A múlt kútja

A múlt sötét kút, melynek mélyén sok olyan dolog rejtezhet, melyet nem szívesen hoznánk ismét a felszínre. Azonban olyakor kénytelenek vagyunk a legsötétebb mélységekbe bámulni, és szembe nézni önmagunkkal.

1986.november 2.-án születtem New Orleans-ban, hideg és esős nap volt. Soha nem gondoltam igazán bele, de talán éppen ez az oka, hogy annyira szerettem az esőt. Anyám örült az érkezésemnek, apám már kevésbé. Hát igen fiatal volt még, és többre vágyott, mint egy félvér feleség és egy kislány.
Öt éves lehettem csupán mikor egy reggel elment otthonról, és többé nem jött vissza. Anyám belebetegedett a bánatba, és az évek során keserű és magányos asszonnyá vált.
Szeretett engem, és én is őt. Azonban apám árulása mély nyomott hagyott benne, és bezárta a szívét még előttem is. Mély seb volt, és marad is a szeretetének hiánya, de már megtanultam együtt élni ezzel is, ahogy sok minden mással is.
Túlélő vagyok.
Felnőttem valahogy New Orleans utcáin keresve a bajt. Előbb tudtam verekedni, mint rendesen beszélni. Ha nem lett volna a nagyanyám talán végleg elkallódom, de hála neki végül elvégeztem az iskolát. Egy ügynök 17évesen felfedezett, és elindított a modell szakmában. Szerettem ezt csinálni, azonban a karrieremnek vége szakadt egy sötét éjjelen.
Egyedül sétáltam New York utcáin, a saját gondjaim kötöttek le és nem figyeltem. Azaz alak a semmiből jött, esélyem sem maradt, hogy védekezzek. Sokévi harcművészeti képzés, és megannyi önvédelmi oktatás után, amikor kellett volna ledermedtem. Kés villant a hold fényében, a keze felém lendült. Érzetem az égő fájdalmat, mely a hátamba mart.
A fájdalom jó volt. Tudtam, hogy még élek, és arra ösztönzött, hogy cselekedjek. Ütöttem ahol értem, és mikor sikerült kivernem a kezéből a kést egyenesen a szemembe bámult. Azóta sem tudtam elfelejteni azt a tekintetet. Meg mertem volna esküdni, hogy valódi démon néz rám, egy megzavarodott ember arcából.
Akkor és ott megváltozott az életem. Többé már nem hittem el, amit kicsi korom óta szajkóztak, hogy nincsenek szörnyek. Hazugság volt, hiszen nagyon is voltak és közöttünk éltek.
Az életem gyökeresen megváltozott. A hegek a vállamon, és a hátamon elcsúfították a testem, és többé már nem voltam keresett szupermodell. Inkább csak elrettentő példa, hogy így jár a lány, ha egyedül sétálgat éjszaka a kihalt utcákon.
Új munkát kellett keresnem, hát abba fogtam, amihez értettem: elkezdtem karatét és önvédelmet tanítani. Volt elég pénzem, hogy saját edző termet nyissak a belvárosban.
Sok okom volt rá, hogy éppen ebbe fogtam. Ahogy annak is számtalan oka volt, hogy New York-ban maradtam. Már láttam a sötétben megvillanó szempárt, és áldozatául estem. Megfogadtam, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy mások ne essenek áldozatul neki. Ami erőmből telik azt megteszem, és közben keresem az utam és igyekszem megtalálni a saját békémet. Ha még van számomra olyan.

Kinézet, és jellem:
Húszas évesi elején járó csinis, fiatal nő. 178 cm magas, és én teljesen elégedett ezzel. Magas, és karcsú, igazi modell alkat. Hosszú sötétbarna haja van, ami tökéletesen kiemeli a szemei kékes-szürke színét. A szeme színe a hangulatomtól függően változik, akárcsak az anyjának, bár az ő szemei évek óta szomorú szürkék. Szépen ívelt szemöldöke, és érzéki ajkai teszik teljessé a képet. Alapvetően kedves és nagyon vidám lány. Könnyen barátkozik, és szinte bárkivel meg tudja találni a hangot. Karakán, és megvan a véleménye a dolgokról. Végletekig őszinte, sőt néha már túlon-túl is az. Néha nagyon makacs tud lenni, és ha muszáj, akkor keményen kiáll magáért. Egy lány nem bólogathat folyton.