Megírta még azt is, hogy beszélt a halandó ismerősével, akivel már elintézte, hogy hozzá kerüljek, s ő neveljen. Bármelyik percben ott lehet értem, ha már ezt a levelet olvasom. És akkor megérkezett Phil. Felnyalábolt engem, s magával vitt a házába. Nem tudta, mi vagyok. Hisz azzal sem volt tisztában, apám micsoda. Egy bárban szoktak találkozgatni éjszakánként, onnan ismerték egymást. Csoda is volt, hogy így elvállalta ezt a "melót". De hát meg kell hagyni, rendes ember volt. Vajszíve volt, s tényleg úgy nevelt, mintha a sajátja lennék. Sokat köszönhetek neki, mivel ő tanított meg a hagyományos emberi viselkedésre, s általa váltam igazán azzá, ami vagyok. Hosszú évekig voltam nála. Eleinte fel sem tűnt neki, hogy nem sokat változok pár év alatt, de egyszer csak ráébredt, hogy nyolc év alatt alig öregedtem egy felet. Ekkor mondtam el neki, hogy mi vagyok. Először nagyon megrémült, s el akart küldeni. De sikerült megbeszélnem vele a dolgot, s végül beleegyezett abba, hogy maradhassak. De ezek után már korántsem volt minden a régi. Phil félt tőlem. És mikor kijártam a legfelsőbb iskolákat is, akkor azt kérte tőlem, hogy menjek és költözzek saját lakásba, s éljem az életem, ahogy akarom. Még pénzt is akart adni. Sokáig gondolkoztam az ajánlaton, míg végül úgy döntöttem, beleegyezek, hisz nem csünghetek örökké a nyakán. Na meg fél is tőlem, így muszáj lesz valamit kezdenem a fennálló helyzettel.
Így hát elköltöztem Phil-től. A tőle kapott kis pénzből tudtam venni egy kisebb lakást, amiben eléldegélhettem. Igazából nem is tudtam, mit kezdjek az életemmel. Aztán úgy alakult, hogy erről nem magamnak kellett döntenem. Egy esős, nyári napon bent kuksoltam a szobámban, s épp a tévét bámultam, mikor az ablakon keresztül bejött hozzám valami… mint később kiderült: valaki. És ez a valaki nem volt más, mint az apám. Alig változott valami gyerekkorom óta, így könnyen felismertem. De még így is jól rám ijesztett. Végül sikerült megnyugodnom, s így apám is el tudott mondani mindent. El akart vinni magával a vámpírok közé. De én túlságosan is féltem a dologtól, s nem akartam menni. Nehéz volt lebeszélni apámat, de végül ő is belátta, hogy nem lennék jó társaság a többi vámpír számára. Így hát megkért arra, hogy éljek nyugodt és békés életet. Írjak vagy bármi, csak ne viselkedjek feltűnően. Ugyanis tudta, hogy ha egyszer rám találnak, annak nem lesz jó vége. Ezután egy pillanat alatt eltűnt apám, s én pedig ott álltam a szobám közepén, magam elé bámulva. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet velem. De bele kellett törődnöm abba, hogy mi vagyok, és hogy ennek mik a veszélyei. Végül is írni kezdtem. Első regényem mondhatni, hogy az addigi életem volt, kissé megváltoztatva. Nem lett nagy siker, de úgy éreztem, ezt kell csinálnom. Szerettem írni. És ez a mai napig megmaradt.
Igen. Ma… Ma már egy híresnek mondható író vagyok az emberek világában. De mégsem érzem jól magamat így. Miközben az egyik regényemhez gyűjtöttem anyagot, olvastam a nelapsikról, akik a vámpírok és emberek keveredései voltak. Nos, nem is kellett több. Jól szöget ütött a fejembe ez a dolog. Ugyanis ma már azon vagyok (regényeim írása és a sofőrködés mellett), hogy megtaláljam fajtársaimat, s kapcsolatba lépjek velük. Igazából nem tudom, miért akarom ezt. Talán… talán csak olyanokkal akarok lenni, mint én vagyok. Talán ők megértenének. Ezért lankadatlan kedvvel keresem őket. Remélem, hamarosan rájuk is bukkanok...

Nekem elnyerte tetszésemet és nem találtam benne hibát! Üdv hát közöttünk , rögtön be is kerülsz a csoportba és megpróbálok rangot is adni neked!